162 fő online és jelenléti indulóval, immáron 14. alkalommal rendezte meg az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete a Collegium Hungaricummal együttműködve a hagyományos tavaszi szavalóversenyét, amelyre többek között Ausztriából, Magyarországról és Szlovákiából is érkeztek nevezések. A Rólunk.at jelen írásával elsősorban arra keresi a választ a szervezőket, a versenyzőket, a szülőket és a zsűrit a helyszínen megszólaltatva, hogy korunkban milyen szerepe lehet a versnek, a versmondásnak? Mit ad a vers az egyén és a közösség számára? Van-e különleges jelentéstöltete a diaszpórában élők számára az ősi lírikus műfaj magyar nyelvű felfedezésének és gyakorlásának?
Ha valaki három évvel ezelőtt a magyarországi kéttornyos kis falumban – ott, ahol a Dunáról kanyart neveztek el és annak közepén egy sziget nőtt ki, – a hétvégi húsleves alkatrészek vásárlása közben, a hentesnél sorban állva megkopogtatta volna a vállamat és azt mondja, hogy hamarosan Bécsben fogok élni, hát bizony mosolyogtam volna rajta egyet. Ha pedig azt is hozzáteszi, hogy egy esős áprilisi szombat délelőtt fényképezőgéppel, kameraállvánnyal és diktafonnal felszerelkezve azért fogok rohanni a Mariahilfer Straße-n „turista bójákat” kerülgetve, hogy időben megérkezzek a nevezetes utca 1.C számú lépcsőházának alagsorába, ahol egy magyar nyelvű versmondó versenyről készítek tudósítást, az mellett, hogy akaratlanul is kinevetem, aktív gyógyszeres segítséggel megtámogatott, azonnal letöltendő negyvennyolc órás pszichiátriai megfigyelést javasoltam volna a számára. Na, nem mintha a magyar nyelvű szavalóversennyel kapcsolatban bármilyen kinevetni való dolog is akadna, sőt! Csak egyszerűen akkor és ott, a „Sípinél” velős csontért sorban állva, Pestiesen mondva: ez nem lehetett benne a pakliban.
Töredelmesen bevallom és talán onnan nézve bocsánatos bűnnek tekinthető, hogy három évvel ezelőtt, a kéttornyos kis faluban éldegélve, nemhogy a szavalóversenyről, de az AMAPED-ről sem igen hallottam, mi több, az ausztriai magyar népcsoport létezéséről is csupán annyit tudtam, hogy arra- illetve errefelé is vannak emberek, akik gyökereiket el nem eresztve, magyarként élik életüket az „idegen” országban. Azóta már tudom, hogy számos markáns bizonyságtétel által mutatkozik ez meg hétről hétre, megannyi ausztriai magyar szervezet több évtizedes fáradhatatlan munkája nyomán.
2023. április 15-én is egy ilyesfajta bizonyságtételnek lehettem tanúja: magyar nyelvű versmondó versenyre gyülekeztek úgy félszázan (és még ugyanannyi kísérő) a kultikus bevásárló utcában a legapróbb és az idősebb verselő előadók fórumára. És, hogy mennyire nem egyszeri, különleges alkalom ez az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének (AMAPED) életében, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az a tény, hogy immáron 14. alkalommal került megrendezésre Bécsben, az egyesület és a Collegium Hungaricum társszervezésében, az Ausztriában és a környező országokban is egyre népszerűbb rendezvény. 1823-ban, kétszáz évvel ezelőtt született nemzeti költőnk, Petőfi Sándor. Az emlékév jegyében, stílusosan Petőfi által írt, szabadon választott művekkel készülhettek a programra a március közepéig jelentkező szavalók.
A helyszínre érve, egy órával a „start” előtt már szép számmal gyülekeztek az ünneplőbe öltözött fiatalok, akik két csoportban, négy kategóriába osztva várták a versmondó verseny kezdetét: A diaszpórában élő óvodás és 1. osztályos, illetve 2-5. osztályos tanulók megmérettetésével a Bóbita teremben indult az esemény, amelyet a Délibáb (Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület) helyiségben a magyar anyanyelvű 4-8. osztályosok és a 9. osztálytól a felnőttekig bezárólag csoportosított előadók követtek.
A program kezdete előtt Nagy Barnabást, az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének magyar nyelv és irodalom tanárát, drámapedagógusát, a 14. Szavalóverseny egyik szervezőjét és moderátorát kérdeztem:
Rólunk.at: Online és jelenléti részvétellel zajlik a versmondó verseny. Hogyan alakult ki ennek a gyakorlata?
Nagy Barnabás: Két évvel ezelőtt, a Covid időszakában online platformon tudtuk csak megszervezni a programot, amely új színt hozott az esemény több mint egy évtizedes történetébe. A hagyományos jelenléti versmondás mellett az elektronikus tér használatával ki tudtuk szélesíteni az érdeklődők körét, gyakorlatilag bárhol a világon csatlakozni lehet a programunkhoz, amely ma már természetes módon, egyszerre zajlik online formában és az AMAPED falai között, helyszíni megjelenéssel. A digitális technikával rögzített szavalatokat mobiltelefonnal veszik fel a jelentkezők, amelyeket az egymással szintén online eszközökkel kapcsolatot tartó zsűritagok értékelnek. A helyezést elért mozgóképes előadásokat egyesületünk YouTube csatornáján keresztül tesszük az eredményhirdetést követően közzé.
Rólunk.at: Két csoportban, korosztályos bontás szerint értékel a szakavatott zsűri. Több országból, köztük Magyarországról is érkeznek szavalók. Össze lehet mérni egy akár már itt született ausztriai magyar fiatalt egy magyarországi indulóval?
Nagy Barnabás: A korosztályos differenciálás mellett figyelembe vesszük azt is, hogy a versmondó Magyarországról vagy a diaszpórából érkezik. Azt tudomásul kell vennünk, hogy egészen más oktatási lehetőségek között tanulja a magyar nyelvet az anyaországban élő és az Ausztriában nevelkedő gyermek. Az AMAPED magyar óráin is jelen vannak a memoriterek, a szövegek, szöveg részletek megtanulására is fordítunk figyelmet, de elsősorban az a célunk, hogy a diákok a folyamatos olvasás által értelmezzék és értsék azt, amivel közös irodalmi utunk során találkoznak.
Rólunk.at: Mennyire lehetséges a versmondás megversenyeztetése?
Nagy Barnabás: Miközben idefelé utaztam, pont azon gondolkodtam, hogy nevezhetjük e versenynek ezt a rendezvényt. Úgy gondolom, hogy nem ez a jó kifejezés rá. Inkább mondanám azt, hogy ez egy szavaló alkalom, amelyen azt ünnepeljük, hogy magyar nyelven mondunk és hallunk verseket, gondolatokat, amelyeket az előadóink feldolgozva, magukévá téve, a saját értelmezési szűrőiken keresztül közvetítenek. Ez a nap azért fontos, mert ezekkel az általuk kiválasztott gondolatokkal találkozunk mindannyian.
Nagy Barnabás a verstanulás fontosságáról és a zsűrizés folyamatáról:
Az online formában történő versmondási lehetőségnek és az esemény növekvő elismertségének köszönhetően, évről évre egyre több országból jelentkeznek a programra. Idén Ausztria és Magyarország mellett, Romániából (Erdély), Szlovákiából (Felvidék), Szerbiából (Vajdaság) és Ukrajnából (Kárpátalja) is regisztráltak szép számmal nevezéseket – adott tájékoztatást a helyszínen Bagári Kinga, az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének oktatási asszisztense és az esemény egyik szervezője.
Mielőtt az első óvodás korú versmondó hölgy pörgős-csillogós szoknyácskájában kilép a világot jelentő deszkákra, az előadó termekben elhelyezett székeket elfoglaló érkezők közé vegyülök el. Ifjú szavalókkal és szüleikkel ismerkedem, információkat gyűjtök a versmondás, a verstanulás és annak szülői támogatása iránti elkötelezettségük motivációiról:
Kovács Nagy Andrea fiával, Norberttel Pándorfaluból (Parndorf) érkezett a 14. Szavalóversenyre, akit az osztrák-magyar vegyes házasságban élő, két gyermekes, szintén pándorfalui Kläre család követ a megszólalók sorában, végül a Romániából, a szatmár megyei Kőszegremetéről három évvel ezelőtt családjával, köztük édesanyjával, Hanus Saroltával Bécsbe költözött ifjú előadó, Hanus Patrik ossza meg gondolatait a Rólunk.at mikrofonján keresztül. A hanganyagból többek között azt is megtudhatjuk, hogy Patrik milyen Petőfi Sándor költeménnyel készült az idei versmondó alkalomra:
A diaszpórából nevezett indulókat értékelő zsűri tagjai: Fűzfáné Csuti Borbála – a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium magyar irodalom és nyelvtan, valamint történelem szakos nyugalmazott tanára; Hegedűs Ildikó – a győri Hold Színház vezetője, a Győri Nemzeti Színház művészeti titkára; dr. Molnár Gergely magyartanár, néprajzkutató, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség európai regős szakág vezetője, a Lechner Tudásközpont munkatársa.
Molnár Gergely második alkalommal vesz részt a jelenléti zsűrizésen, tapasztalatai alapján úgy véli, hogy azoknak a gyermekeknek, akik a mai Magyarország határain kívülre származtak el, a magyarság, a magyar kultúra megélése olyan hangsúlyokkal, erővel, akarattal bír, amely az anyaországban élők magyarságának az erősítésére is szolgál. Molnár Gergelyt a zsűri munkájáról kérdeztem a rendezvény szünetében:
Rólunk.at: Vannak objektív szempontjai egy szavalóverseny értékelésének?
Molnár Gergely: Természetesen vannak. Ilyen az előadó kiállása, a vers spontán és ugyanakkor átélt átadása, a szép magyar beszédre való törekvés, de az összhatásban mindig vannak szubjektív tényezők is, amik a leginkább arról szólnak, hogy a zsűri tagjait ki hogyan tudja úgymond levenni a lábáról a versmondás közben.
Rólunk.at: Hol van a helye korunkban a versnek? Milyen hangsúllyal van jelen a hétköznapokban?
Molnár Gergely: A vers társadalmilag betöltött szerepe ma nem annyira hangsúlyos, mint az ezt megelőző évszázadokban, fogalmazhatunk úgy is, hogy a vers nehéz helyzetben van. A közösségi média világában inkább a képi üzenetek, a videós tartalom és a prózaiság van előtérben. Aki azonban felfedezi, hogy a vers és a nyelv kapcsolatában milyen erő rejlik és megtapasztalja, hogy a költői megfogalmazás mennyivel magasabb szinteken tud mozogni, mint egy prózai szöveg, az minden bizonnyal nagyobb figyelmet fog fordítani a versekre. Erre nagyon alkalmas az idei szavalóverseny központi alakja, Petőfi Sándor személye és költészete, aki a maga korában egy rendkívül modern alkotó volt, olyannyira, hogy ma is könnyen érthető a nyelvezete. Petőfi segítségül lehet a fiatalok körében a vers, mint irodalmi műfaj népszerűsítésében.
Mielőtt megkezdődött a 14. Szavalóverseny második „félideje”, amelyen a magyar anyanyelvű versmondók (4-8. osztályos tanulók, 9. osztályosok – felnőttek) adták elő az általuk választott Petőfi Sándor költeményt, versrészletet, elfoglalta a helyét a zsűri, amelynek tagjai: dr. Fűzfa Balázs – Az ELTE Savaria Egyetemi Központ egyetemi docense, irodalomtörténész, az élményközpontú irodalomtanítás képviselője; dr. Bali János – kutatási, stratégiai és koordinációs igazgató a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnél; dr. Szaffkó Péter – egyetemi docens, a Debreceni Nyári Egyetem ügyvezető igazgatója. A két szekcióban elhangzott 22 verset követően beszélgettem a háromfős zsűri két tagjával:
Fűzfa Balázs irodalomtörténész hatodik alkalommal tagja a szavalóversenyt értékelő csapatnak, aki azért jön szívesen a megmérettetésre, mert tehetséges gyerekekkel találkozhat, elsősorban olyan külföldön érő magyarokkal, akik gondosan őrzik a kultúrájukat. Az esemény színvonalát tekintve úgy véli, hogy az elmúlt hat év legnívósabb versmondó alkalmát élhette meg a nap során. Fűzfa Balázs számára Petőfi Sándor költészete különösen meghatározó, mint irodalomtörténész is rendszeresen tart előadásokat a reformkor kiemelkedő poétájának munkásságáról. Véleménye szerint a vers örök törvénye az, hogy minden korban élni segíti az embert, ugyanakkor markánsan tapasztalható egyfajta funkcióváltása is az irodalmi műfajnak:
Fűzfa Balázs irodalomtörténész
A makói születésű, színész mesterséget tanuló Kecskeméti Odin Bence a budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium diákja, immáron harmadik éve vesz részt az AMAPED versmondó eseményén, amely idén megosztott második díjat hozott számára a magyar anyanyelv 9. osztály – felnőtt kategóriában. Odin Bence a versmondást az érzelemközvetítés különleges, egyedi eszközének tartja, amely véleménye szerint a fiatalok számára a különféle lelkiállapotok megélésében és feldolgozásában nyújthat nagy segítséget. Mihály Panka a budapesti Szerb Antal Gimnázium diákjaként érkezett Bécsbe, immáron ötödik alkalommal indult a szavalóversenyen, amelyet idén is, miként az elmúlt négy évben, kategóriájának első helyének megszerzésével zárt. Panka sebészorvosnak készül, legkedvesebb hobbijának a verstanulást, a versmondást tartja, amely a mindennapok monotóniájából történő kiszakadás eszközeként mutatkozik meg számára.
Hogy pontosan mit is jelent és mit ad a két díjazott tizenévesnek, Odin Bencének és Pankának a versolvasás és versmondás, azt az alábbiakban mesélik el a fiatalok a Rólunk.at olvasóinak:
Bali János a magyarországi Nemzetstratégiai Kutatóintézet koordinációs igazgatója 2019 óta tagja a bécsi magyar szavalóverseny zsűrijének. Véleménye szerint a magyarság legjelentősebb ékköve maga a magyar szó. Argentínának Messi, nekünk a magyar nyelv a nemzeti kincsünk – fejtette ki gondolatát a rendezvény zárszavaként. A magyar nép soha nem politikai eszközökön keresztül tudta megmutatni erejét, nagyságát – folytatta a Rólunk.at-nak adott rövid interjúban, – mindinkább a kulturális értékei, így a művészet és azon belül is az irodalom által, amely a nemzettudatunk talapzatának egyik legmeghatározóbb építő anyagaként van jelen hosszú évszázadok óta.
A nemzet megtartó ereje azokon a gyermekeken és pedagógusokon keresztül munkálkodik tovább, akik a magyar nyelvet az irodalom által is őrzik. Ahhoz, hogy egy ilyen jellegű rendezvényen jól előadott versek hangozzanak el, fontos, hogy a fiatal értse, átgondolja és ezáltal felépítse az előadását. A tekintet mindent elárul arról, hogy az előadó milyen szinten került kapcsolatba az adott művel. A szülők és a pedagógusok egyértelmű felelőssége az, hogy az egyre kevesebb súllyal rendelkező versek világa felé visszatérítsék a gyermekeket, hiszen a versolvasás és a versmondás ma is a gazdag emberi érzelmek felmutatásának és kifejezésének egyik legmeghatározóbb lehetősége – fejtette ki gondolatait Bali János.
A tervek szerint 2024-ben is folytatódik az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete és a bécsi Collegium Hungaricum által közösen szervezett irodalmi program. A versenykiírás a megszokott módon, az AMAPED weboldalán és közösségi médiafelületein keresztül lesz elérhető.
Az online szavalóverseny zsűrije: dr. Havas Judit – előadóművész, irodalomtörténész, oktató az ELTE BTK Alkalmazott Irodalomtudományi Tanszékén és a Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet Mai Magyar Nyelvi Tanszéken; dr. Szoták Szilvia – az UMIZ Imre Samu Nyelvi Intézet és a Termini Magyar Nyelvi Egyesület elnöke; Kilyénfalvi Gábor – a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület elnöke, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala elnökhelyettese; Balázs Emese – a Kultúráért Gömörben és Gömörön túl Polgári társulás vezetője; Németh Ervin – a soproni Petőfi Sándor színház dramaturgja, a Tantermi Színház program vezetője; Wagner Szilárd – az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet lelkésze.
A helyezést elért online versmondók szavalatai (amelyek közzétételéhez a szülők hozzájárultak) az AMAPED YouTube csatornájának ide vonatkozó lejátszási listáján keresztül nézhetőek meg.
Statisztikai adatok – 14. Szavalóverseny
Jelenléti verseny
Ausztria: 19 versenyző
Magyarország: 19 versenyző
Szlovákia: 3 versenyző
Összesen jelenléti: 41 versenyző
Online verseny
Ausztria: 17 versenyző
Magyarország: 30 versenyző
Románia: 19 versenyző
Szerbia: 22 versenyző
Szlovákia: 20 versenyző
Ukrajna: 13 versenyző
Összesen online: 121 versenyző
Összes versenyző: 162 fő
Válaszolj