A bécsi Club Pannonia 2023-ban ünnepelte fennállásnak 30. évfordulóját. Megalakulása óta az egyesület célja az osztrák-magyar kapcsolatok megerősítése és a nemzetek közötti együttműködés elősegítése. Közel 15 évig az egyesület vezetését a Radda házaspár, Radda Marika és Stefan Radda vállalta, két hónapja pedig Szabados Gábor a megválasztott új egyesületi elnök. Gáborral egy bécsi kávézóban a jövőbeli tervekről, lehetőségekről és az elkerülhetetlen generációváltás kihívásairól beszélgettünk.
Az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala ernyőszervezethez tartozó bécsi Club Pannonia legfontosabb rendezvényei a 2014 óta, szinte minden évben megrendezésre kerülő Bécsi Magyar Bál és a Donau-Visegrád Gála. A társaság emellett “Ismerd meg Magyarországot” címmel, évente lehetőséget biztosított egy-egy magyar város bécsi bemutatkozására és ezt követően többnapos kirándulást szerveztt meg, legutóbb Budapestre. Az egyesület fontos prioritása továbbá a Magyarországot és Ausztriát egyaránt érintő témakörökben közös könyvbemutatók és tudományos előadások szervezése is. 2023 decemberében tisztújító közgyűlésén a közösség korábbi alelnökét, Szabados Gábort kérte fel az egyesület irányítására, helyettese pedig Tóth Domonkos lett, akit az ausztriai Magyar Diákok Egyesületének korábbi társelnökeként ismerhetnek a bécsi magyar diákok. Az új vezetés fiatalos lendülettel állt neki a szervezet fejlesztésének, melynek célja, hogy megújuló egyesületi arculattal és új honlappal is gazdagodjon az egyesület. Továbbá a közösségi médiumokban is nagyobb aktivitást tervez az új elnökség.
Rólunk/Horváth Nóra: Honnan indult a pályafutásod és hogyan kerültél Bécsbe?
Szabados Gábor: Tapolcán születtem a Balaton közelében. Egyetemre ikertestvéremmel, Viktorral együtt Sopronba kerültünk. Ő onnan Bécsbe, én pedig a pesti Közgázra mentem tovább. Mint megújító egyszer már bizonyíthattam, amikor is 2004-ben a javaslatomra vehette fel a korábbi Közgáz a Budapesti Corvinus Egyetem nevet, melynek köszönhetően nemcsak névadó keresztapja, de az Egyetem első Egyetemért Emlékérem kitüntetésének birtokosa is vagyok. A családunk egy része ’56-os magyar Ausztriában, egy további ága burgenlandi magyar, tehát nekünk Ausztria valahogy mindig is második otthonunk volt. Ikertesóm, aki a Bécsi Közgazdasagi Egyetemre (WU Wien) járt, mindig nagyon fontosnak tartotta a kapcsolattartást és egy aktív közösség megteremtését a helyi magyarokkal, így először tagja, majd 7 éven keresztül elnöke lett a Bécsi Magyar Diákok Egyesületének. Amikor Viktor végzett az egyetemmel, egy budapesti tartózkodást követően Svájc felé vette az irányt, én pedig egy bécsi és egy berlini egyetemi kitérőt követően, Budapest után újra Bécsben kötöttem ki és pénzügyi területen helyezkedtem el.
Rólunk: A diákegyesületbe testvéreden keresztül vezetett az út. Hogyan kerültél kapcsolatba a Club Pannoniával?
Szabados Gábor: Amióta itt élek és dolgozom, azóta próbálok magyar ügyekkel foglalkozni. A feleségemmel együtt rendszeresen jártunk a Bécsi Magyar Bálra, ami az egyik kedvenc rendezvényünk volt. Ha jól emlékszem, itt mutattak be a Club Pannoniát akkor már hosszú évek óta irányító Radda Marikának és férjének, Stefan Raddának. Így kezdődött a Radda házaspárral a már közel egy évtizedes együttműködésünk. Ők ismernek engem, én ismerem őket, becsülöm, és tisztelem a munkájukat. Fantasztikus amit felépítettek és véghez vittek az elmúlt évtizedek során. Mindeközben a háttérben segítettem a diákokat kapcsolatokkal, illetve tanácsadással, és persze a Club Pannonia és a Kerekasztal működésébe is belefolytam pénzügyi ellenőrként. Marikáék Münchenbe költöztek, távolból nem lehetséges egy bécsi egyesületet vezetni és irányítani, részben ezért is volt szükség a mostani tisztújításra.
Rólunk: A Magyar Bál – mint a kedvenc rendezvényed – innentől szervezési és lebonyolítási feladat is lett számodra?
Szabados Gábor: Amikor átvettem a klubot, jeleztem, hogy a bállal kapcsolatban türelmet kérünk, de mivel nekem szívügyem, ezért nem mondtunk le róla. Sok minden történt a pandémia óta. Az ukrán háború, az infláció és egyéb tényezők nehezítik a helyzetet. Meg kell találni egy olyan kialakítást és méretet, illetve partnereket és költségvetést, amely aktív szponzorok segítségével egy kockázatmentes lebonyolítást biztosíthat.
Ebből a megfontolásból sajnos idén biztos, hogy nem kerül megrendezésre a Bécsi Magyar Bál, de ez a Donau-Gála szervezését természetesen nem érinti. Ami nekem most nagyon fontos és egyben a filozófiánk is, hogy a rengeteg szervezet között, mindenképpen erősítsük a kooperációt. Szerintem abban sok potenciál van, hogyha több egyesület, – nem muszáj, hogy magyar egyesület legyen – közösen szervez ilyen volumenű rendezvényt.
Rólunk: A Kerekasztal szervezetei ezt már korábban felismerték: az AchtUngarn fesztivál, mely remélhetőleg idén szeptemberben is több egyesület részvételével kerül majd megrendezésre, tökéletesen mutatja, hogy összefogással sikeresen létre tud jönni egy többnapos rendezvény. Elképzelhetőnek tartod, hogy akár más ernyőszervezetek egyesületeit is bevonjátok a tervezésbe, ezzel csökkentve az esetleges ellentéteket?
Szabados Gábor: A magyar egyesületek közötti konfliktusról tudok példát Amerikából, vagy akár Ausztráliából is. Ezeknek az alapja legtöbbször többévtizedes személyes sérelmeken nyugszik, azonban ezek a problémák mondhatni maguktól oldódnak meg. Ez a generáció lassan kisétál az aktív egyesületi életből, ezáltal a személyes konfliktusok is maguktól szűnnek meg. Láthatjuk, hogy csak Bécsben a közelmúltban több egyesületben is új vezetőség lépett színre.
Történik most egy generációváltás. Ez egy valós téma és kihívás, és mindenki próbál friss ötletekkel, új programokkal előállni, ami persze nem egyszerű, mert most mindenki újít, de ha az ember nem változik, akár egyesületi szinten is, akkor előbb-utóbb kiszárad, kiürül és bezáródik. Változni kell.
Persze vigyázni kell a mértékkel és a sebességgel, mert akarva, akaratlanul, lehet egy olyan interpretáció az idősebb generáció részéről, akik évtizedeken keresztül vitték az egyesületeket, hogy most ez egy forradalom, vagy akár hagyománytiprás. El kell fogadni, hogy a generációk változnak, és mi fiatalok azokra az alapokra szeretnénk építeni, amik már megvannak, de egy kicsit megváltozott formában. A bécsi Club Pannoniának mindig is volt egy turisztikai háttere. Kirándulások szerintem most is lesznek, de lehet, hogy nem olyan formában, mint korábban. Elképzelhető, hogy nem egy-egy várost látogatunk majd meg, hanem talán egy kisebb régiót. Nincs olyan nagyváros, ahol ne lettünk volna, vagy nincs az a nagyváros, ami Bécsben ne prezentálta volna már magát. De ezek még halvány tervek, vagy vázlatok. Amit mindenképpen szeretnék megvalósítani, hiszen a badacsonyi borrégióból származom, az a bor és a jazz összeházasítása. Szerintem ez egy érdekes program lehet, ahova talán a fiatalabb generációt is meg tudjuk nyerni, olyan légkör kialakításával, ami segítheti a generációk közötti aktív összefogást és gyümölcsöző kapcsolatfelvételt.
Rólunk: Az említett előző generációnak, azon belül különösen az ’56-osok számára érthető módon rendkívül fontos szívügye a mai napig a magyarokkal való kapcsolattartás. Egy évtizedes diákegyesületi tapasztalataid alapján hogyan látod, a mai fiatalság is hasonlóképpen keresi a honfitársak társaságát?
Szabados Gábor: A friss statisztika is már 100 ezer fölötti magyar létszámot mutat Ausztriában, de szerintem ez a szám a valóságban még ennél is magasabb. Már nincs vasfüggöny, szinte már nincsenek határok, nincsenek azok a régi blokkok, vagy azok a fizikai meg politikai határok, amik régen voltak, és ennek köszönhetően a mobilitás is megváltozott. Egy fapados repülővel kiugorhatsz bárhová, még akár életvitelszerűen is az EU-n belül letelepedhetsz. Az, hogy a fiatalok nem vesznek részt az egyesületi életben, az részben igaz. Ha egy fiatal diák elmegy mondjuk Londonba, akkor ott egy új kultúrát, új élményeket, új nyelvet keres, és persze, hogy tele van London magyarokkal, de nem biztos, hogy az első két-három évben a fő célja ez a közösség lesz, mert ismeri, onnan jött és bármikor visszamehet. A közösségi média korában olyan lehetőségek vannak, amik korábban nem voltak. Most tudok magyarul mesét nézni a gyerekkel neten, vagy whatsappon hazatelefonálni, tehát a kommunikáció egy teljesen más környezetet hozott létre, mint korábban. Mások a lehetőségek, nincs olyan nagy vákuum. Ott élsz, ahol akarsz, és úgy lépsz kapcsolatba mindenkivel, ahogy tudsz. Ez részben ellenkompenzálja azt a lehetséges hiányt, ami korábban összetartotta a különböző közösségeket. Az egyesületi aktivitás formája is megváltozott. A népi tánc vagy sport biztos, hogy nagyobb integráló erővel bír sokszor a fiatalok körében, mint mondjuk egy érdekes beszélgetés. A bécsi Club Pannonia-nak van egy budapesti testvéregyesülete (Közép-Európai Club Pannónia, Budapest), és ők is a megújulás terén dolgoznak. Próbálunk egy ifjúsági online kérdőívet kialakítani a diákok segítségével otthon is, egyetemeken, meg itthon is, vagyis itt Ausztriában. Feltérképezzük, hogy mi az, ami érdekli őket, mi a motivációjuk, mi nincsen, ami esetleg jó lenne, és ebből próbálunk majd aztán esetleg olyan információhóz jutni, ami tényleges programok megvalósítását is elősegíti majd. Ez is egy terv, ez is előkészület alatt van, de remélhetőleg hamarosan konkrét eredményeket fogunk tudni mutatni.
Rólunk: 2024-ben már volt rendezvényük és ha igen, milyen sikerrel?
Szabados Gábor: A megválasztásomat követően már két nagyon sikeres rendezvényről is beszámolhatok. Február elején egy jótékonysági koncertnek lehettünk a szervező partnerei, amelyet a Nemzetközi Duna Filharmónia rendezett, Katona Ágnes vezetésével. A koncert fantasztikus zenei élményt nyújtott és egy sikeres aukció keretében tudtuk tóamogatni a “Die Boje” egyéni pszichológiai központot is.
Egy exkluzív tárlatvezetést is szerveztünk a bécsi Belvedere Galériában, amely KLIMT és kora címmel került meghirdetésre. Markus Hübl egy fantasztikus müvészettörténész, nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy vállalta a személyes felkérésünket. Aki ismeri az tudja, hogy az ő neve garancia egy felejthetetlen kulturális időutazásra. Hasonló múzeumi programjaink folytatódni fognak, a lista hoszzú: Leopold Museum, Albertina, Kunsthistorisches Museum, Heidi Horten Collection. Minden érkedlődőt várunk szeretettel.