Március 14-én, a bécsi Weghuberparkban Bessenyei György testőríró mellszobrának megkoszorúzásával vette kezdetét az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulójára való megemlékezés. Az Ausztriai Magyarok Központi Szövetsége és Magyarország Bécsi Nagykövetségének közös ünnepsége a Testőrpalota dísztermében folytatódott Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország Ausztriai Nagykövete, és Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnökének jelenlétében.
1848 tavaszán forradalmi hullám söpört végig Európán, elérve a Habsburg Birodalom fővárosát, Bécset, majd két nappal később, március 15-én Budapestet is. Kossuth Lajos március 3-i pozsonyi beszéde és a Pilvax Kávéházban Petőfi Sándor Nemzeti dalának lelkesítő szavai kirobbantották az 1848/49-es magyar forradalmat és szabadságharcot. A bécsi felkelés a Habsburg Birodalom egészére kiterjedő forradalmak és reformok sorozatát indította el. Metternich bukása jelképezte a konzervatív rendszerek hanyatlását és a modern, demokratikus eszmék térnyerését, melyről Európa-szerte a mai napig megemlékezünk. Magyarországon 1990 óta Március 15-e hivatalos Nemzeti Ünnep, melyet az Ausztriában élő magyarok is megünnepelnek.
Bécsben az idei megemlékezések, a korábbi évekhez hasonlóan, a Weghuberparkban található Bessenyei György testőríró mellszobrának megkoszorúzásával kezdődtek. Az eseményen Hollós József, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének leköszönő elnöke mondott rövid köszöntőbeszédet, majd többek között Szilágyiné Bátorfi Edit, nagykövetasszony, Jakab István, alelnök úr, Méhes Márton, az idén 100 éves Collegium Hungaricum igazgatója, és Wurst Erzsébet, az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége – Kaláka-Klub elnöke helyezett el koszorút. Az egybegyűltek ezt követően közösen elénekelték a magyar Himnuszt.
Az egykori Magyar Királyi Nemesi Testőrség palotája, azaz a bécsi Testőrpalota, az osztrák Igazságügyi Minisztérium mai székhelye a Besennyei szobortól egy – forradalmi hasonlattal élve – kőhajításnyira található, a Museumstrasse 7-es szám alatt. A Testőr- (korábbi nevén: Trauston- vagy Gárda-) palota az egyik legjelentősebb magyar múltú bécsi műemléképületet, melyet Mária Terézia adományozott 1760-ban az általa alapított magyar királyi testőrségnek. Nem meglepő, hogy a csodálatos szobrokkal körülvett lépcsőzetről a díszterembe lépve magyar főnemesek és grófok, a testőrség egykori parancsnokainak portréi néznek le ránk.
Az est moderátora Huszti Dávid volt, aki köszönetet mondott az egybegyűltek részvételéért, majd átadta a szót az est első felszólalójának, Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövetasszonynak, aki üdvözlőbeszédében kiemelte, hogy rajtunk múlik, továbbörökítjük-e a márciusi ifjak szellemiségét a következő generációknak. Békére, szabadságra és egyetértésre van szükségünk! Üdvözölte az ausztriai magyar egyesületek képviselőit, és felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üdvözletét is.
Ezt követően Jakab István alelnök szólalt föl, aki a Magyar Országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak köszöntőlevelét hozta magával. Kiemelte, hogy az 1848-as forradalom és szabadságharc máig meghatározó a nemzeti önrendelkezésért vívott küzdelemben. A forradalom üzenete máig érvényes. Az, hogy a magyar emberek a saját sorsukról szuverén módon dönthessenek, ma talán aktuálisabb, mint valaha. Az önrendelkezés, a függetlenség nem csak az 1848-as szabadságharc idején, hanem azóta is meghatározó jelentőségű ügy. Az önrendelkezés azt jelenti, hogy az emberek saját maguk dönthetik el milyen társadalmi rendet kívánnak és milyen politikai irányt követnek. A függetlenség azt jelenti, hogy egy ország nem függ más országoktól, más hatalmaktól, hanem saját maga határozza meg sorsát. Az önrendelkezés és függetlenség kérdése az egyik legfontosabb érték, amelyet egy országnak védelmeznie kell, mert csak így tudja biztosítani az állampolgárai szabadságát és boldogulását.
A beszédeket ünnepi műsor követte:
Bölcskey-Molnár Dávid Petőfi Sándor verseit szavalta, majd Huszti Gabriella hegedűn, és Huszti- Tarnói Mária zongorán játszott. Az esten a népzene és a néptánc is helyet kapott, egy 10 perces elementáris erejű néptáncbetéttel dobta fel a hangulatot a visszatérő vendégcsapat, a „Napraforgók” Bécsi Magyar Néptáncegyüttes.
Az ünnepi műsort Hollós József, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége leköszönő elnökének utolsó ünnepi beszéde zárta. Hollós József közel 60 év egyesületi munkáját összefoglalva a tolerancia és az elfogadás fontosságára hívta fel a figyelmet. “Néhány nap múlva ünneplem 80. születésnapomat. Ilyen illusztris társaság előtt többé biztosan nem szólhatok. Apám arra tanított, hogy csak jó és rossz ember van. Mindannyian semmi nélkül születünk és a földi világot is minden nélkül hagyjuk el, de – ezt mondta – úgy kell élned, hogy ne ismerj különbséget rang, gazdaság, életkor között. Ezek nem kiváltságok, hanem előjogok.” Kiemelte, hogy a magyar népcsoport a legnagyobb ausztriai népcsoport, mégsem tekintik őket annak. Mint mondta: “Inkább egymással foglalkozunk, de talán egyszer csak sikerül mindenkit meggyőzni, leülni és megbeszélni, hogy melyik egyesület hogyan tudja segíteni a közös munkát és ezzel elkerülve a párhuzamosságot. Meg kell teremteni azt a lehetőséget, hogy minden konstrukítv erő összefogjon és arról dolgozzon ki egy koncepciót, hogy hogyan jelenhetne meg az ausztriai magyarság egységesen a külvilág előtt, majd egy második lépésben azt kell felmérni, hogy hogyan célszerű egymás között felosztani a feladatokat, hogy elérjük a közös célunkat és a megfelelő célcsoportunkat és megfeleljünk az igényeknek.” Végül Wurst Erzsébet kiemelve megköszönte a vele együttműködők munkáját, és sok sikert kívánt a továbbiakhoz.
A rendezvény végül a Szózat közös eléneklésével zárult.
Akár ez is tetszhet
