Elisabeth Czerwenka-Kulmon néprajzból doktorált, és pályája kezdete óta elkötelezett a burgenlandi magyar népcsoport iránt. Nyugdíjba vonulása óta mostantól még többet szeretne tenni szülővárosáért, Oberpullendorfért. Első projektjeiről és jövőbeli terveiről kérdeztük.
Rólunk: Ön pályafutása kezdete óta elkötelezett a magyar népcsoport, s annak érdekei iránt. Mesélne nekünk tevékenységéről, s annak kezdetéről?
Elisabeth Czerwenka-Kulmon: Néprajzot és történelmet tanultam. Családom Burgenlandból, pontosabban Oberpullendorfból származik, s a magyar nép- és nyelvcsoporthoz tartozott, illetve tartozik. Az intézetünkben én voltam az egyetlen magyarul beszélő hallgató, így Gaál Károly, egyetemi professzor szó szerint rám bízott mindent, ami Magyarországgal volt kapcsolatos. Ezenkívül a Néprajzi Múzeumban is dolgoztam tanulmányaim alatt, és mindig szoros kapcsolatban álltam a magyar nép- és nyelvcsoporttal. Tanulmányaim után, nagyon fiatalon, az ORF Burgenland akkori igazgatójához, Helmut Andics úrhoz kerültem, akinek tevékenységét különös érdeklődés övezte a kultúra, valamint általában a népcsoportok iránt. Akkoriban az ORF Burgenlandnak már volt Horvát szerkesztősége, de Magyar szerkesztősége még nem, s ezen mindenképpen szerettem volna változtatni, különös tekintettel az akkori nép- és nyelvcsoportunk méretére. Közöltem az igazgató úrral, hogy szeretnék egy magyar nyelvű műsort szerkeszteni, annak ellenére, hogy szerkesztői tapasztalatom egyáltalán nem volt ezen a területen. Röviden és tömören ezt a választ kaptam tőle: “Ha akarja, csak rajta”. A szerkesztőségben persze nem feltétlenül fogadtak tárt karokkal, elvégre az új “felállás” lerövidítette a horvátok műsoridejét, de végül jól kijöttünk egymással. 1983 körül a magyar rádióműsorral kezdődött az utazásunk az ismeretlenbe. Eleinte havonta egyszer egy órán keresztül sugároztuk a műsort. Az akkori munkámat a következőképpen tudnám legjobban jellemezni: a hangtechnikussal együtt bejártuk egész Burgenlandot, különösen Wart, illetve Oberpullendorf környékét, ahol a különböző ötleteimet megvalósítottuk. Ezek gyakran eseményekről szóló tudósítások, valamint interjúk voltak különböző személyekkel, illetve a kulturális egyesületek tagjaival. Néhány évig én szerkesztettem a műsort, és ez idő alatt hihetetlenül sokat tanultam, mindenekelőtt a hangtechnikusomtól. A magyar nyelvtudásom azonban sosem volt a legjobb, ezért a soproni Raaberbahn (GYSEV Raaberbahn – a szerk.) egykori igazgatója segített abban, hogy átvette a műsor moderálását. A témaválasztásban szabad kezet kaptunk. Ezenkívül Magyarországon élő embereket is buzdítottunk, hogy csatlakozzanak hozzánk, s a viszontagságok ellenére, többször is sikerült legalább Szombathelyre és Kőszegre eljutnom. Oberpullendorfban több kétnyelvű kiállítás lebonyolításáért is felelős voltam, valamint számos cikket publikáltam újságokban és könyvekben. Nagy örömmel tölt el, hogy az ORF Burgenland ilyen fejlődésen ment keresztül, de még mindig nagyon sok a tennivaló, valamint a jobbnál-jobb ötlet, amiket meg lehetne valósítani. A nép- és nyelvcsoportunk nagysága miatt úgy gondolom, hogy teljes mértékben indokolt lenne, ha egy kicsit több műsoridőt kapnánk. Bár a horvát népcsort létszámát tekintve nagyobb, az ORF Burgenland és igazgatója, Werner Herics mégis igyekeznek lehetővé tenni számunkra, hogy még többet szerepelhessünk. Az viszont rajtunk múlik, hogy a megfelelő tartalmat kínáljuk.
R: Idén immáron öt éve nyugdíjas, de még mindig nagyon aktív, és most a magyar népcsoport támogatására szeretne összpontosítani, mindenekelőtt a közép-burgenlandi Oberpullendorf környékén. Hogyan látja a jelenlegi helyzetet az Ön régiójában?
EC-K: Az MBUKV Oberpullendorf rendes tagja vagyok. A családom tagjai mindig is nagyon aktívak voltak az egyesületet tekintve, hiszen vezető pozíciókat is betöltöttek. Bár többnyire Bécsben élek, ettől függetlenül hétvégi oberpullendorfiként definiálnám magam. Különösen a nyári hónapokban szeretek idejönni. Az utóbbi időben vettem a bátorságot, s most olyan egyéni projektek megvalósításán fáradozom, amelyekkel szeretném támogatni népcsoportunkat, természetesen elsősorban Oberpullendorfban. Nagyon hálás vagyok az egyesületért, valamint az idősebb tagok munkájáért, de a sok tettrekész fiatalról sem szabad megfeledkeznünk a régiónkban. Ezért fontos lenne, hogy a fiatalabb generáció is csatlakozzon, s aktívan részt vegyen az egyesület munkájában. Természetesen ez nem könnyű feladat. 2019-től Krisztián Kántor az egyesület új elnöke, aki szintén ki szeretné bővíteni az egyesület tevékenységi körét, azonban hogy ez a munka – a pandémiára való különös tekintettel – mennyire volt gyümölcsöző, azt a jövő úgyis megmutatja. Mindenesetre nagyon szívesen támogatom az egyesületet és a közösséget. Számomra nagyon fontos szempont a magyar nyelv ápolása, a magyar kultúra és természetesen a népművészet. Ebből kiindulva nem is kétséges, hogy a közösségi események mennyire fontosak, de azt gondolom, hogy szintén elengedhetetlen, hogy más projektekbe is befektessünk, ilyen például a gyermekek továbbképzése, vagy tudományos publikációk kiadása. A Szövetségi Kancellária népcsoportoknak nyújtott támogatása lehetővé teszi, hogy az egyesületek különböző projektek megvalósítására pályázzanak, és úgy gondolom, hogy élnünk kell ezzel a lehetőséggel! A kapcsolataim révén nagyon szívesen segítenék, mivel meggyőződésem, hogy nekünk, egyesületként ez kötelességünk a nép- és nyelvcsoportunkkal szemben.
R: Ön szerint mit kellene tenni annak érdekében, hogy a magyar népcsoport ismét vonzóbb legyen a fiatalok, a Magyarországról újonnan érkezők, valamint az „őslakosok“ körében, különösen Közép-Burgenlandban? Milyen ötletei vannak ezzel kapcsolatban?
EC-K: Egyértelmű, hogy az „őslakosokat” is be kell vonnunk, hiszen az idősebbektől nagyon sokat lehet tanulni. Javasoltam Kántor úrnak, hogy elemezzük a jelenlegi helyzetet, és állítsunk össze egy listát, hogy az “echte” felső- és közép-pullendorfiak közül kik azok, akik még aktívak. Az idősebb generációt is be kell vonnunk, mivel tudásuknak és tapasztalatuknak köszönhetően nagyon sokat tanulhatunk tőlük – ez egyaránt vonatkozik a Magyarországról újonnan érkezőkre és a fiatalabb generációkra is. Oberwartban az egyesület aktívabb, de számomra ez nem arra vezethető vissza, hogy ott többen vannak. Mint már említettem, vannak olyan ötleteim és elképzeléseim, amelyek megvalósítása nagyon fontos lenne a község, valamint a nép- és nyelvcsoport szempontjából, és ez tényleg mindenkire vonatkozik, egyáltalán nem szeretnék senkit kizárni, hiszen ez a szívügyem. Hannes Heisz polgármester elmondása szerint Oberpullendorf lakosainak 20%-a beszél magyarul, és ezt nagyon fontosnak tartom megemlíteni. Ez azt mutatja számomra, hogy itt és most kell elkezdenünk, hogy ezt a fantasztikus eredményt még inkább fokozni tudjuk. Nemcsak az egyesületet illetően, hanem általános értelemben is.
Meg szeretném említeni Dominkovits Miklós “Miki” városi tanácsos munkásságát is, aki a magyarságát aktívan éli és népszerűsíti Közép-Burgenlandban – nemcsak azért, mert magyarul beszél, hanem mert szeretné megőrizni és továbbadni ezt a községben. Szerintem ő is egy fontos pontot jelent a jövőt tekintve. Természetesen nemcsak neki, hanem Heisz polgármester úrnak és Kántor Krisztiánnak is szeretnék köszönetet mondani, valamint az MBUKV összes korábbi polgármesterének és elnökének, és mindazoknak, akik velünk együtt dolgoznak, s ezenfelül aktívan részt vesznek nyelv- és népcsoportunk életében.
R: Személyesen is szeretne különböző projekteket megvalósítani, vagy akár kapcsolattartóként közreműködni?
EC-K: Igen, természetesen!
R: Mit kíván a magyar népcsoportnak, illetve a magyar népcsoporttól a jövőt illetően?
EC-K: Számomra mindig Oberpullendorfon lesz a hangsúly, de természetesen Oberwartban, Unterwartban és Sigeten is vannak kapcsolataim, illetve kedves ismerőseim. Fontos, hogy a jövőben elmondhassuk, mi vagyunk a burgenlandi magyar nyelv- és népcsoport: őslakosok, Magyarországról újonnan érkezők, fiatalabbak és idősek egyaránt. Sokrétűek vagyunk, de összetartunk. Nyilvánvalóan ez az összetartás túllép Burgenland határain, hiszen sokan vannak Bécsben, de Ausztria többi részén is. Az egyik legnagyobb kívánságom az lenne, hogy keressük a kapcsolatot egymással és egyesüljünk. Személy szerint most már sajnálom, hogy nem beszéltem többet magyarul fiatalkoromban és az azt követő években. Persze beszéltem magyarul, voltam többek között a debreceni nyári egyetemen is, de szívesebben használtam volna többet a nyelvet. Szívből jövő vágyam lenne – és ez talán a legnagyobb kívánságom –, hogy “Magyarország”, mint téma ne politikai, hanem mindenekelőtt kulturális és nyelvi értelemben kerüljön szóba. Azt szeretném, hogy az emberek többet beszéljenek a nyelvünkről a médiában, szorosabb kapcsolatot építsenek ki egymással, s ezáltal még inkább erősítsék a magyar nyelv fontosságát a társadalomban. A magyar kultúrával kapcsolatos projekteket is szélesebb körben kéne népszerűsíteni, hogy az emberek eljöjjenek és felkeltsük az érdeklődésüket – különös tekintettel a gyerekekre és a fiatalokra. Számomra az is nagyon fontos, hogy összefogjunk, s tényleg egy irányba evezzünk. A legfontosabb az lenne, hogy mindenféle hiúság és önteltség nélkül támogassuk egymást. A magyar nép- és nyelvcsoportnak egy közös üzenete van, és ennek a továbbadásában szeretnék egy nagyon fontos szerepet vállalni. Ha értéksemlegesek maradunk és a jó ügyet szolgáljuk, akkor sok mindent el tudunk érni és meg tudunk valósítani. Mindent lehetőséget meg kell ragadnunk ezzel kapcsolatban, ami fontos a tegnap, a ma, de leginkább a holnap szempontjából.
Akár ez is tetszhet
