Dr. Csiszár Rita nemcsak kutatóként és számos publikáció szerzőjeként, de hosszú ideje külföldön élő magánemberként és anyaként is a két- és többnyelvűséghez kapcsolódó kérdéskörrel foglalkozik legtöbb idejében. Munkája a hobbija, emellett családjával Svájcban él, ami köztudottan kiváló terep a többnyelvűség tanulmányozására és megélésére. Előadásaiban a két- vagy többnyelvű gyerekeket nevelő szülőket leginkább foglalkoztató kérdéseket tárgyalja, mi is főként erről kérdeztük őt.
Rólunk: Ahogyan azt a weboldalán található bemutatkozásában olvashatjuk, több mint 20 éve foglalkozik a két- és többnyelvűséghez kapcsolódó kérdésekkel. Hogyan találkozott ezzel a jelenséggel?
Dr. Csiszár Rita: Már az egyetemi évek alatt is ebbe az irányba fordult az érdeklődésem, holott akkoriban a témának nem volt olyan reneszánsza, mint manapság. Alkalmazott nyelvészként, nyelvtanárként a többnyelvűséggel, szociológusként pedig elsősorban a nemzetközi migrációval és annak társadalmi-pszichológiai vonatkozásaival foglalkoztam. A külföldön eltöltött több mint két évtized alatt a két téma egybefonódott, és az elméletek személyes tapasztalatokkal gazdagodtak.
Így tehát miközben az új kultúrába való beilleszkedésről, a gyermekkori két- és többnyelvűségről tartok előadást különböző nemzetiségű szülőknek, jómagam is hasonló cipőben járok, hiszen az életem több mint felét már Magyarországon kívül töltöttem, és patchwork családomban négy különböző korú gyerek és fiatal fejlődését követhettem nyomon. Ráadásul az évek folyamán a nyelvi sokszínűség a családon belül is fokozódott: a magyar és a német mellett, az angol, az olasz és a horvát nyelv is jelen van a hétvégi találkozások alkalmával.
Tehát nemcsak egykori kutatóként, de magánemberként, sőt anyaként is ismerem mindazokat az örömöket és persze nehézségeket is, amelyek egy ilyen élet velejárói. Úgy gondolom, hogy a szakirányú végzettségemen és a könyveimen kívül éppen ennek a személyes érintettségnek köszönhetem azt a sok meghívást, amit pl. külföldi magyar közösségekbe kapok Európa-szerte.
R: Az elmúlt két évtizedben rengeteg család vagy anyuka fordult Önhöz segítségért. Mik a leggyakrabban felmerülő kérdések?
Dr. Cs. R.: Valóban, több száz család történetét volt már alkalmam megismerni. Mivel a magyar mellett a német és az angol is a munkanyelvem, a tanácsadásra különböző nyelvű és kulturális hátterű szülők jelentkeznek. Az okok sokfélék. Gyakran megkeresnek pl. olyan fiatal párok, akik a babavárás során szeretnének tájékozódni arról, hogy milyen rendszer szerint rendezzék be kisgyerekes életüket 3-4 nyelvvel. Sokan a megkésett beszédfejlődés gyanúja miatt fordulnak hozzám, vagy, mert az óvoda-/iskolaválasztás nyelvi szempontjait szeretnék egy szakemberrel megbeszélni. Ismét mások azért keresnek meg, mert a családon belül folyamatos konfliktusok övezik a nyelvhasználatot. Előfordul, hogy a külföldre költözés, a beilleszkedési nehézségek átmeneti pszichés problémákat okoznak, ami nagyban lassítja, sőt esetleg blokkolja is az új nyelv elsajátítását. Nem ritka az sem, hogy a kétnyelvű gyerek nem hajlandó megszólalni a családi nyelven, a szülők pedig tehetetlenek a „sztrájkot” érzékelve.
Miközben a rövid ideje külhonban élő szülők kérdései többségében arra irányulnak, hogy mit tegyenek annak érdekében, hogy a gyerekük az új nyelvet a lehető leggyorsabban megtanulja, a már hosszú ideje külföldön élőket az foglalkoztatja leginkább, hogy miként gátolják meg, hogy a gyermek elfelejtse a családi nyelve(ke)t. Ez egy általános, nyelvtől független probléma, ami abból adódik, hogy hosszú távon mindig a környezet, az iskola nyelve lesz a gyerek erősebb nyelve.
R.: Visszatérve a külföldi magyar közösségekbe tett látogatásaira. Mi is az AMAPED-es bécsi előadása apropóján kerestük meg.
Dr. Cs. R.: Bécsbe jönni mindig különösen nagy öröm számomra, hiszen tíz boldog évet töltöttem el a családommal a császárvárosban. És bár már régóta Svájcban élünk, évente több alkalommal is visszajárok, mert angol és német nyelvű pedagógus-továbbképzéseket tartok az Erasmus+ program keretében.
R: Konkrétan milyen témákat érintett a szülőknek szóló előadás? Említene néhányat?
Dr. Cs. R.: Arra kerestük a választ, hogy szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyermekünk két- vagy többnyelvű fejlődése lehetőleg problémamentes legyen. Külföldön élve két dologban kell egyszerre támogatnunk a gyereket: egyrészt, hogy minél jobban megtanulja annak az országnak a nyelvét, ahol él, másrészt, hogy minél jobban megismerje és a későbbiekben is megőrizze a szülői ház nyelvét is.
A gyermek szemszögéből nézve mindkettő egyformán fontos. Hiszen a kétnyelvűség legkülönbözőbb nyelvi, pszichológiai, a gondolkodásra kifejtett pozitív hatásai akkor mutatkoznak meg, ha a gyerek mindkét nyelvet rendszeresen használja, beszéli, és az életkorának megfelelő szinten birtokolja. (Bővebben erről a mellékelt videóban.) Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy csemeténk gyorsabban és jobban megtanul németül akkor, ha jó magyar nyelvi alapokkal rendelkezik. Nem teszünk tehát jót vele, ha otthon is áttérünk a németre. Gondoskodjunk inkább arról, hogy elegendő időt töltsön német anyanyelvűek között, és akkor biztosak lehetünk benne, hogy az idő és a nyelvi környezet előbb-utóbb meghozza majd a hatását. Nem kell, hogy a gyerekünk tőlünk tanulja meg az új ország nyelvét.
R: Milyen egyéb témák merültek még fel az előadás során?
Dr. Cs. R.: Szót ejtettünk például a nyelvfelejtésről is. Mert igaz, ugyan, hogy a kisgyerekek nagyon ügyes nyelvtanulók és gyorsan szívják magukba az új nyelvet, de ugyanolyan gyorsan felejtenek is. A nyelvismeret tehát minden esetben folyamatos foglalkozást kíván. Ha ezt figyelmen kívül hagyja a szülő, és kizárólag az új ország nyelvének mielőbbi megtanulását tartja szem előtt, akkor bizony nagyon meglepődik, amikor észreveszi, hogy 1-2 év elteltével a gyerek magyar tudása erősen megfakult. Sőt, rosszabb esetben teljesen el is tűnt.
Persze a felejtés bármely nyelvet érintheti. Ha néhány év ausztriai tartózkodás után visszaköltöznek Magyarországra, és a gyereknek a továbbiakban nincsen alkalma használni a németet, akkor az a nyelv is felejtésre van ítélve. Még akkor is, ha négy évesünk Bécsben már folyékonyan beszélt németül az óvodába. Minél kisebb a gyerek, annál gyorsabb a felejtés.
Beszéltünk még arról is, hogy amennyiben a gyerek német nyelvtudás nélkül megy óvodába, akkor előfordulhat, hogy némaságba burkolózik, tehát akár egy fél évig sem szólal meg. Figyel, elemez és gyűjtögeti a nyelvtudást. Bár ez egy teljesen természetes folyamat, mégis sok szülőt aggodalommal tölt el, mert nem tudja, hogy mi történik, és bizonytalan, hogy a gyerek valóban szert tesz-e az óvoda nyelvére.
Szóltunk a nyelvkeverésről, ami egy mindennapi jelenség és valójában nemcsak a gyerekeket, de minket felnőtteket is érint, ha a mindennapjainkat két vagy több nyelven éljük. Arra gondolok, amikor ugyanabban a megszólalásban a magyar szavak a némettel keverednek. Pl. „Hol a filzstiftem, mama?” vagy „Tedd bele a batteriet a Feuerwehrautóba!” Sok ilyen megszólalást hallunk nap, mint nap. Mi az oka ennek a beszédmódnak? Mit kezdjünk vele? Javítsuk ki, vagy inkább hagyjuk? Mi a jó hozzáállás? Ezt is boncolgattuk.
Felmerült például, hogy a vegyes nyelvű házasságokban nem ritkák a nyelvi konfliktusok. A szülőknek gyakran alapvetően eltérő elvárásaik vannak azzal kapcsolatban, hogy a gyerekkel ki, mikor, melyik nyelvet beszélje. A magyarul nem tudó szülő kirekesztettnek érzi magát, amikor a partnere a saját nyelvét használja a gyerekkel. A magyar szülő viszont úgy érzi, hogy választás elé állítják: vagy rengeteg többletmunkát kell magára vállalnia, mindig mindent fordítania, vagy végleg le kell mondani a saját nyelvéről. Arról is beszélgettünk, hogy milyen megoldások kínálkoznak egy ilyen helyzetben.
R: Dr. Laakso Johannával, a Bécsi Egyetem Finnugrisztika Tanszékének vezetőjével beszélgettünk és felmerült, hogy azok a többnyelvű családban felnövő gyermekek, akik az anyanyelvüket is tanulják (kéttannyelvű iskolában vagy különórákon) azok a többi nyelvet is könnyebben fogják majd elsajátítani. Az Ön tapasztalatai is ezt támasztják alá?
Dr. Cs. R.: Igen, sok szempontból előnyös, ha a gyerek szervezett keretek között is (tehát az iskolában vagy egy magyar egyesületben) találkozik a családban beszélt nyelvvel. Ha magyarul is megtanul írni-olvasni, az újabb idegpályák kiépüléséhez vezet, aminek köszönhetően stabilizálódik a nyelvismerete és ellenállóbbá válik a felejtéssel szemben. Ráadásul a családi nyelv felértékelődik a gyerek szemében, ha pl. iskolai tantárgyként is tanulhatja.
Magától értetődik, hogy a tudatos tanulásnak köszönhetően pl. nő a szókincse, olyan nyelvtani fordulatokkal találkozik, amelyet a hétköznapi beszédben nem hall, kulturális ismeretekre tesz szert, fejlődik az íráskészsége és megismerkedik a helyesírással. Ezáltal fejlődik a nyelvi tudatossága, ami nemcsak a magyar nyelvnek használ, hanem áttételesen a németnek, sőt minden további nyelvnek is. Régóta tudjuk, hogy a két- vagy többnyelvűek könnyebben boldogulnak egy újabb idegen nyelv tanulásával.
Az utóbbi időben jelentősen megnőtt a Magyarországról elvándorolt családok száma. Közülük többen iskolás gyerekekkel vágnak neki a külföldi életnek. Ha a családban olyan tizenéves gyerek van, aki még nem beszéli a célország nyelvét, neki mennyi idő kell, hogy megtanulja?
R.: A főként Burgenlandban élő magyar népcsoport jelentős része több évtizede él Ausztriában. Régebben hogyan viszonyultak a többnyelvűség kérdéséhez az oktatásban itt Ausztriában?
Dr. Cs. R.: A történelmi tényezőknek köszönhetően az 1976-os Népcsoporttörvény őshonos kisebbségként ismerte el a burgenlandi magyarságot. 1992-ben a Bécsben és környékén élő migráns eredetű, magyar diaszpóra is a népcsoport részévé vált. Ami a kisebbségi nyelvek oktatását illeti, az elmúlt évtizedekben Ausztria-szerte kiszélesedtek a lehetőségek, bár az iskolatípusok szerinti lefedettség kétségkívül változatlanul Burgenlandban a legnagyobb. Elegendő számú tanuló jelentkezése esetén azonban más tartományokban is lehetőség van legalább választott tantárgyként magyarul tanulni. A magyaroktatásban és a közösségépítésben kiemelkedő szerepet vállalnak a különböző egyesületek és hétvégi magyar iskolák is.
Összességében elmondható, hogy az elmúlt évtizedben Ausztria-szerte pozitív változásoknak lehetünk tanúi, ami a közoktatásban dolgozó pedagógusoknak a gyermekkori két- és többnyelvűségéhez való hozzáállását illeti. És itt nemcsak a magyar nyelvre gondolok. Örvendetes módon a pedagógusképzésben is fokozott figyelmet kapott a nyelvi és kulturális sokszínűség tematikája, aminek következtében az óvodapedagógusok és a tanárok tudása, valamint módszertani repertoárja egyaránt jelentősen bővült.
Akár ez is tetszhet
