“Hiszek a magyarságban”

Ez a rovat olyan Ausztriában élő, ismert és elismert embereket szólaltat meg, akiknek közük van a magyarsághoz, hiszen anyanyelvük, netán második nyelvük, a gyerekkorukat juttatja eszükbe, a jelenüket és a jövőjüket jelenti, akik olykor magyarul álmodnak, ébrednek. Első alkalommal Hausmann-Farkas Elizabeth válaszolt kérdéseinkre.

Fontos-e, hogy nemzeti hovatartozását vállalja, őrizze magyarságát?

– Ahogy sok burgenlandi magyar számára, nekem is fontos, hiszen a gyökereket ápolni kell. Felsőpulyán születtem, ott nőttem fel, magyarul énekeltem, magyarul néztem színházat, szavaltam verset, ezt a nyelvet választottam fakultatív tantárgynak a gimnáziumban.
Elengedhetetlen, hogy az ember megértse önmagát, identitását, az azonosságtudat határozza meg a gondolkodásunkat, viselkedésünket, érzelmeinket. Ez a hétköznapokban nem feltétlenül jön ki, de időnként meghat. Mindegy, hogy szereti-e valaki a népzenét, vagy a jazz műfaját favorizálja, ha ebben a kultúrában nőtt fel, felfigyel a magyar dallamra, megérinti. A mi generációnk így működik még, az lenne a feladat, hogy a jövő fiataljai is ezt érezzék – vigyük együtt tovább.

Megéli-e az összetartozást Ausztriában?

– Amikor tavaly a karantén idején én készítettem a járványügyi videókat magyar nyelven az ORF weboldalára, tőlem ment át az aktuális információ olyanoknak is, akik alig beszélnek németül, akkor megéltem az összetartozást, az egységet. Véleményem szerint azonban nem mindig sikerül összetartani, főleg, ha anyagi támogatásról van szó. Sokszor széthúzást tapasztalok, nincs közös cél, egyetértés. A magyarok összetartozni vágynak, de mégsem jön össze. Talán egyszer diadalmaskodunk.

A magyar identitás (kultúra, nyelv, történelem, vallás, hagyomány, iskoláztatás, stb.) mennyire határozza meg mindennapjait munkájában, családjában, barátaival?

– Nincs olyan sok magyar barátom, de akik életem részei, azokkal rendszeresen magyarul beszélek, ha találkozunk magyarul diskurálunk a világról, vallásról, kultúráról, társadalomról, együtt járunk magyar rendezvényekre. A munkám miatt a magyar identitás megélése mindennapos, hiszen ezzel foglalkozom: a magyar népcsoport életéről számolok be több, mint két évtizede.

Anyanyelvünk a legfontosabb identitásképző tényező, hol és mikor használja a magyar nyelvet?

– Ápolom a nyelvet, a munkahelyemen nélkülözhetetlen, ez a munkám. A férjem burgenlandi horvát, ő nem, de a nagyobbik lányom, aki a nagymamától és tőlem tanulta, jól használja, a kisebbik is, bár ő kevésbé, viszont csodálatos a kiejtése. Fontos, hogy beszéljenek magyarul. Édesapámmal naponta telefonálok, természetesen magyarul, ahogy a már említett barátokkal, rokonokkal. Magyarul olvasok, böngészek az interneten. Imádom a könyveket, szinte minden ünnepre kapok, nem érem utol magam. Ha Sopronban, Kőszegen, vagy Szombathelyen járok, biztos, hogy útba ejtek egy-egy könyvesboltot.

Mikor érzi magát magyarnak?

– Tizenöt évig olyan népcsoporti szerkesztőségben ténykedtem, ahol horvát kollégák is dolgoztak, most csak magyarokkal vagyok, nem érzem az éles határt: többnyelvű vagyok, burgenlandi identitással. Ha Franciaországban vagyok, elhinném, hogy ott születtem, ha az olaszok tésztáját eszem, elképzelem, hogy onnan származom, ha Magyarországon vagyok, nem kérdés, hogy magyarként büszkén húzom ki magam – szívom magamba, át tudom venni más nemzet, nép életérzését, hangulatát, érzelmeit.

Kiskoromban, amikor magyar barátok, rokonok érkeztek hozzánk, vagy mi utaztunk, soha nem maradt el a szívélyes vendéglátás, néha már túlzóan, sok-sok ajándékot kaptunk, mindenhol bőségesen lakomáztunk. Barátságos, nagyszívű, kedves emberekre emlékszem, akik az utolsó falat kenyerüket is odaadták volna a vendégnek, hiába voltak éhesek. Ma, sajnos, nem mindig ezt látom, de hiszem, hogy változik ez.

Hausmann-Farkas Elizabeth Felsőpulyán született 1971-ben, ő volt az első a felsőpulyai magyar gimnáziumban, aki magyar nyelven érettségizett 1990-ben, ez akkoriban meglepő volt. Imádja a nyelveket, kicsit beszél olaszul, horvátul. Huszonhat éve dolgozik a médiában, huszonkét éve az ORF Burgenland egyik főmunkatársa, előtte egy többnyelvű rádiónál ténykedett. Szereti a munkáját, számos, érdekes emberrel találkozik, tapasztal sokat a világból – ez a hivatása. Szeret olvasni, riportot készíteni, utazni. Hisz a magyarokban.