Mint minden oktatási intézmény működését, az egyetemek megszokott rendjét is felborította a koronavírus megjelenése. Az még képlékeny, hogy pontosan mire számíthatnak a diákok a 2021-es, téli szemeszterben, azonban – a jelenlegi állás szerint -, a felsőoktatás újraindul, túlnyomórészt hibrid oktatásban. Hierholcz Anna, a Bécsi Egyetem egyik hallgatója osztja meg velünk gondolatait a félévkezdésről.
A Bécsi Egyetem hallgatója vagyok, IBWL-t (nemzetközi gazdálkodást) tanulok, ebben a cikkben az egyetem októberi kezdésével kapcsolatos információkról, illetve saját élményeimről írok.
Most, a mi szakunkon van olyan tanszék, ahol továbbra is százszázalékos az online oktatás, páran a teljes offline, a maradék pedig az online előadás-hallgatás, de offline vizsgázás mellett döntött. Természetesen ez a felállás még változhat, hiszen tavaly is október végén, november elején állt át az egyetem távoktatásra.
Elsőre az online óra-offline vizsga kombináció nem csalt mosolyt az arcomra, de, hogy ténylegesen mekkora kihívást fog jelenteni számomra, arról utólag tudok majd nyilatkozni.
Alapvetően motiváltan, izgatottan vártam az egyetemet az elmúlt másfél évben, a pandémia miatti nehézségek ellenére is. Beletanultam az új létezésbe, és talán mondhatom, hogy művészi szintre emeltem a “hogyan optimalizáljuk az online vizsgákra való felkészülést, a digitális, írásbeli vizsgázást”, mégis most kevésbé vagyok lelkes az indulást illetően, hiszen még nem ismert, hogy mire számíthatok. Épp úgy, mint tavaly ilyenkor.
Szociális életünk is bekorlátozódott. Szerintem sokunk nevében mondhatom, hogy egyetemi éveinket nem a négy fal között, egy számítógép előtt képzeltük el. Remélem, hogy azok a megszokott és természetesnek megélt kávézások az előadások között, vagy a közös, könyvtári tanulások, beszélgetések, iszogatások lassacskán újra az életünk részévé válhatnak.
Bízom abban, hogy a 2021-es, téli szemesztert ismét megtölthetjük élményekkel, programokkal. Viszont, hogy pozitív gondolattal zárjak, meggyőződésem, hogy mindennek van előnye és hátránya: a digitális oktatás is adott számunkra – legalábbis számomra mindenféleképpen – egy jóval flexibilisebb életstílust, amelyre talán évek múlva egy nosztalgikus pillanatomban így fogok visszaemlékezni: de jó is volt.
Akár ez is tetszhet
