„Na, ezzel se szeretnék egy sötét sikátorban találkozni!” „Nem vagyunk a kapitálizmusban, hogy a dógozónak dógozni is kelljen!” „Tűz Csucsu!” „Alacsonyan szállnak a stukkerek!” „A materialista világnézet nevében lefoglalom!” Ki ne ismerné a szállóigévé vált ikonikus mondatokat az 1980-ban a Balatonon forgatott kultikus magyar filmből, A Pogány Madonnából? A bécsi Collegium Hungaricumban Balaton + Retro – Reklám és propaganda az ideális nyaralás szolgálatában című kiállítás záró eseményén, a film írójának és főszereplőjének, Bujtor Istvánnak a fiával, Bujtor Balázzsal tekinthették meg az érdeklődők szeptember elején a mai napig is közkedvelt filmalkotást. Az est vendége a „zsarus” filmhez stílusosan igazodva, egy korabeli rendőrautóval gördült be a magyar kulturális intézet főbejárata elé.
Szeptember 4-én jelentős érdeklődés mellett került sor a Collegium Hungaricum nagytermében a Balaton + Retro – Reklám és propaganda az ideális nyaralás szolgálatában című időszakos kiállítás (amely a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa projekt része) záró programjára, az 1981. május 28-án bemutatott, A Pogány Madonna című kultikus magyar krimi-akció-vígjáték vetítésére és az azt követő beszélgetésre. A „Csöpi-filmek”-ként ismert sorozat első része Bujtor István novellájának filmre írásából született. A közel másfél millió mozinézőt vonzó alkotás nagy sikert ért el az 1980-as évek elején, noha eleinte sokan szkeptikusan, fanyalogva fogadták a „bunyós vígjáték” bemutatóját. Mára azonban legendássá vált a pofonosztó exzsaru (Bujtor István) és Kardos doktor (Kern András) kettőse, amely A Pogány Madonna sikere után újabb Csöpi-filmek által szórakoztatta a közönséget.
A négy Ötvös Csöpi film A Pogány Madonna (1981), Csak semmi pánik… (1982), Az elvarázsolt dollár (1986), Hamis a baba (1991) beírta magát a magyar filmtörténelembe. A könnyed, szellemes, kalandokkal telitűzdelt, szeretni való karakterek által megjelenő vidám mozgóképes krimik valódi kikapcsolódást, szórakozást nyújtanak a mai napig a nézők számára.
A filmvetítést követően, a filmhez kötődő, laza sztorizós este vendége, a film írójának és főszereplőjének, a kor színész generációjának egyik legmeghatározóbb alakjának, Bujtor Isvánnak a fia, Bujtor Balázs volt, akivel a kulturális intézet vezetője, Méhes Márton beszélgetett a rendezvényen megjelentek társaságában.
Bujtor Balázs egy 1976-os gyártású, 9 liter átlag üzemanyagfogyasztású 1200-es Lada rendőrautóval és az ahhoz tartozó karhatalmi kellék-jelképekkel (gumibot, rendőrsipka) érkezett a filmvetítésre Bécsbe, a Collegium Hungaricum épülete elé. A 2015-ben Szerbiából importált múltidéző orosz (akarom mondani szovjet) csoda a Bécs-Budapest közti autópályán 100 km/órás sebességgel hasítva teljesítette a távot. A makulátlan állapotú veterán jármű tulajdonosát is igencsak büszkévé tette az egykoron a rettegés érzetét szimbolizáló, kékvillogóval és tölcsér hangszóróval felszerelt rendvédelmi eszköz menetteljesítménye. Az egykori fapados zsarukocsi ma már a leginkább csak retro érzetekkel fűszerezett mosolyt csal az emberek arcára. „Hogy ez milyen kicsi! Amikor gyerek voltam sokkal nagyobbnak és félelmetesebbnek tűnt!” – hangzott el a filmvetítésre érkező, a szovjet „vasat” kívül-belül egyaránt tüzetesen megvizsgáló érdeklődők szájából. Bujtor Balázzsal beszélgetett a Rólunk.at A Pogány Madonna vetítése előtt a filmről és a Balatonról.
Rólunk.at: Milyen volt az utazás Budapestről Bécsbe? Nagy feltűnést keltett a kéklámpás Lada?
Bujtor Balázs: Egészen jól haladtam, negyedórás megállással is belefértem a háromórás menetidőbe. Sokan integettek út közben az autónak. A kék lámpa azonban utazás közben nem látható, ugyanis csak azt letakarva közlekedhetek vele a forgalomban. A másik oldtimer 1500-ös Ladámmal nincs ilyen gond, az egy ennél a járműnél négy évvel fiatalabb, civil ruhás, 43 éves „fiatal” kiscsikó. Visszatérve a rendőrautóra, ha csak a korát nézzük, akár szerepelhetett is volna A Pogány Madonnában, azonban a film forgatásának idején még a Jugoszláv utakat gyűrte és az sem elhanyagolható tény, hogy A Pogány Madonnában kizárólag üldöző kocsik láthatóak. Ez egy kombi Lada, amit a rendőrkutyások és a helyszínelők használtak.
Rólunk.at: A filmben szereplő, üveggyapotból készült, aranyszínű festékkel fedett Pogány Madonna szoborral érkezett Bécsbe? Megmutatná a Rólunk.at olvasóinak?
Bujtor Balázs: Erre sajnos nincs mód, ugyanis a Tihanyi Bencés Apátságban van kiállítva, ahonnan a film története alapján ellopták az amúgy soha nem is létező alkotást. A Pogány Madonna a mozi forgatása után egy balatoni csillaghajó országos bajnokság első díjaként került a verseny győztesének, a nagyszerű magyar vitorlásversenyzőnek, Holovits Györgynek a tulajdonába, aki édesapám 2009. évi halálát követően visszaadta azt a Bujtor családnak, mondván, hogy nálunk van a helye. A Pogány Madonna 2017 óta látható a Tihanyi Bencés Apátságban. A filmes kellék egyfajta turista mágnesként működve, egyes becslések szerint a látogatóknak mintegy a felét vonzza be évről évre az szakrális épület falai közé.
Bujtor Balázs azt is elárulta a Rólunk.at-nak, hogy mi lehet a közel másfél millió mozinézőt vonzó filmalkotás titka és arról is beszélt, hogy melyik jelenet felvétele során merült fel annak a veszélye, hogy a film forgatását le kell állítani:
Rólunk.at: 1980-ban, A Pogány Madonna 21 napig tartó forgatásának idején Bujtor Balázs 5 éves volt, csakúgy, mint a filmbéli Bence (az öreg Matuska unokája), akit a kor egyik keresett gyermek szinkronszínésze játszott el. (Érdekesség, hogy Gábort végül a szintén szinkronszínész testvére, Sándor utószinkronizálta.) Talán nem véletlen az életkor szerinti egybeesés.
Bujtor Balázs: Valóban nem véletlen. Ezt a szerepet rám írta édesapám. Én játszottam volna el Bencét, csakhogy jött a próbafelvétel, amelyen nem voltam hajlandó megszólalni, bármennyire is kívülről fújtam a film teljes szövegét. A filmbéli „Tűz Csucsu!” mondat egyébként tőlem származik. 3-4 éves koromban, amikor édesapámmal beültünk az autóba, mindig ezt mondtam be neki, mielőtt a gázra taposott. Bár az Ötvös Csöpi filmek negyedik, záró akkordjában, a Hamis a babában statisztaként megjelenek a vásznon, az életem teljesen más irányba kanyarodott el, ugyanis zenével foglalkozom. 13 éves koromban felvételt nyertem a Zeneakadémiára a különleges zenei tehetségek osztályába. Hegedűművész vagyok, a Budapesti Fesztiválzenekar tagja és az együttes kamaraformációjának a koncertmestere.
Rólunk.at: Valljuk be őszintén, A Pogány Madonna, csakúgy, mint a Bujtor István és a Kern András által fémjelzett többi Csöpi-film, a megformált karakterekben és a filmek stílusában jelentősen hasonlítanak a Bud Spencer (születési nevén Carlo Pedersoli) és Terence Hill nevéhez kötődő búnyós vígjátékokhoz. Igaz az a mendemonda, hogy az olasz pofozógép hatására készültek el a magyar filmek?
Bujtor Balázs: A Pogány Madonnának 1975-ben már volt egy forgatókönyv változata, amely egy teljesen más karaktereket felvonultató két részes tévéfilmnek lett tervezve. Szó sem volt arról, hogy a film moziban kerüljön bemutatásra. A forgatókönyv végül a fiók mélyén landolt. 1978-ban, édesapám főszereplésével készült a Sándor Mátyás című nagysikerű televíziós sorozat, amelynek bizonyos jelenetei egy római stúdióban kerültek felvételre. Ott találkozott Bujtor István az olasz pofozógéppel, Bud Spencerrel, aki az aktuális filmjét pont a szomszédos stúdióban forgatta. A büfében beszélgetésbe elegyedtek. Édesapám úgy mesélte a történetet, hogy „az olasz jól hátba veregetett, majd aztán felsegített a földről.” Még nála is jóval nagyobb, 20-30 kilóval “erősebb” ember volt, ami azért elég komoly fegyvertény. Egyébként mind a ketten sportolói múlttal rendelkeztek, édesapám válogatott kosárlabdázó, Bud Spencer pedig válogatott vízilabdázó volt. Az ő biztatására került elő újra A Pogány Madonna forgatókönyve, amely végül teljesen átírva, a Budapest Játékfilmstúdióban, Nemeskürty Istvánnak a hathatós támogatása által valósulhatott meg Mészáros Gyula rendezésében.
A Pogány Madonnában fontos szerepe van a bécsi szálnak, a filmbéli gyilkosságok nyomozása során, ausztriai magyar disszidensek irányába terelődik a megalapozott gyanú. Erről is bővebben mesélt Bujtor Balázs és a film készítésével kapcsolatos kulisszatitkok mellett azt is megtudhatjuk tőle, hogy filmszerepe alapján ki is lakott Bécsben, az első kerületi Schulerstrasse 11. szám alatt.
Rólunk.at: Mégis, alapvetően miben más egy Bujtor István film, mint egy Bud Spencer film?
Bujtor Balázs: Isteni mind a kettő, de úgy gondolom, hogy az Ötvös Csöpi filmek finomabb, időnként a rendszert is bíráló, a néző felé kikacsintó, intellektuálisabb, természeténél fogva magyarosan rafkós humorral rendelkeznek.
Rólunk.at: A többek között a Pogány Madonnában is megjelenő Ötvös Csöpi mennyire azonos Bujtor Istvánnal?
Bujtor Balázs: Teljes mértékben. Édesapám is egy magas igazságérzettel rendelkező ember volt, aki tett is az igazságtalanságok ellen. Jó hangulatú ember volt, ugyanakkor a sportolói múltja miatt benne volt a hősi alkat is. Önzetlenül, nagyon sok ember segítségére volt, úgy, hogy azt nem verte nagy dobra. Ahogy a filmbéli Ötvös Csöpit, úgy Bujtor Istvánt is mindenki ismerte a Balatonon, Siófoktól Tihanyon át egészen Balatonfüredig. Az emlékére Balatonfüreden, a kikötő bejáratán, a Vitorlás téren elhelyezett, a Munkácsy-díjas Farkas Ádám által alkotott szobornak sem véletlenül adták azt a címet, hogy A balatoni legenda.
Rólunk.at: Köztudott, hogy Bujtor István megszállott balatoni hajós volt. Sikerült átadnia a fiának, Bujtor Balázsnak a vitorlázáshoz és ezáltal a Balcsihoz való kötődést?
Bujtor Balázs: Abszolút. Ugyanakkor apám távozását követően 11 évig nem voltam hajlandó vízre szállni. Halála előtt útoljára velem vitorlázott. Hosszú ideig rá sem bírtam nézni egyetlen hajóra sem. Három éve egy barátom unszolására újra belevágtam a balatoni hajós életbe, ismét élvezem ezt a fantasztikus sportot és azon keresztül a csodálatos „magyar tengert”, miközben jó szívvel és nagyon sokat gondolok az édesapámra. Ez most már mindig is így lesz, amíg élek.
Fotók: Collegium Hungaricum
Akár ez is tetszhet
