Mi lehet a közös olyan nagy fontosságú, de teljesen eltérő jellegű magyar történelmi dokumentumokban, mint IV. Béla 800 éves oklevele, a tiszai vasútvonal állomásainak tervrajzai, vagy a konstantinápolyi követ titkosírással írt jelentése? Nos annyi, hogy ezeket Bécsben, az Österreichisches Staatsarchivban őrzik, ahol a Bécsi Magyar Levéltári Kirendeltség levéltári delegátusa, Dr. Oross András foglalkozik feldolgozásukkal és digitalizálásukkal.

Hát ez valóban nem túl nagy – konstatálom, ahogy megállok a Minoritenplatz és a Bruno Kreisky Gasse által határolt óriási épület homlokzatába szinte teljesen belesimuló, szerény bejárat előtt. A legenda szerint a mai Bundeskanzleramttal (korábban Staatskanzlei, majd Külügyminisztérium) stílusában teljesen egybeolvadó homlokzatú Staatsarchiv bejáratát azért építették ilyen dísztelenre, hogy a magas rangú vendégek és küldöttségek nehogy tévedésből ide sétáljanak be a Külügyminisztérium helyett, rossz helyen keresve a minisztert.

Én viszont pont ide jöttem, és nem a kancellárral beszéltem meg randevút, hanem Dr. Oross Andrással, a Bécsi Magyar Levéltári Kirendeltség levéltári delegátusával. Dr. Oross rögtön rácáfol arra a sztereotípiára, amit az átlagember egy levéltárosról gondol: nem szürke kardigános, galambősz öregúr, hanem lendületes, fiatal, modern megjelenésű ember, akár valamelyik multicég sikeres projektmenedzsere is lehetne. Menedzselendő projektje mondjuk neki is van, nem is akármilyen, több száz év magyar történelmének dokumentumait kell archiválnia, jegyzékelnie és digitalizálnia. Fél életre elegendő feladat, elődje közel húsz évig dolgozott ezen.

Felszaladunk a díszes márványlépcsőn, a kanyarban Ferenc József szobra – az intézményvezető utasítására – maszkban néz le ránk, és betoppanunk a 13b jelzésű szobába, Dr. Oross birodalmába.

`Dr. Oross András, a Bécsi Magyar Levéltári Kirendeltség levéltári delegátusa. Az asztalon Károlyi Árpád fényképe, akinek köszönhetően Bécsben maradt az iratanyag`

Rólunk.at: Miért pont Bécsben van magyar levéltári kirendeltség?

Dr. Oross András: A mohácsi csata után kezdődött Ausztria és Magyarország közös története, ami 1918-ig tartott. Mivel a Habsburgok a székhelyüket Bécsbe tették, a korabeli kormányhivatalok is itt működtek. A levéltárat Mária Terézia idején, 1749-ben hozták létre, és a Haus-, Hof- und Staatsarchiv a Habsburg család házi, udvari és állami levéltára lett. Akkoriban az uralkodói felségjoghoz tartoztak az állam működéséhez elengedhetetlenül fontos dolgok – mint például a külügy, hadügy, – így ezeknek a hivataloknak az iratait mind itt gyűjtötték. Itt minden tartományra – legyen szó Bukovináról, Csehországról, Erdélyről, Dalmáciáról vagy a történelmi Magyarországról – vonatkozó dokumentumot tároltak, így született meg az a kompromisszumos döntés, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia 1867-es megalakulása után a közös külügyminisztériumhoz csatolják az archívumot. Az itt található iratanyag pedig pont olyan sokrétű, mint azok az országok, amelyeket uraltak a Habsburgok. Ráadásul itt minden mindennel összefügg, nem lehet országokra bontva egyértelműen elhatárolni a dolgokat. 1918-ban, a Monarchia széthullásával és a nemzetállamok megalakulásával töréspont következett be. Felmerült a kérdés, hogy mi legyen a levéltárral, a Magyarországot is érintő iratanyagokkal, hiszen minimális az a kérdéskör a magyar vagy közép-európai történelem kapcsán, amire itt ne lehetne a rendelkezésre álló anyagok alapján megválaszolni. Végül az 1926-ban megkötött, osztrák-magyar ún. Badeni levéltári egyezmény alapján itt maradtak az iratok, a levéltáros feladata pedig az, hogy segítséget nyújtson az ügyfeleknek a tájékozódáshoz.

Rólunk.at: Kik ezek az ügyfelek?

Dr. Oross András: A levéltárakat három típusú ügyfél keresi fel. Az első ügyféltípus – belőlük Bécsben kevesebb van – aki állampolgári jogon szeretne információt szerezni a levéltártól – ilyenek például a hagyatéki végzések, vagy a földhivatali kimutatások. A második a családkutató, aki például rájött, hogy a dédapja istállómester volt a Habsburg család udvarában, vagy éppen az államapparátusban dolgozott a Monarchia idején. Ilyenkor megkeresi a levéltári delegátust, hogy szeretne erről információt kapni. Egyre több iratanyaghoz van darabszintű jegyzékünk, ami azt jelenti, hogy a hungaricana.hu portálon rá lehet keresni nevekre. Sokan akadnak rá így őseikre, akikre vonatkozóan itt van iratanyag – például arról, hogy az illetőt kinevezték Alsó-Ausztriában dohányjövedéki igazgatóhelyettesnek. A jegyzékek segítségével a kutató nagyon hamar eljut az iratanyagig, utána pedig már én tudok abban segíteni, hogy azt hogyan kapja meg, hogyan kérhet másolatot róla és van-e esetleg rá vonatkozóan más információ.

A harmadik típusú ügyfél a történész, ők vannak többségben. Általában egy bizonyos témát kutatnak, esetleg doktori disszertációt írnak Magyarország történelméhez, Bécshez, vagy a közös ügyekhez – külügy-, pénzügy-, vagy hadügyminisztériumhoz – kötődő témában. És ahogy korábban mondtam, itt minden mindennel összefügg. Hiszen a pénzügy például minden tartományt érintett. Ha egy csehországi jövedelemből fizettek magyarországi katonákat, akkor az egész ügyletre egy bécsi kormányszerv adta az utasítást. Itt válik érzékelhetővé, hogy a nemzetállami logikába egy ilyen közös levéltári örökség nem fér bele. Éppen ezért tekintem a korabeli magyar levéltáros generáció nagy sikerének, hogy ez az anyag itt maradhatott Bécsben, ellentétben a csehszlovákokkal, akik mindent elvittek Prágába. Ez azt jelentette számukra, hogy minden iratanyagot kiszakítottak az eredeti kontextusából. Az iratanyag Bécsben maradásáért két dolgot kért a magyar fél: az egyik a világon egyedülálló jogokat biztosító levéltári delegátusi pozíció, a másik, hogy az iratanyagban Magyarországnak kulturális-szellemi tulajdonjogot biztosítson az osztrák fél. A korabeli magyar szakmai koncepció kidolgozása Károlyi Á r pád – maga is volt bécsi levéltáros – érdeme.

Az egyezmény részeként még két levéltáros kollégám dolgozik a Kriegsarchiv mellett (hadtörténeti archívum), és az ő munkájuk kilencven százaléka az első világháborúban elesett, fogságba esett, megsérült vagy kitüntetett, osztrák–magyar hadsereg kötelékébe tartozó magyar katonákkal kapcsolatos keresésekre vonatkozik; évente több száz, közel ezer ilyen keresést folytatnak le. Ez egyébként jó az osztrákoknak is, mert így ezt a terhet leveszi róluk a magyar levéltári delegáció.

Rólunk.at: Jól értem, hogy itt csak 1918 előtti információk találhatók?

Dr. Oross András: A magyar levéltári delegátus illetékessége terjed 1918-ig, hiszen addig volt közös a két állam, de ez is majdnem négyszáz év. Azért 1918 utáni kérések kapcsán is tudok információt adni, jó a kapcsolatom az osztrák kollégákkal, ilyenkor segítek a magyar kutatók helyett feltenni a kérdést, és továbbítom a választ az ügyfelek számára.

Rólunk.at: Önnek milyen feladatai vannak még?

Dr. Oross András: Több ezernyi doboz magyar ügy van itt, amelyek legnagyobb része kézzel írt német és latin nyelvű dokumentum. Az egyik feladatom ezeknek a rendszerezése és darabszintű jegyzékelése. A jegyzékelés azt jelenti, hogy készítek egy rövid leírást róluk. Ez segít a kutatóknak, hiszen rengeteg itt a doboz, ebben az épületben tizenegy emeleten közel húsz kilométernyi iratanyagot őriznek.

A pénzügyi, gazdasági vonatkozású iratok esetében az elődeim már elkezdték ezt az 1526-os évvel, én már 1672-ben tartok, és eddig 540 doboznyi anyaghoz készítettünk egyedi leírásokat, százezres nagyságrendben. Ezek a leírások kerülnek fel az előbb említett, bárki által kereshető weboldalra.

Rólunk.at: Ez azt jelenti, hogy évszám szerint történik a feldolgozás?

Dr. Oross András: Iratanyagonként megyünk előre, a levéltárban őrzött iratok kormányszervenként vannak csoportosítva a polcokon, és azon belül megyünk évek szerint előre. Tehát veszünk egy dobozt, és elkezdjük belőle kigyűjteni a magyar vonatkozású iratokat, illetve a komplett magyar anyagokból az egyes darabokat kezdjük el jegyzékelni. A jegyzékelés pedig elősegíti a távlati célt, az összes anyag digitalizálását. A digitalizált anyagokból nagyon sok online is hozzáférhető már.

Rólunk.at: És ami nincs digitalizálva?

Dr. Oross András: Az beiratkozás után megtekinthető nálunk az olvasóteremben, ahol az ügyfél fényképet is készíthet róla. A raktárba nem mehet be, csak azt kapja meg, amit megrendelt. A megrendelésben pedig én segítek neki. Vannak például témák is: ilyen pl. az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikája a 19. században. Ehhez több száz dobozt tudok neki ajánlani, és olyan információkkal tudom segíteni a munkáját, amivel ő ki tudja választani, hogy mi az érdekes a számára.

Rólunk.at: Mi volt a legérdekesebb dokumentum, amire rátalált?

Dr. Oross András: Az a tapasztalatom, hogy minél díszesebb egy irat, annál kevésbé informatív. Gyakran egy kisebb fecni bizonyul utólag sorsfordító jelentőségűnek. Számomra ez a legnagyobb tanulság, egy dokumentumot nem tudok kiemelni. Az 1505. évi Rákosi Végzés egyik példánya például itt található, amiben a főnemesek kijelentik, hogy ők csak magyar királyt hajlandóak választani. Hatvanegy gyönyörű függőpecsét van rajta, de a történelem bebizonyította, hogy hiába a szép akarat, mert a magyar király meghalt a mohácsi csatamezőn, és az elit egy része a Habsburgokra tette le a voksát és ők kerültek ki győztesen a Szapolyaiakkal szemben a magyar koronáért vívott harcban, és utána négyszáz évig ők uralkodtak.

Rólunk.at: Civil ember láthatja ezeket az okiratokat?

Dr. Oross András: Időről időre kisebb-nagyobb csoportoknak szoktam levéltárvezetéseket tartani. Például egyetemi hallgatóknak, de járt itt a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület is. Ilyenkor megmutatok néhány érdekesebb iratot, mint például a Luther Márton által megfogalmazott 95 pont egyik példányát, ami az egész katolikus egyház történetét megváltoztatta, aztán az előbb említett Rákosi Végzést is, vagy titkosírással írt jelentéseket (lásd videófelvételünket), amiből több tucat doboznyi van itt. Ugyanakkor például az 1848/1849 utáni besúgói jelentéseknek a jegyzéke is megtalálható a világhálón, és lehet kutatni.

Rólunk.at: Fényképes anyagok vannak az archívumban?

Dr. Oross András: Kevés, nem jellemző ez a médiatípus. 99 százalékban kézzel vagy géppel írt iratok találhatók itt, nagy mennyiségben őrzünk tervrajzokat templomokról, középületekről, állami épületekről, melyek egy része már digitalizálva lett. Fényképek nagy mennyiségben az első világháborúból maradtak fent, ezek szintén elérhetőek online. Az egyik kedvenc fényképanyagom Brazíliából származik. Az ottani osztrák-magyar konzulátus időről időre figyelte a Brazíliába kivándorolt alattvalók életét. Volt egy konzul, aki beutazta Brazíliának azt a részét, ahol sok magyar alattvaló élt, és a jelentéséhez becsatolt több fényképet is. Ezeken láthatók például kávéültetvényen dolgozó magyar emberek munka közben vagy csoportképen. De ez ritkaság, az 1918 előtti államigazgatásra nem jellemző a képi dokumentáció, ami megmaradt az térkép és tervrajz.

Sokszor keresnek műszaki rajzokat. Az 1850-es években nagyon sok, mai napig használatban levő vasútvonal épült Magyarországon, vasúti műtárgyakkal, hidakkal és állomásokkal. Ezeknek az eredeti tervrajzai itt vannak, a MÁV-nál sok esetben csak a felújítási rajzok találhatóak meg. De az akkoriban épült Tisza-hidaknak is itt érhető el a dokumentációja.

Rólunk.at: Hogyan tudják biztosítani, hogy egy több száz éves papír megőrizze az állapotát?

Dr. Oross András: Erre vannak speciális tárolóeszközeink, úgynevezett savmentes dobozok, palliumok. A régebbi papírok len és kender alapú posztóból készültek. A tizenkilencedik század végétől a papírok viszont már fából, és ha ezeket napfény vagy por éri, nagyon hamar károsodnak, megsárgulnak, törékennyé válnak. Az ötszáz éves papírok gyakran jobb állapotban vannak, mint ezek. Ráadásul a régi, savas tárolódobozokkal a papír kémiai reakcióba lépett, és besárgult. Ezért ezeket a papírokat az állományvédelem miatt át kell dobozolni és elzárni a fénytől és a portól. Ez is hozzátartozik a levéltárosi munkához.

Habár lenne még bőven téma, amiről lehetne beszélgetni, de szorít az idő, és felkerekedünk, hogy megnézzük magát az archívumot. Röviden benézünk a modern olvasóterembe, ahol nyolc kamera figyeli, hogy a kutatók megfelelően bánnak-e a gyakran felbecsülhetetlen értékű dokumentumokkal, aztán egy emelettel feljebb belépünk az irattárba. Építészetileg is különleges hely ez, hiszen csak a homlokzat készült téglából, belül az iratpolcokat is magába foglaló acélszerkezet alkotja az épületet. A padló is fémrács, aki lepillant több emeletnyi szédítő mélységet láthat maga alatt. Az alapzajt a levegőt temperáló és szárító légrendszer ventilátorai adják meg, a világítás is speciális. A fő folyosókról nyíló oldalágakban pedig tengernyi irattároló, akkurátusan feliratozva és felcímkézve. Dr. Oross az egyik polcról lazán levesz egy dobozt, amiből gyors mozdulatokkal IV. Béla függőpecsétes oklevelét kapja elő (lásd videófelvételünket). Szinte a lélegzetem is eláll, lenyűgöző pillanat, amikor az emberre ráköszön a történelem.

Élményektől zsongó fejjel lépek ki a Staatsarchiv bejáratán, és egy pillanatra még visszanézek: lehet, hogy kicsi és jelentéktelen ez a kapu, cserébe nagy és jelentős dolgok rejtőznek mögötte.