Michael Kropf lett az Osztrák Táncszövetség elnöke, nemrég pedig a legmagasabb osztrák állami táncelismerés díját, a Karl Musil-díjat kapta meg. A magyar gyökerekkel rendelkező Michael Kropf 15 évesen, a bécsi Állami Operaház Balettintézetének elvégzése után, a budapesti Magyar Nemzeti Balettintézet növendéke lett. Egy sérülés miatt arra kényszerült, hogy abbahagyja a táncot. Ezután koreográfusként megalapította, és tíz éven át vezette a Budapest Balettet. Az Osztrák Állami Operaház és a Volksoper Balett művészeti vezetőjeként működött, később a Bühne Baden balettigazgatója, illetve az InterEUropa Balett alapító tagja, és hosszú évekig igazgatója volt.
Karl Musil 1965-től a Bécsi Állami Operaház első szólótáncosa és az Osztrák Táncszövetség elnöke volt. Michael Kropf tőle tanulta az első tánclépéseket a bécsi Balettintézetben. Idén október 21-én az egykori mesterről, Karl Musilról elnevezett legmagasabb osztrák állami táncelismerés díját, azaz a Karl Musil-díjat Michael Kropf életműdíjként kapta meg, november 24-én pedig Musil nyomdokaiba lépve az Osztrák Táncszövetség elnökének választották meg.
Rólunk: A rolunk.at elsődleges küldetése, hogy az Ausztriában élő magyar népcsoportot bemutassa az itt élő magyaroknak. Ritkán adatik meg az a lehetőség, hogy anyanyelvünkön magyar és osztrák identitásról, vagy akár művészetről egy született osztrákkal beszélgessünk.
Michael Kropf, beszélgetőpartnerünk életében a magyarsággal való kapcsolat nem választás kérdése, hanem inkább a véletlen műve volt, de ahogyan a bécsi mondás is tartja, szinte minden bécsinek legalább egy felmenője magyar. Önnel is így van ez?
Michael Kropf: Igen, Bécsben születtem osztrák szülőktől. Anyai ágon a nagymamám magyar volt, de sosem beszélt velünk otthon magyarul. 10 évesen a bécsi Staatsoper iskolájában kezdtem el balettet tanulni, 15 évesen megszereztem a diplomát, majd továbbképzésre Budapestre kerültem. Hamar rájöttem, hogy az akkori budapesti képzés sokkal jobb volt mint a bécsi. Budapesten maradtam és végül a Magyar Állami Balettintézetben végeztem. Ezt követően a Müncheni operához, a Győri baletthez, majd a Magyar Állami Operaházhoz is leszerződtem, miközben a nemzetközi szereplések is egyre gyakoribbak lettek. 27 éves koromban sajnos történt egy baleset a Madách Színházban, a Macskák című musical előadása előtt két órával. Ott akkor azonnal abbahagytam a táncot és autóalkatrészek kereskedésével kezdtem el foglalkozni.
Michael Kropf: Orvosi javaslatra kezdtem aztán újra a táncot. Ahogy az orvos mondta, a balett akkora terhelést jelent a testnek, hogy nem lehet csak egyik napról a másikra abbahagyni. Így elkezdtem megint táncolni és koreografálni. Volt még néhány művészeti projektem is. Ilyen volt például a televízióban sugárzott “Máté Péter – Egyszer véget ér a lázas ifjúság” című dalra készített kézpantomim-produkcióm. Előtte már évekig táncoltam színpadon, de az országos ismertséget mégis ez az előadás hozta meg. Balettmesterként, koreográfusként vagy éppen menedzserként működtem tovább. Mostanáig körülbelül százhúsz darabot koreografáltam.
Rólunk: Idén nyáron az InterEUropa Balett, és az Europaballett St. Pölten társulatával közösen mutatták be a Sisi a császárné című balettelőadást. Sisi történetét még ilyen formában nem mesélte el senki színpadon. Honnan jött az előadás ötlete?
Michael Kropf: A Sisi darab ötlete már régóta dolgozott bennem és most érkezett el az idő arra, hogy az Europaballett St. Pölten társulatával, és néhány bécsi operából szerződtetett táncossal tudtam megvalósítani. A badeni színház főként operett színházként működik, az emberek nagyon szeretik az operett műfajt, így ehhez próbáltam csiszolni a balettet is. Zenei háttérként a Strauss dinasztia műveiből válogattam.
Közkedvelt műfaj az operett, és én ehhez próbáltam egy olyan balettdarabot csinálni, ami persze balett, de olyan mintha operett lenne, csak ének nélkül. Osztrákként úgy éreztem, hogy kötelességem valamit az osztrák történelemből színpadra állítani, így jött az ötlet. Ez nekem mindig is a szívem vágya volt. Ezen kívül persze sok, ehhez hasonló klasszikus zenére épült darabot csináltam már, korábban dolgoztam már fel Beethoven darabot, a Bolerót, vagy az Adiemust és sorolhatnám még, de azt nagyon szerettem volna, hogy legyen egy tipikus osztrák darabom is.
Rólunk: ‘Operettbalett’ lehet talán a műfaj neve?
Michael Kropf: Ez nem egy új műfaj, inkább egy balettel eltáncolt operett, a lépések, amiket használtam az kilencven százalékban klasszikus balett, az operett a táncban inkább a revü műfajához hasonlít. St. Pöltenben, a Sommertheater szabadtéri színpadán volt a premier.
Rólunk: Idén október 21-én az Osztrák Táncművészeti Tanács (Österreichischer Tanzrat) díját, a Karl Musil-díjat kapta meg. Ez Ausztriában a legmagasabb táncművészeti kitüntetésnek számít. Karl Musil volt a bécsi tanulmányai alatt a legelső táncmestere. Mit jelent Önnek ez a díj?
Michael Kropf: Ezt a díjat eddig csak táncosok kapták meg, én vagyok az első koreográfus, akit ezzel kitüntettek. Mivel táncosi karrierem elég korán megszakadt, így egyértelműen nem a táncteljesítményemet értékelték. Leginkább életműdíjként fogom föl és természetesen nagyon örültem amikor megkaptam.
Rólunk: Karl Musil professzor számára rendkívül fontos volt a balettoktatás, ő volt az, aki megálmodta és létrehozta az Osztrák Balettversenyt (ÖTR) is, amely a modern generáció számos elismert táncosának kiemelkedő lehetőségét biztosította a hosszú évek során. Mindezek mellett Karl Musil volt az Osztrák Táncszövetség leghosszabb ideig hivatalban lévő elnöke is. November 24-én a szövetség Önt választotta meg elnökéül. Egykori mesterének nyomdokaiba lépve hogyan látja a jövőt?
Michael Kropf: A kinevezés nagyon megtisztelő, de egyben nagyon sok teendőt is jelent. A fejembe vettem, hogy megpróbálom a nemzetközi kapcsolatrendszert újra felépíteni. Pár éve, többek között a Covid miatt is a Balettverseny nem került megrendezésre. Nekem most ezeket a kapcsolatokat újra kell majd építenem és rengeteg mindenen kell majd változtatnom, de állok elébe a kihívásoknak.
Akár ez is tetszhet
