A Svung Bécsi Magyar Színház felnőtt közönségének szóló estjén a paraszti kultúra szókimondó pajzán népmeséi elevenedtek meg. Szóltak Jánosról, aki korábban Jancsi volt, és persze a csinos és végtelenül furfangos parasztlányokról, és azok tanulságos történeteiről. A bécsi magyarság egyik találkozóhelyén, a Wilheim kávézóban, teltházas közönség előtt csendült fel három különböző nyelvjárás és jópár pajzán magyar népmese.
Egészen gyermekkorunktól tanuljuk, hogy az elénk tárt mesék és történetek egy leíratlan etikai szabályrendszerhez igazodnak, és ami ettől eltérő, az megbotránkoztat vagy felkavar. Az, hogy hol húzódnak a határok, minden társadalom maga határozza meg. A paraszti kultúra hagyományai többnyire szabadabbak, akár cselekmény, akár a nyelvezet területén. Kevésbé számítanak a tabuk. Különösen székely környezetben. Ha ismerjük a mesékben rejlő szimbólumokat, néha egészen új értelmet nyernek a népmesék mondanivalói. A gólya, aki hozza a babát, vagy a “Bújj-bújj zöld ág, zöld levelecske” úgy mesélnek a szexualitásról, hogy közben a képek és metaforákon keresztül kialakul a gyermekekben az a képesség, hogy később felfogják és megértsék a szimbólumokat.
A gyerekmesék tanulságain keresztül fejlődik a gyermek. A felnőttmesék szintén hasonló funkciót töltöttek be a népi hagyományokban. A tanulságuk alapján megerősítették a közös normát és azt, hogy a közösségben mi elfogadott és mi nem. Ezeken a meséken keresztül beleláthatunk a mindennapi viszonyokba is.
Amikor Győri Klára néni, a többgenerációs ‘széki mesefa’, avagy az egyik erdélyi falu egyik mesemondójának a ’70-es években megjelentek a meséi nyomtatásban, akkor az akkora galibát okozott, hogy vannak helyek, ahol még máig is emlegetik a nevét, de nem éppen jó értelemben. Az írott és a kimondott szó között van egy hatalombeli különbség. Fontos tudni, hogy ezeket a meséket főként egymás között mesélték a férfiak és a nők. Ezt kutatni és feldolgozni tudományos módszerekkel érzékeny terület. Nehéz etikusan csinálni.– foglalta össze az előadás végén gondolatait Gatti Bea néprajzkutató, aki az előadásra ismerősével a közösségi hálóról értesülve érkezett. Nagyon örült ennek a kezdeményezésnek, mert ez még a néprajzosoknak is egy izzó téma, hogy Arany Jánostól kezdve, hogyan és milyen módon szépítették a népmeséket az előző időkben. “Milyen felszabadító érzés, hogy ezekről a témákról Bécsben csak úgy spontán ilyen helyen, és magyar közegben lehet megélni.”– foglalták össze barátnőjével az estét.
Többek között Burány Béla vajdasági magyar erotikus és obszcén népmesék gyűjteményéből válogatott Pohl Balázs rendező az esten elhangzó történetekhez. Részben ebből a könyvből is készült a színház legújabb gyerekelőadása, a Kis Miska, amely burgenlandi népmeséket ötvöz. Két előadást dolgozott már ki ebből a könyvből a társulat, ezen az estén sem maradt ki a gyűjtésből pár mese. A szokatlanul őszinte tanulságok mellett a dialektusok megörökítése, rögzítése is fontos aspektus volt Pohl Balázs Svung alapítónak akkor, amikor az estét megálmodta.
Adott volt, hogy a társulatból a sepsiszentgyörgyi származású, de már régóta Bécsben élő Bajka Kinga Csengele fogja olvasni a székely meséket. Pohl Balázs a burgenlandi és őrségi, Honti Rebeka a dunántúli, dél-dunántúli történeteket mondta. A vajdasági származású Mladenovity Róbert pedig a Vajdaságban gyűjtött meséket olvasta fel.
Az felolvasást Dapin Hajnalka Judit citerazenéje és éneke színesítette. “Én választottam a dalokat, de közösen döntöttünk. A Boncidai menyecskét például együtt válogattuk ki, a Magyar Népmesék címdalát pedig Balázs kérte.” – emlékezett vissza Hajnalka a kezdetekre. Állítólag nincs olyan magyar népdal, amiben ne lenne valahogyan erotikus utalás. “Amikor azt éneklik az Úgy elmegyek című dalban, hogy vizet iszom, mikor kedvem tartja – tehát önszántából de csak akkor, ha ezt a kedvese a szájából adja. Ez egy annyira szép költői kép, amiatt nagyon szeretem ezt a dalt.” – vallja az egyébként zeneterapeutaként működő Hajnalka.
A színtársulat az esemény meghívójában az alábbi népmesét közölte, mely rövidségével és egyszerűségével remekül jellemzi az este folyamán elhangzott további mesék hangulatát:
„Na, e-mentek a királylánnyal az erdüre. Még a tündérkerten is túl, ott vót az ezüstpatak. Na, fogta a királykisasszony, lehúzta az ujjáról a gyürüt és bedobta a patakba.
-Vedd ki és add a kezembe! – aszongya.
Hát a Ferku nem értette. Megódotta a gatyája elejit, elővette a szerszámát és a kisasszony kezibe adta. Hagyta a gyürüt a fenébe.
’Szen más se köllött a királylánynak:
-Ázsu, kapa, te köllösz nekem, te Ferku! A sok bolond kérő mind bemászott a patakba! Látod, Te vagy az igazi férjnek való! Mos’ má megcsókuhacc!
Há megcsókutta.
Na, csaptak hetedhét országra szóló lakodalmat, király lett a Ferkuból.
Étek, haltak, a tökbe pedíg beleszartak!”
Az este végén kipirulva, de felszabadult hangulatban tapsolta meg a csillárról is lógó közönség az előadókat, akik azt ígérték, hogy lesz még folytatás!
Köszönjük Csomor Lilien és Rick Zsófi csodálatos képeit és videóit!
Akár ez is tetszhet
