Az 1956-os forradalom és szabadságharc 67. évfordulója alkalmából rendezte meg hagyományos megemlékezését az alsóőri Magyar Média és Információs Központ (UMIZ) az alsóőri Öreg-iskolában. Ahogy minden évben, ezúttal is dr. Radics Éva, a Gráci Zeneművészeti Egyetem ny. tanára állította össze az ünnepi műsort ’56-os versekből, prózai szövegrészletekből, személyes gondolatokkal, történetekkel tarkítva.
Kelemen László, alsóőri Magyar Média és Információs Központ intézményvezetője köszöntőjében elmondta: – Idén harmincötödik alkalommal, 1987. óta emlékezünk meg az ’56-os forradalom és szabadságharcról itt, a Felső-Őrségben. Ünnepségünk a Radics-családhoz kötődik, hiszen jó ideig dr. Radics Jenőné, Éva néni nevéhez fűződött a megemlékezés összeállítása, szerkesztése, a versek válogatása, betanítása, amelyet később lánya, dr. Radics Éva vett át.
A történelmi múlt felidézése Kölcsey Ferenc Himnuszával kezdődött az alsóőri Öreg-iskolában: Szabó-Jencsik Eleonóra és fia, Szabó János tolmácsolta a nemzeti költeményt, majd dr. Radics Éva szavai következtek: „Jó, ha megjegyzik: a magyarság az a Dávid, akit jobb, ha elkerül Góliát. ’56-ban meglékelte a világkommunizmust. Később kiütötte az első téglát a berlini falból. És most is állja a sarat. Meglátják, hogy a jelen nagy kérdéseiben is nemcsak igazuk van, hanem igazuk is lesz. Minden nép történelmének vannak jeles napjai. Olyan eseményei, amelyekre büszkén emlékezik vissza. Amelyeknek emléke úgy van jelen a mában, hogy közösséget formál és erősít. 1956 októberében Magyarországon békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó szocialista önkényuralom és a szovjet megszállás ellen. Megremegtek a tartópillérek, és a magyar név megint szép lett, méltó régi, nagy híréhez. Hatalmas lendülettel és lelkesedéssel indult a forradalom október 23-án, november 4-én azonban véres vége lett. Most is, mint oly gyakran a magyar történelem során, időszerűek Babits Mihály sorai: ezer évig élek én/ s mindig, mindig sírok én. A letiprásában is győzedelmes forradalom 67 éves. 1956 októbere nem csupán a magyaroknak, de a szájtátó és csodálkozó, később az elismeréssel sem fukarkodó világnak is biztos pont. A szabadság Himalájája, ahonnan nézve – nincs az a távcső, amely meg ne mutatná –, hogy a világ magyarsága „emelkedő nemzetként” ismerhet rá önmagára. Hiába megannyi orosz lánctalpas hadosztály, szembe mert menni a Gonosszal. Puskával a tüzet okádó ágyúk ellen.”
Radics Éva minden évben új nézőpontból állítja össze a programot, mindig új perspektívát ad. Egy alkalommal Nagy Gáspár verseire helyezte a fókuszt, máskor a Petőfi Kör, Mindszenthy József bíboros, Magyarország utolsó hercegprímásának szerepét hangsúlyozta, egy alkalommal a vidékiek forradalmáról szóltak az elszavalt művek, a határon túli magyarság együtt gondolkodása is állt már előtérben, 2021-ben a 16 éves, mosonmagyaróvári, önkéntes, vöröskeresztes lány, Magyar Katalin hősi halálát dolgozták fel közösen, tavaly a Rákosi-rendszer elviselhetetlenségét, törvényszerű bukását mutatták be az irodalmi alkotásokkal. Idén többek között Dsida Jenő, Reményik Sándor, Kányádi Sándor, Nagy Gáspár, Faludy György, Christine Busta, Wittner Mária, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor, Tamási Lajos, Eörsi István, Sinka István szerzeményeiből szemezgetett a megemlékezés szerkesztője.
„Vannak emlékeim ezekről a napokról. Négyéves voltam. A budapesti Móricz Zsigmond körtéren laktak nagyszüleim, nem voltam gyakran náluk, de éppen október 23-án volt édesapám születésnapja – szegény holnap lenne 100 éves -, így elvittek nagyszüleimhez, hogy édesanyámmal egy „görbe estét” rendezzenek. No, ez jó görbére sikerült – mondta nagyanyám, mikor végre értem tudtak jönni. Szüleim részt vettek 23-án a Petőfi-kör ülésein, majd a Bem téri tömegtüntetésen. Ott voltak a Rádió ostrománál is. Mikor este 9 táján a fegyverek ropogni kezdtek, igyekeztek hazafelé. A tömegközlekedés, az utcai világítás nem működött, gyalog mentek a Korányi Szanatóriumba. Ez bő háromórás út volt a sötétben. Éjfél után értek haza. Abban bíztak, hogy másnapra minden megnyugszik, s engem hazavihetnek. Tévedtek. A körtéren ragadtam a tűzszünetig. Szüleim is, nagyszüleim is állandóan hallgatták a rádiót. Csak híreket közvetítettek, s Beethoven Egmont nyitányát, mely a forradalom himnuszává vált.” – Az Öreg-iskolában is felcsendült a világhírű darab, amely az ’56-os forradalom és szabadságharc egyik szimbóluma: október 23-án a forradalmárok a Parlament előtti téren kihangosított rádióból közvetítették az eseményeket, sokszor szólt a Beethoven-mű.
A műsor végén a Székely himnusz eléneklésével a forradalom erdélyi áldozataira emlékeztek a résztvevők. Közreműködött: András Ferenc, Bács Melinda, Binder Gyöngyi, Dézsi-Szente Péter, Gúthy László, Gyenge Judit, Hartig-Molnár Izolda, Kelemen László, Szabó János, Szabó-Jencsik Eleonóra, Szarka Tibor, Szőke Annamária (Csíki Zoltán betegség miatt nem tudott részt venni az ünnepségen.)
Radics Éva múltat idéz: édesapja 2023. október 23-án lenne százéves
Akár ez is tetszhet
