Magyar hagyomány, gourmandise française, és Grazer Gemütlichkeit – ezt kínálja nekünk a grazi Mészáros Macaron & Dessert Boutique cukrászda, amely a belváros frekventált helyén, de mégis egy eldugott, csendes kis mellékutcában nyitotta meg a kapuit 2015-ben. Az első Mészáros Cukrászdát Szombathelyen alapította Mészáros József 1926-ban, és “A Mészáros” azóta fogalom lett a városban. A grazi üzlet már Mészáros József unokájához, Mészáros Gáborhoz fűződik, aki nagyapja és édesapja után tovább viszi a családi cukrászhagyományokat. Vele és Poór Tamással, a grazi cukrászda vezetőjével beszélgettünk a sikerük titkáról.

2015 májusában Mészáros Gábor, a lassan egy évszázados múltra visszatekintő szombathelyi Mészáros Cukrászda tulajdonosa, még turistaként látogatott Grazba, ahol nagy meglepetésére nem talált a belvárosban egy igazi cukrászdát sem. Mivel a szombathelyi süteménykészítő üzemüknek ekkor már elég kapacitása lett volna ahhoz, hogy egy második üzletet is ellásson finomabbnál finomabb édességekkel, úgy döntött, mégsem Szombathely vonzáskörzetében, hanem Grazban nyitja meg második cukrászdáját, ahova a mai napig Szombathelyről érkeznek a kézműves tortácskák, macaronok és más finomságok. A 2015-ben megnyílt grazi Mészáros Macaron & Dessert Boutique nevű üzlet irányításával Poór Tamást bízta meg, aki korábban a szintén szombathelyi Bánya Café-t vezette, majd ugyanezen a néven vitt Graz mellett is egy kávézót. Graz mint helyszín tökéletes választásnak bizonyult az első ausztriai Mészáros üzlet számára. Mészáros Gábor úgy gondolta, hogy bár Graz már régen nem az a „nyugdíjas város“, aminek még a Monarchia idején tartották, hanem egy dinamikusan fejlődő, egyre multikulturálisabb egyetemi város, mégis igény lehet itt egy hagyományos, békebeli hangulatot idéző, magas minőséget képviselő cukrászdára. Ebben pedig úgy tűnik, igaza is lett.
Azt azonban persze mégsem mondhatjuk, hogy a Mészáros Macaron mindenben követné a szombathelyi hagyományokat. A cukrászdába belépve élénk színekben pompázó, tarkabarka macaronok, tortácskák és minifánkok tárulnak elénk, amelyeket a szolid, elegáns drapp-fehér bútorok még inkább kiemelnek. A külsejüknél már csak az ízük élvezetesebb. A grazi Mészáros azonban nem csak az édesség-kínálatában képviseli a francia vonalat. A süteményekhez igény szerint finom kávét, Kusmi-teát, francia ásványvizeket és gyümölcsleveket szolgálnak fel. A borválasztékban azonban van egy kis csavar: a kínált Tokajit, ami nem mellesleg az Eiffel-torony második emeletén található étteremben is szerepel a borlapon, francia technikával termeli a félig francia tulajdonosa saját kis dűlőjén Tokaj-Hegyalján.

Az ízvilág tehát francia, a helyszín és az életérzés osztrák, de a Mészáros Macaron büszkén vállalja magyar kötődését is. A kínálatban időről időre szerepel a somlói galuska, ősszel a gesztenyepüré, karácsony előtt pedig rendre megjelenik a diós-mákos-gesztenyés bejgli, ami már az osztrákok körében is nagy népszerűségnek örvend. Az ország tortájának választott süteményt is gyakran felszolgálják kis kerek tortácska, vagy hivatalos nevén monodesszert formájában. Ottjártunkkor ez éppen az Őrség zöld aranya nevet viselő, tökmagolajos-málnás-vaníliás csoda volt, ami 2016-ban nyerte el ezt a kitüntető címet. A cukrászda falán pedig még Mészáros Gábor nagyapjának, az alapító Mészáros Józsefnek és családjának a képe is megtekinthető, összekapcsolva a múltat a jelennel.

Mészáros Gábor és Poór Tamás szerint a siker kulcsa a garantált minőségen túl a „kevesebb néha több“ elve. Fagyiból például csak hatfélét tartanak (csoki, vanília, pisztácia, karamell és két gyümölcsös), de ezek annyira különlegesek (a csokifagyi például már-már a mousse au chocolat nevű csokihabra emlékeztet), hogy még a lécet nagyon magasra tevő olasz vagy svájci vendégek is elégedetten távoznak. A már említett tortácskák, azaz monodesszertek pedig lényegesen kisebbek, mint egy megszokott Esterházy- vagy Dobostorta szelet, így a sokak által ma már túl édesnek vagy töménynek tartott sütemények helyett inkább könnyebb, de koncentráltabb ízeket kapunk. A tortácskák egyébként külön formákban, egyesével készülnek, így az alkotóelemeiket könnyebb rétegesen egymásra helyezni, és az ízek már csak a szánkban olvadnak össze egy különleges kombinációvá. A “jó bornak nem kell cégér” recept pedig annyira bevált, hogy a Mészáros Macaron sosem szorult rá arra, hogy reklámozza magát, vagy hogy vendégcsalogató táblát tegyen ki a belváros fő sétálóutcájára. A hírük szájhagyomány útján terjed, és így valóban azok keresik fel őket, akik éppen erre a kulináris élményre vágynak.

Ha reklámra nincs is szükségük, az utóbbi időben mégis elkezdtek kimozdulni az üzletből. Neves napokon, például Valentin-napon és Anyák napján pop-up shop-ot nyitottak a belvárosban a Kastner & Öhler nevű patinás áruházban, ahol a vásárlók nagy örömmel fogadták a macaronokat. Jópáran már törzsvásárlóként vettek belőlük egy-egy dobozzal a szeretteiknek, de olyanok is akadtak szép számmal, akik ezen alkalmakkor fedezték fel maguknak a Mészárost, és ezután váltak rendszeres látogatókká. A Mészáros különleges napja azonban mégiscsak a március 20-a, a nemzetközi Macaron nap. Ilyenkor pár napig még szélesebb választékban kaphatók macaronok, olyan különleges ízekben is mint kapor-juhtúró, chili-narancs, camembert-citrom, tárkony-szeder vagy bacon-konyak, az üzlet előtt pedig idén egészen a már említett sétálóutcáig kígyózott a sor. A Mészáros népszerűsége tehát Grazban is töretlen, még az elmúlt évek lezárásai sem érintették őket súlyosan, hiszen süteményeket könnyen lehet elvitelre is vásárolni. Ezért Mészáros Gábor, aki saját bevallása szerint már csak felügyeli a folyamatokat, de ha ideje engedi, nagyon finom drazsét tud készíteni, már újabb távlati tervekben gondolkodik. A Szombathely mellett épülő új üzemükben például finom pékárut szeretne gyártani, de régi álma, hogy saját márkájú csokoládét állítson elő, és aztán az osztrák piacot is meghódítsa vele. Arra a kérdésre pedig, hogy szeretnének-e további üzleteket nyitni, Gábor és Tamás sejtelmesen mosolyognak. Mindenesetre mi szívből gratulálunk az eddigiekhez és nagyon várjuk a további fejleményeket.
Gazdik Anna írása.