A „Svung” – Bécsi Magyar Színkör egy önálló, független színtársulat, melyet néhány Bécsben élő, magyar anyanyelvű magánszemély hozott létre azzal a céllal, hogy előadásaival az osztrák főváros egyre gyarapodó magyar közösségét megszólítsa. – olvasható a társulat weboldalán. A társulat létrejöttéről, jelenéről és jövőjéről Pohl Balázs művészeti vezetővel beszélgettünk.
Rólunk: Mióta élsz Bécsben?
Pohl Balázs: 2015 őszén, vagyis hat éve költöztem ide.
R: Már előtte is színházi ember voltál?
P.B.: Fiatal koromban színiiskolába jártam, játszottam kisebb darabokban, dolgoztam szinkronban, filmekben, rádiójátékokban de amikor találkoztam a Waldorf pedagógiával elhatároztam, hogy inkább abba az irányba indulok el egy nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb élet reményében. Elvégeztem a Waldorf tanárképzést de a színház továbbra is jelen volt az életemben. Amíg tanítottam rendszeresen csináltunk a hallgatóimmal darabokat. A Waldorfpedagógia mellett egyébként drámapedagógus is vagyok.
R.: Miért tartottad fontosnak a drámát a tanárképzésben?
P. B.: Minden művészeti tevékenység de főként a dráma egy hatalmas nagy tükör, egy önismereti folyamat és ez jó hatással van a tanárokra és így a diákokra is. Nagyon sokat tud segíteni abban, hogy hasson a diákokra az adott tananyag. Egy ponton aztán mégis elhatároztam, hogy leszámolok a Waldorfos életemmel és csak a színházra koncentrálok. Azt gondoltam, hogy ezt Magyarországon nem fogom tudni megvalósítani, ezért költöztem Bécsbe. Szerettem volna létrehozni egy kis magyar nyelvű színtársulatot.
R.: Miért pont Bécsbe jöttél?
P. B.: Három évig tanítottam egy burgenlandi iskolában, tehát Ausztriában már volt állásom, ezen kívül számomra nagyon fontos szempont volt a közelség. Otthon él a három gyermekem, a szüleim és ez is közrejátszott a döntésben. Nem sokkal kiköltözésem után hatalmas szerencsével rátaláltam egy olyan amatőr színjátszó csapatra, akik társulatvezető híján inaktívak voltak. Először csak beszélgettünk, aztán szépen lassan elkezdtünk drámajátékokat játszani, hogy jobban megismerjük egymást. Nem sokkal később létrehoztuk az egyesületet és fél évvel később elhatároztuk, hogy belefogunk egy darabba. Akkor már jóban voltam a VIII. kerületi Pygmalion Theaterrel, akik befogadtak minket. Azóta is ott játszunk.
R.: Hogyan talátátok meg a közönséget?
P. B.: Először főként a szereplők ismerősei, aztán később az ismerősök ismerősei is eljöttek az előadásainkra. Csináltunk egy Facebook oldalt és ott hirdettük az előadásainkat. A járvány előtti évben már kialakult egy törzsközönségünk. November közepén lesz ismét előadásunk és nagyon reméljük, hogy a közönségünk megmaradt. A járvány ideje alatt videókat csináltunk, létrehoztuk a Youtube csatornánkat bízván abban, hogy hátha a közönségünk velünk marad. Kicsit szétzilálta a társulatot a járvány. Volt, aki hazament, volt aki Berlinbe vagy Amszterdamba költözött. Szeptember elején kezdtünk el újra próbálni de a nyolc aktív társulati taggal csak a meglévő darabjainkat újítjuk föl. Remélhetőleg december végén már fogunk tudni új darabot is próbálni.
R.: Nehéz így tervezni de mégis mik a jövőre vonatkozó terveitek?
P. B.: Egy régi álmunkat fogjuk megvalósítani: október elején indul az első kreatív drámakurzusunk. Ez egy háromszor négy részből álló, 12 alkalommal sorra kerülő, folytatásos, egymásra épülő kreatív drámafoglalkozás. A túljelentkezés miatt az általunk húzott létszámhatárt már most túlléptük pár fővel. Lesz egy előadásunk novemberben és vannak konkrét terveink is. De amatőr keretek között csináljuk, amit csinálunk, nem pénzért és emiatt nehezebb megoldani azt, hogy ne mászkáljanak el a szereplők amikor éppen nincs előadás, úgyhogy nem olyan egyszerű.
R.: Hány aktív tagotok van?
P. B.: Jelenleg nyolc olyan társulati tagunk van, akik megbízhatóan elérhetőek és ezen kívül négy ember az előadásokra visszajár. Emellett olyanok is vannak, akik csak a filmezésben tudnak részt venni. A lezárások alatt elkezdtünk videókat készíteni. Óriási meglepetés volt számunkra, hogy az egyik nyáron készült kisfilmünket (E-mail szerelmeseknek) beválogatták a XVII. Göcsely Filmfesztiválra és ha minden igaz, a zsűri valamilyen módon értékelte is a videónkat. Ez majd a fesztiválon október 9-én fog biztosan kiderülni.
R.: Hol hirdettek?
P. B.: A legnagyobb megoldandó feladat számunkra, hogy egy olyan reklámhoz, szponzorációhoz értő szakembert találjunk, aki segít nekünk az előrejutásban. Közülünk senki sem kulturális manager, a magunk barkácsolta tartalmakkal próbálunk hirdetni, ami nagyon kedves és aranyos de biztosan nem tudunk így eljutni annyi emberhez amennyihez szeretnénk.
R.: Most hogy érzed, megtaláltad azt, amiért anno Bécsbe jöttél?
P. B.: Abszolút! Igaz, a társulattal járhatnánk egy kicsivel előrébb is de a lezárások miatt elvesztett időnek sok minden tudható be. Remélhetőleg nem lesz még egy lezárás és lassan vissza tudunk térni az egy évvel ezelőtti állapotokhoz, hogy onnan fejlődhessünk tovább.
A SVUNG Egyesület az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének tagja.
Akár ez is tetszhet
