Az „Europa“-Club a Collegium Hungaricumba hívta tagjait és szimpatizánsait, hogy méltó módon emlékezzenek meg az 1956. október 23-i forradalom magyar áldozataira. Az eseményen Nagy Andor, bécsi magyar nagykövet mondott ünnepi beszédet, majd bemutatták az egyesület gondozásában megjelent „Megmentett sorsok” című kiadványt is.
A Himnusszal vette kezdetét az „Europa“-Club 1956-os magyar forradalom áldozataira való ünnepi emlékező műsora október 18-án, hétfőn este a Collegium Hungaricum nagytermében, ahol az egyesület elnöke, Smuk András köszöntötte az egybegyűlteket. A programban az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium kórusának ‘56-os ünnepi műsorát is meghallgathatták a résztvevők, akik gregorián énekekkel is készültek erre az alkalomra Pálmai Árpád karnagy vezetésével. Az ünnepi műsorban szerepelt még Maronka Csilla és Széplaky Géza, az esztergomi Babits Mihály Színház két színművésze is, akik egy verses összeállítást adtak elő.
Az „Europa”-Club-ot 1964-ben jegyezték be egyesületként Ausztriában, amit az 1956-ban Magyarországról menekült fiatalok hoztak létre. Az októberi forradalom leverése után közel 18.000 magyar telepedett le az országban, nagy részük a fővárosban, Bécsben. Smuk Andor, egyesületi elnök is az 56-os menekültekkel érkezett Ausztriába, és a megemlékező ünnepségen hangsúlyozta, hogy számukra mindig is fontos volt a magyar identitás megőrzése, aminek szerves része a nemzeti ünnepek, hagyományok őrzése, ápolása. Idén a rendezvényen a „Megmentett sorsok – Gerettete Schicksale“ című kétnyelvű kötetet is bemutatták közönségnek, amelynek az alapját képező dokumentum még 2013-ban jutott el az „Europa”-Club-hoz.
A könyv hátteréről Nádas Ágnes mesélt, akinek nagyapja volt Nádas Sándor, az Eszterházy uradalom kettős birtokának főintézője és fővadásza, édesapja Nádas Róbert pedig a segédintéző. „Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt az andaui intézői lakban vezettek egy kézzel írt, fekete borítású naplót mindazon menekültekről, akiket átsegítettek a határon. Név, születési idő, foglalkozás, lakcím. A mosontarcsai/andaui intézői lakban aztán meleg teával, ennivalóval, takaróval várták az érkezőket és traktorral szállították tovább őket a biztos menedéket nyújtó osztrák menekülttáborba. Több, mint négyezer ember sorsát mentette meg, de ha belegondolunk, ennél sokkal többet. Egy ember nem csak egy sors. Gyermekeik, unokáik, dédunokáik születtek, az ő sorsuk is megmenekült. A reményt adta a menekülteknek útravalóul és a kezükbe adták a sorsukat.” – mondta el Nádas Ágnes. Az uradalom minden alkalmazottja nagyapja vezetésével, az Eszterházy-család, az osztrák Vöröskereszt és a Máltai Lovagrend egymással karöltve segítette a magyarokat. „Nádas Sándor (Alexander), 1893-ban látta meg a napvilágot, sváb édesanya (Schönlast Ida) és lengyel származású, vasúti mérnök édesapa (Nadeniczek Róbert) gyermekeként. A mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetemen végzett és uradalmi segédintézőként kapott állást az Eszterházy családnál. Intézőként, majd főintézőként és fővadászként dolgozott, kettős birtokot vezetett nyugdíjba vonulásáig. Ő maga is átélte nemcsak 1956, hanem a II. Világháborúban is a menekülés borzalmait: Hanságújmajorból egy éjjel alatt kellett a legszükségesebb holmikat magukhoz venni és lovasszekéren menekülni, Andauig. Édesapám orosz hadifogságba is került, ahonnan 1,5 év múlva megszökött. Nagyapa a Hanságújmajor minden négyzetcentiméterét ismerte. Pontosan tudta, hogyan lehet kijátszani éjjel a határőröket, merre lehet utat törni a kettős drótkerítésen vagy éppen a hanságcsatornán átgázolva átjutni a határon. Hol vannak taposóaknák és mikor van szolgálatban olyan határőr, aki emberséges volt.”
Ez a napló lett tehát az alapja annak a kötetnek, amelyet Rácz János történész 2017-ben kapott kézhez, hogy a benne található adatokat feldolgozzák, elemezzék, és olyan formában megörökítsék, amelyet aztán a nagyközönséggel is meg lehet osztani. Így született meg idén a „Megmentett sorsok – Gerettete Schicksale“ magyar-német kétnyelvű kiadvány. A naplóban található 1460 bejegyzésből számos kimutatás készült. Az első bejegyzés 1956. november 27-én volt, míg az utolsó 1957. június 25-én. A könyv szerint a Nádas család 2024 menekülttel találkozott személyesen, akiket segítettek abban, hogy Mosontarcsánál, miután átjutottak a határon, biztonságba kerüljenek. Az adatok alapján elmondható, hogy ezt az útvonalat számos, gyermekkel rendelkező család választotta akkoriban. A könyv iránt érdeklődők az „Europa”-Club elérhetőségein keresztül kaphatnak további információkat.
Idén Bécsben a magyar nagykövetségen – részben az érvényben lévő korlátozások miatt, részben mert október 23-án Magyarországról hivatalos látogatásra érkezik Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter – nem tartanak ünnepi megemlékezést az 1956-os októberi forradalom kapcsán. Így Nagy Andor, Magyarország bécsi nagykövete ezt az alkalmat használta fel arra, hogy idei megemlékező beszédét elmondja az „Europa”-Club meghívására és felkérésére, valamint hangsúlyozta: „Jóleső érzés, hogy mind Magyarországon, mind külföldön megemlékeznek a magyarok október 23-a hőseiről, az 1956-os forradalom történéseiről.”
Lukács Krisztina írása.