Kultikus, kőkemény, karcos – a Tankcsapda harmincnegyedik éve robbantja fel két gitárral, egy dobszerkóval, és nem utolsósorban Lukács László reszelős hangjával a koncerthelyszíneket. Szövegeik szókimondóak, zenéjük őszinte, rajongótáboruk fanatikus. Bécsi koncertjük előtt nem csak velük, hanem rajongóikkal is jót beszélgettünk. Videó.
Nem tudom van-e még egy olyan rockzenekar Magyarországon, ami annyira generációkon és társadalmi osztályokon átívelően sikeres, mint a Lukács László, Fejes Tamás és Sidlovics Gábor hármasából álló Tankcsapda. Tök mindegy, hogy autószerelő műhelyben, multivállalat karácsonyi partiján, vagy koleszos buliban vagyunk, előbb-utóbb biztos, hogy megrezegteti a hangszórók membránját a Rock a nevem, a Nem kell semmi, vagy a Be vagyok rúgva. A rendre telt házas koncerteken pedig pocakos apák és tinédzser lányaik együtt üvöltik a Mennyország tourist és a Rock & Roll rugója refrénjét.
A kultikus banda idén tavaszi kör néven három állomásos nyugat-európai turnéra indult, melynek első állomása február végén Bécs volt, majd márciusban Eindhoven (Hollandia) és Stuttgart (Németország) következnek. A bécsi helyszín abból a szempontból különleges, hogy nem csak népes magyar közösség él itt, hanem Magyarország is közel van, egy-két órás autóúttal itt lehet lenni. Ennek megfelelően a simmeringi ((Szene)) Wien bejárata előtt szemerkélő havas esőben és hideg szélben gyülekező közönség is vegyes: van, aki csak néhány házra lakik innen, de Kelet-Magyarországról is érkeztek, annak ellenére, hogy a bécsi jegyár kétszerese a magyarországinak. Este fél kilenckor kezdődik a koncert, de jó néhányan már két órával a kezdés előtt a bejáratnál és a szemben lévő Spar üzlet parkolójában hangolnak. Tankcsapdás póló, tankcsapdás tetkó vagy legalább egy fekete bőrdzseki mutatja a rocker identitást, és nem telik el sok idő, amikor a sörök mellett előkerül az első whiskys üveg is. Persze van, aki nem alkohollal készül a koncertre. Egy huszonéves lány kezében egy szál rózsával és egy levéllel várja a kezdést – érzékelhetően izgatottan. Lukács ugyan a koncert előtti hét vasárnapján töltötte be az ötvenötödiket, de láthatóan ugyanúgy meg tudja szólítani a nála jóval fiatalabbakat, mint a vele korban közel egyidős ős-Tankcsapda közönséget.
Tankcsapda koncert Bécsben - ((Szene)) Wien 2023.
Fél kilencre már tekintélyes tömeg gyűlik össze a Haufgasse 26. épülete előtt, és egyre gyakrabban harsan fel az ütemes Tankcsapda-Tankcsapda kántálás. Végre kinyílik az ajtó, az emberek beáramlanak, és amíg mások a ruhatárhoz állnak sorba, az egyik rajongó leveszi a pólóját, és egy sörért megmutatja a kamerának tankcsapdás tetoválásait. Fél órával később a koncertterem úgy tele van, hogy egyetlen plusz pohár sör sem férne el benne, persze abból van így is bőven elég. Tankcsapda-Tankcsapda – zúg újra a tömeg, amikor belép először Sidi, aztán Fejes, aki a helyére ülve, lazán pörgetve feldobja a dobütőt. Aztán utolsónak jön Lukács, és a Magzat a méhben-nel indítanak. A nézőtér tombol, előkerül egy Lokis szurkolói sál is, mert a Tankcsapda frontembere debreceni, és erről a mai napig markáns kelet-magyarországi identitásról szól Alföldi gyerek című himnuszuk is.
Tankcsapda bécsi koncertfilm interjúkkal, zenével
A koncert pedig pörög tovább, Sidi zöld Schecter gitárjának acélos hangzása betölti a teret, és sorban jönnek ez elmúlt három évtized zúzós Tankcsapda slágerei, régiek és újak. A sör fogy, a páratartalom nő, a hangulat eszkalálódik, a ((Szene)) Wien sokat megélt személyzete pedig megláthatja, hogy milyen az, amikor néhány száz magyart szétfeszít belül a rock’n’roll rugója.
Szöveg: Balázs Viktor
Fotó: Kovács Attila
Videó: Balázs Viktor és Kovács Attila
Akár ez is tetszhet
