Január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, amely népünk Himnuszának születésnapjához kötődően 1989. óta szerepel a világ magyarságának kalendáriumában, az idei évtől kiemelten, pirosbetűs állami emléknapként számon tartva. 2023. kultúrtörténeti vonatkozásait tekintve azonban nem „csupán” a kétszáz esztendővel ezelőtt született nemzeti strófáink végett kiemelkedő dátum, hiszen a mai napig is a legismertebb és legnépszerűbb költőnkként számon tartott forradalmárunkra, Petőfi Sándorra és a 19. századi magyar drámaírás kiemelkedő irodalmi alkotójára, Madách Imrére is emlékezünk ezen különleges hármasság által meghatározott esztendőben. Petőfi Sándor, Madách Imre és a magyar Himnusz 1823. januárjában látta meg a napvilágot.
Nemzeti imánk, a Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból címen írt költemény különleges helyet foglal el a világ himnuszainak sorában. A Kölcsey Ferenc által 1823. január 22-én befejezett fohász az egyetlen ma is nemzeti himnuszként számon tarott himnikus költemény a világon, a vallásos költészetből eredő ősi műfaját beteljesítendő műként íródott, egyfajta könyörgésként, amely kizárólag a mindenek felett álló Isten irányába tekint a megannyi megpróbáltatást átvészelt és túlélt magyarság segélykiáltásaként: „Isten, áldd meg a magyart”.
„Aligha írhatta volna Kölcsey Ferencnél alkalmasabb költő a Himnuszt. Nem azért, mert a nagyok között ő volt a legnagyobb, hanem azért, mert ő volt a legesendőbb. A Himnusz ugyanis borús ének („Vár állott, most kőhalom”), amelyre az átokkal terhelt magyar sors vet árnyékot („S ah, szabadság nem virúl / A holtnak véréből”), s marad a könyörgés: „Isten, áldd meg a magyart”. Mintha Kölcsey – ősi családja révén, amelyet a Honfoglalásig vezetett vissza – csekei magányában maga élte volna meg a „magyar nép zivataros századait”. Magyarsága Debrecenben pallérozódott református tudattal, örökös magányát a korai árvaság tragédiája alapozta meg, amihez maradandó nyomot hagyó gyerekkori betegség társult. Kölcsey nem volt hősi alkat. De a hatalom rá is gyanakodott, mert a gondolat veszélyes fegyverét forgatta az irodalom csataterén. Pajzsán a magyar nyelv nemzetformáló angyalát hordta.” (prof. Dr. Batta András: A Himnusz regényes története)
A magyar nemzetnek egészen a 19. századig nem volt önálló himnusza, mind a katolikusoknak, mind a reformátusoknak saját néphimnuszuk volt a hivatalosan jegyeztt osztrák császári himnusz mellett, a magysarság kifejezése okán ugyanakkor gyakran felhangzott a Rákóczi-induló.
Az 1823. január 22-én született Himnuszunk a bűn és bűnhődés utáni kegyelem iránti vágy elérkezésének ígéretét hordozza magában, amelyet az 1920. évi trianoni tragédia óta énekel a világ magyarsága hajadonfővel és felállva, Erkel Ferencnek a nemzeti imánk megzenésítésére kiírt pályázat nyomán 1844-ben komponált zenei műve alapján. A magyar Himnusz még a sötét kommunizmus eltipró kísérleteit is átvészelve (a diktatúra legmélyebb pontján a 70. életévét betöltő Kodály Zoltánt és Illyés Gyulát “felkérték” egy, a kor politikai szellemével átitatott új Himnusz megalkotására, akik visszautasították azt), 1989. október 23. óta áll Magyország Alaptörvényének védelme alatt, amely kimomdja, hogy „A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.” A Himnusz a nemzeti összetartozás örök jelképe, amelynek dallamára tizennégy millió ember szíve dobban egyszerre.
A Magyar Kultúra Napjának ötletét Fasang Árpád zongoraművész, evangélikus kántor fogalmazta meg 1985-ben: „Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is”. A Magyar Kultúra Napján a világ magyarsága kiállításokkal, koncertekkel, könyvbemutatókkal, irodalmi estekkel, és színházi előadásokkal emlékezik a fentiekben megfogalmazott érzetek mentén a magyar kultúra páratlan értékeire.
A magyar Országgyűlés 2022. december 7-i ülésnapján elfogadott döntése értelmében a Himnusz befejezésének 200. évfordulójára emlékezve, január 22-ét hivatalos állami emléknapként a Magyar Kultúra Napjának nyilvánította. A határozat szövege szerint az „Országgyűlés támogatja és szorgalmazza a Magyar Kultúra Napján kulturális rendezvények szervezését, amelyek megjelenítik Magyarország gazdag kulturális életét, a magyar kultúra megtartó erejét, valamint előmozdítják a nemzeti kulturális hagyományok megőrzését, illetve hangsúlyozza, hogy Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye a nemzeti összetartozás egyik fontos sarokköve, a több mint ezeréves magyar államiság nemzeti jelképe.”
2023. januárjában a Magyar Kultúra napja mellett két magyar irodalmi óriásra is emlékezünk: Az 1823. január 1-én Kiskőrösön született nemzeti költőnkre, Petőfi Sándorra és a magyar drámaírás kiemelkedő alakjára, Madách Imrére, aki 1823. január 20-án látta meg a napvilágot a felvidéki Alsósztregován. A középnemesi származású, neves irodalmár felmenőkkel (Madách Gáspár tudós és költő, Rimay János költő) rendelkező író és politikus Madách Imre fő műve Az ember tragédiája (első kiadása: 1883.), amely a magyar drámairodalom mai napig is egyik legismertebb és legjelentősebb alkotása, színpadi változatát a mai napig Magyarországon és a határokon túl is előszeretett tűzik műsorra a színházak magyarul és számos egyéb nyelvre lefordítva.
A mindösszesen huszonhat évet élt Petőfi Sándor a magyar irodalom nagy alakja, költő, nemzeti hős. A segesvári csatát (1849. július 31.) követően az Erdély területén található Fehéregyháza határában elesett (halálának körülményei a mai napig tisztázatlanok) poéta rövid élete alatt közel ezer verset írt magyar nyelven, amelyekből több mint nyolcszáz alkotást hagyott örökül az utókorra. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc szimbólumaként is számon tarott Petőfi Sándor a mai napig is ható Nemzeti Dal szerzője, irodalmi munkásságával a magyar romantikus költészet csúcspontjának tekithető. Népszerűségét a forradalomban szerzett érdemei mellett, a nép nyelvén egyszerű képi formákban, ám magas irodalmi szinten megjelenített gondolatiságának köszönheti. Petőfi Sándor a magyar irodalom történetében a családi líra, a házastársi szerelmi költészet és a romantikus tájköltészet úttörője, az Alföld örök poétája.
A magyar Országgyűlés a 2023-as évet Petőfi emlékévnek nyilvánította a költő születésének kétszázéves évfordulója alkalmából. A reformkori költőfejedelem emlékezetéhez kötődőn, az év során Magyarországon és a diaszpórában élő magyarság körében is számos programmal, művészeti, közművelődési, és kulturális eseménnyel kapcsolódnak a különféle magyar szervezetek és intézmények a bicentenáriumi eseményekhez. A rolunk.at is kiemelten foglalkozik a Petőfi 200 elnevezésű emlékévvel, az ausztriai magyar népcsoport szervezetei által megrendezett ide vonatkozó rendezvényekről készített beszámolók mellett a programnaptárján és a közösségi média oldalain keresztül is népszerűsíti az eseményeket.
Amennyiben egy felületen, keresgélés nélkül szeretne Ön is tájékozódni arról, hogy Salzburgtól Innsbrukon és Grazon át, Burgenlandon keresztül egészen Bécsig, más egyéb programok mellett milyen események kerülnek megszervezésre a Magyar Kultúra Napjához kötődően az ausztriai magyar népcsoport közösségei által, kövesse figyelemmel a programnaptárunkat és a facebook oldalunkat.
Magyar Kultúra Napja Ausztriában:
- Bolgár-magyar táncház a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesülettel – 2023. január 20.
- Az ember tragédiája – Jankovics Marcell filmjének vetítése – 2023. január 20.
- Kismiska – A SVUNG Bécsi Magyar Színház új mesejátékának bemutatója – 2023. január 21.
- A reformkor – 200 éves a Himnusz – 2023. január 22.
- Burgenlandi Operett Gála nemzetközi művészekkel – 2023. január 22.
- Bécsi ökumenikus istentisztelet – Imahét – 2023. január 22.
- A Magyar Kultúra Napja a Collegium Pázmáneumban – 2023. január 22.
- Péter Sárik Trió – A Magyar Kultúra Napja (Veszprém-Balaton 2023.) – 2023. január 23.
(Az rendzvénylistát 2023. január 22-ig folyamatosan frissítjük.)
Akár ez is tetszhet
Válaszolj