Idén először Bécs helyett Linz adott otthont a Verőfény szavalóversenynek. A több mint 25 éve megrendezésre kerülő versmondó vetélkedőt a Központi Szövetség égisze alatt működő Bécsi Magyar Iskola pedagógusa, Lengyel Ferenc többedmagával hozta létre. A versenyre minden évben egész Ausztriából jönnek a résztvevők. A linziek a sikeres szavalóverseny lebonyolítása után, egy nagyszabású karácsonyi ünnepséggel zárták a 2023-as évet. A Felső-Ausztriai Magyarok Kultúregyesületének elnökével, Tőkés Enikővel beszélgettünk.
Rólunk: A Verőfény szavalóverseny híre egész Ausztriában, sőt azon túl Magyarországon és a környező országokban is ismert. Hogyan sikerült elérni, hogy idén Linzben kerüljön megrendezésre a neves esemény?
Tőkés Enikő: Még tavasszal merült fel az az ötlet, hogy idén Bécsen kívül legyen a vetélkedő, és mi linziek nagyon szívesen elfogadtuk a felkérést, hogy idén mi rendezzük meg. Lengyel Ferenc professzor úr, aki anno létrehozta ezt a versenyt, szerencsére el tudott jönni hozzánk és tartott egy kis visszaemlékezést. Nagyon érdekes volt, nem csak a versenyzők és vendégek, hanem a zsűritagok számára is. Megtudtuk például, hogy a vetélkedő nevében szereplő szó, a ‘verőfény’ milyen régóta létező szavunk. Professzor úr a bevezetőjében egészen a 11. századig vezette vissza ennek a szép magyar kifejezésnek az eredetét. Az idei verseny létrejöttét Lengyel Ferencen kívül főleg Kladek Antal Mónikának, a linzi iskola koordinátorának, és a Bécsi Magyar Iskola elnökének, Sass Juditnak köszönhetjük. Körülbelül 150 fő részvételével számoltunk, azonban a verseny napján hatalmas hóviharok voltak, így sajnos nem tudtak eljönni annyian, mint amennyien szerettük volna. Végül 80 fő részvételével tartottuk meg a versenyt. A bécsi vendégeknek aznapra szerveztem egy városlátogatást, a sárga kisvonattal tettünk egy kört a belvárosban és elmentünk a dómba is, mert aznap volt a cserkészek békeláng gyújtása, úgyhogy egy kis meglepetésprogrammal is tudtunk szolgálni.
Rólunk: A megjelent 80 főből mennyi volt a versenyző?
Tőkés Enikő: Összesen 16 gyerek mondott verset. 3 kategóriában lehetett nevezni, az óvodás, a 6-9, és a 10-12 évesek kategóriájában. A legfiatalabb versenyzőnk 2,5 éves volt. Az elején kellett segíteni kicsit az anyukának, de második nekifutásra végül tökéletesen elszavalta a versikéjét. A másik nagyon kedves élmény az volt, amikor odajött hozzánk a középső kategória győztes kislány öccse, és mondta, hogy ő is tudja a verset, mert a nővére annyit tanulta otthon, hogy mostanra ő is el tudja mondani. Így is tett, és versenyen kívül, hibátlanul elszavalta ő is Petőfi Sándor Pató Pál úr című költeményét, ami ráadásul egy elég hosszú és nehéz választás. Fantasztikus! Volt egy osztrák kislány is, aki harmadik lett a szavalatával, ami szintén hatalmas dolog, hogy osztrákként magyarul verssel. Végül minden résztvevő kapott egy szép könyvet és emléklapot.
Rólunk: Kikből állt a zsűri?
Tőkés Enikő: Felső-Ausztriát Szabó Ernő atyával, a Linzi Egyházmegye Lelkipásztori Hivatala Idegen Nyelvű Pasztoráció Szakosztályának vezetőjével ketten képviseltük, a bécsiek részéről Szemerédi Ilona jött el, Mosonmagyaróvárról pedig Bőröndi Lajos költő érkezett. Neki több verseskötete is megjelent már, a költő szemszögéből tudta értékelni a szavalatokat. Ő volt a zsűri elnöke is. A versenyt létrehozó önkéntesek is nagyon kitettek magukért, nem vallottunk szégyent a házigazda szerepben. Volt egy szakácsunk is, aki bolognai spagettit és salátát készített. Büszke is vagyok a társainkra, akik a nagy hó ellenére eljöttek és segítettek.
Rólunk: Hogyan esett vajon a választás idén Linzre?
Tőkés Enikő: Csak sejtésem van a választ illetően: a bécsiek tudják, hogy mi itt Felső-Ausztriában nagyon szorgalmasak és lelkesek vagyunk. A nagykövetek is mindig ki szokták emelni, hogy a linzi magyarok összetartása és lelkesedése példátlan. Nálunk nem számít, hogy ki honnan származik a Kárpát medence melyik csücskéből jött. Nálunk az összetartás nagyon erős. Majdnem három évtizede vagyok a Felső-Ausztriai Magyar Kultúregyesület vezetőségében, 2008-óta pedig én vagyok az egyesület elnöke. Mi koordinálunk itt sokmindent, a hétvégi óvoda és iskola is a mi szárnyunk alatt működik. Mi mindig arra törekszünk, hogy a rendezvényeinken ott legyen az összes szervezet.
Rólunk: Ennek az összetartásnak lehet akár a legutóbbi példája a mostani karácsonyi ünnepség is?
Tőkés Enikő: Igen! Ökumenikus karácsonyt tartottunk a katolikus és református szervezettel együtt. Szabó Ernő atya lefoglalta az egész templomot, mert 200 fölötti vendéggel számoltunk az idén is. Minden generációt megszólító szép közös műsort hoztunk össze. A Ne-felejts Néptánccsoport Kincses Mónika vezetésével egy csodálatosan szép betlehemes színjátékkal készült. Nagyon megható volt. Régebben is voltak kisebb színjátékok a cserkészeknek hála, de most a felnőtt tánccsoport csodálatos előadása egészen lenyűgöző volt. A magyar vallási kultúra egyik legszebb eleme a pásztorjáték, olyan jó érzés volt a régi hagyományok alapján szívet melengető betlehemes előadást nézni.
Rólunk: A legkisebbek is készültek valami előadással?
Tőkés Enikő: A Hétvégi Óvoda és Iskola is készült, adventi verseket adtak elő és régi hagyomány szerint karácsonyi kántálást mutattak be. Éneklés közben körbementek a templomban ahol különböző helyeken szimbolikusan családok fogadták őket, az énekek után pedig köszönetként apró ajándékokat kaptak pl.pogácsát, süteményt, az almás kosarat pedig éppen Szabó Ernő atya nyújtotta át nekik, aki a végén áldást is mondott. A közös élményért hálás köszönet illeti a felkészítő pedagógusokat, élükön Kladek Antal Mónika koordinátorral! Mivel a Mikulás ünnepség elmaradt a hóvihar miatt, ezért az ünnepségen a Mikulás is, és a Kultúregyesület is be tudta pótolni az elmaradt ajándékozást.
Rólunk: Az idén is fontos résztvevők voltak a cserkészek?
Tőkés Enikő: Természetesen! A 80. sz. Árpád cserkészcsapat Altordai István vezetésével amellett, hogy segítette a rendezvények lebonyolítását, énekekkel és karácsonyi jókívánságok átadásával színesítette a programot.
Rólunk: Az ünnepségen készült képek között volt egy szokatlan performanszról is pár fotó. Pompomlányok is voltak?
Tőkés Enikő: Idén 5 éves a mazsorett csoportunk! A csoportba jelentkező lányokból minden évben összejön annyi utánpótlás, hogy van kezdő és haladó tagozat is. Mitnyan Henriett, a vezető szintén ingyen csupán lelkesedésből szervezi és gondozza a csapatot. Magyar katonadalokra trikolor ruhában táncolnak, de mivel a mazsorett nem magyar néphagyomány, ezért minimális támogatást sem tudunk rá szerezni.
Rólunk: Az osztrák vagy magyar állami támogatások egyébként elérhetőek a többi szervezet és egyesület számára?
Tőkés Enikő: Mi itt Felső-Ausztriában nem vagyunk hivatalos népcsoportként számon tartva, így az állami támogatások sem olyan jelentősek. Annak is örülünk, ha a pedagógusaink egyáltalán kapnak egy minimális kis anyagi segítséget. Minden szeptember utolsó vasárnapján a linzi dómtéren 14 nemzet mutatkozik meg a Nemzetek Napján. Ezen az eseményen mi is részt veszünk főzünk, sütünk és azt eladjuk, és ha nem megyünk mínuszba, akkor abból a pár száz euróból tudjuk szervezni a további eseményeket. Több mint 20 éve minden évben ott vagyunk. Persze van, hogy mínuszban jövünk ki és olyankor fogjuk a fejünket, hogy hogyan tovább. De mindig van tovább!
Sajnos kevesen hiszik el, de el kell, hogy fogadjuk, hogy a kultúra pénzbe kerül. Ezt a pénzt nekünk magunknak kell előteremteni. Az összefogással és a közösség erejével ez eddig mindig sikerült!
Akár ez is tetszhet
