Egy kis időutazásra hívjuk az olvasókat. Az idén tíz éves bécsi gyermektánccsoport alapításának történetét, az ahhoz kötődő közösségi foglalkozások létrejöttének körülményeit és gyökereit igyekszünk feltárni jelen írás nyomán, azokat az eredőket, amelyekből kiindulva szárba szökkenhetett a ma születésének tizedik évfordulóját ünneplő, a fővárosban és az azon túli magyar lakta ausztriai településeken is sokak által ismert és elismert gyermek néptánccsoport, a Napraforgócskák. Németh Zsuzsannával, Marczis Krisztiánnal, Kelemen Rékával, és Sipos Tiborral, a legkisebbek köré épülő néptáncfoglalkozások életét meghatározó személyekkel beszélgetve mutatjuk be a hagyományőrző közösség múltját és jelenét.
Miként a puha agyaggal foglalkozó művész, úgy formálják a kezdeti években a társadalom és a környezet adott viszonyai között szerzett különféle élmények, hatások, tapasztalatok a gyermekek lelkét, személyiségét, fizikai fejlődését. Minden, még a legapróbb benyomások, érzetek is rendkívül nagy hatással lehetnek a felcseperedő ember életére, jövőjére. A közösségi szinten szerzett, a különféle aktív mozgásos tevékenységekhez, a sportoláshoz, vagy éppen a néptánchoz kötődő élmények nyomán olyan értékeket, kincseket szerezhet magának a gyermek, amelyek egész életén át kiapadhatatlan forrásai lehetnek gondolkodásának, tetteinek.

Jelen írás szerzője is gyermekkorától, mintegy tizenkét éven át szoros kapcsolatban volt a néptánccal, amely ma is meghatározó szerepet tölt be az életében, még úgy is, hogy magától a tevékenység gyakorlásától már rég eltávolodott. Személyes tapasztalataiból kiindulva vallja, hogy legyen szó bármilyen sportról, intenzívebben végzett mozgásformáról, törvényszerű, hogy az kitartást, akaraterőt, önismeretet, önbecsülést, és tartalmas emberi kapcsolatokat ad a legkisebbek számára is. Amikor gyermekként megélheti azt az ember, hogy a saját határait folyamatosan meghaladva, fegyelemmel, koncentrációval, befektetett munkával, olykor verejtékes küzdelemmel, de töretlen akarattal és jó érzéssel olyan célokat érhet el, amelyek soha nem gondolt sikerélményekhez juttatva büszkévé, boldoggá tehetik, még csak nem is sejti, hogy az így szerzett valódi értékek nem csak a színpadon vagy a célegyenesben átélt hangzatos tapsvihar formájában mutatkoznak meg előtte, hanem évekkel, évtizedekkel később, a munkájához, a családjához, az embertársaihoz, a világhoz való viszonyában, hozzáállásában, és az azokból eredő cselekedeteiben.
Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége által működtetett Bécsi Magyar iskola (1010 Bécs, Schwedenplatz 2.) helyiségeiben próbaösszejöveteleit tartó Napraforgók Táncegyüttes gyermektánccsoportja, a Napraforgócskák, kitűnő lehetőség arra, hogy a magyar néptánckultúrát befogadó szülők és gyermekek együttműködésével, a táncos közeg segítségül legyen az emberré válás hosszú és rögös útján haladó fiatalok testi, lelki, szellemi fejlődésének érzékeny folyamatában. Ennek az idén tizedik éves közösségnek a történetéről szól ez az írás.

A KEZDET ÉS A MÚLT
1999-ben, néhány Bécsben élő, néptáncos múlttal rendelkező egyetemista és bébiszitter lány ötlete nyomán, az akkoriban is aktív néptáncos életet élő, korábban még más néven jegyzett, a Collegium Hungaricumban próbáló Délibáb Táncegyüttes, majd az azzal párhuzamosan és több esetben együttműködő Fabatka Kamara tánccsoport, később a Régiók Táncegyüttes tagja, és mindezen közösségek egyik egykori tánckarvezetője, Németh Zsuzsanna segítségével, négy fővel, a kezdetekben kizárólag női tagokkal (Velner Klára, Kovács Karolina, Németh Katalin, Németh Zsuzsanna) megalakult a Napraforgók Táncegyüttes. Azokban az időkben, a bécsi magyar aktív néptáncos élet pillanatnyi szünetében felmerült egyéni igények nyomán kelt életre az új hagyományőrző közösség, amely öt esztendővel később a bécsi gyermekeket magához szólító Napraforgócskák gyermektánccsoport „szülőegyesülete” is volt egyben.
A Napraforgók Táncegyüttes indulásakor a Collegium Hungaricumban, az intézmény pincehelyiségében, majd annak bútorokkal történő telítődését követően, a földszinti előadóteremben kapott helyet az egyre bővülő tagsággal rendelkező hagyományőrző hölgy társaság az összejöveteleikhez, próbáikhoz.

NÉMETH Zsuzsanna, a Napraforgók Táncegyüttes alapító tagja, a Napraforgók – Bécsi Magyar Néptánc és Népzene Egyesület egykori elnöke, a hagyományőrző együttes jelenlegi művészeti vezetője, aki foglalkozását tekintve biokémikus és a Bécsi Egyetem elvégzését követően többnyire a tömegspetrometria (olyan analitikai módszer, mely segítségével atomok, molekulák, vagy molekulatöredékek tömegét tudjuk megmérni) bűvöletében élve a proteinek világának megismerésével is foglalkozott a közelmúltban, a rolunk.at-val folytatott beszélgetésében így emlékszik vissza a Napraforgócskák gyermektánccsoport megszületésének és fejlődésének történetére:
– Az újdonsült tánccsoport tagjaival elsősorban a Kárpát-medencéből származó lány táncokat, különféle karikázókat dolgoztunk fel és mutattunk be. Az első koreografált táncunk egy somogyi karikázó volt, amelyet az egyik alapító tag, a 2012-ben a Népművészet ifjú mestere díjjal kitűntetett Velner Klára nyomán ismert meg és sajátított el az akkor még csak maroknyi hölgy társaság, a Napraforgók. Ezt később egy üveges tánccal és egy férfi kanásztánccal egészítettük ki, amelynek eredményeként már nem „csak” nők, hanem férfiak is elkezdtek csatlakozni a hagyományőrző közösséghez, vajdaszentiványi és küküllőmenti páros táncokat is bemutatva. Az első férfi tag, Daru Zsolt még ma is aktív szereplője a táncegyüttesünknek, míg az egykori alapítók közül jelenleg már csak én vagyok jelen a közösség életében, mint a Napraforgók Táncegyüttes művészeti vezetője. Az elmúlt 23 év alatt gyakran változó tagság (köztük német anyanyelvű érdeklődőkkel is) mellett újabb és újabb koreográfiákkal jelentünk meg: küküllőmenti táncok, cigány táncok, felcsíki táncok, magyarbődi táncok, gyimesi táncok stb. – emlékszik vissza Németh Zsuzsanna a Napraforgócskák létrejöttének alapját jelentő Napraforgók Táncegyüttes kezdeti lépéseire.

– A Napraforgók életében a következő nagy mérföldkő a színpadi szerepléseken túl a saját közösségünk által megvalósított rendezvények voltak. Az első években a Bécsi Magyar Táncháztalálkozó szervezése a Collegium Hungaricum feladatkörébe tartozott, amelyet idővel a már addigra hivatalosan is bejegyzett civil szervezet formájában, munkacsoportokkal, elnökkel (Nemeth Zsuzsanna, Németh Júlia, jelenleg Tarcsai Helga) és alelnökökkel, a Napraforgók Táncegyüttest működtető Napraforgók – Bécsi Magyar Néptánc és Népzene Egyesület vett át, amely újabb, szervezettebb feladatelosztást (pályázatírás, kommunikáció, próbavezetés, viseletek, pénzügyek stb.) igénylő kihívások elé állította a Napraforgókat – mesélte lapunknak Németh Zsuzsanna. Ezen kihívások egyike volt a Napraforgócskák gyermektánccsoport megalapítása is.
– A táncháztalálkozó mellett a Collegium Hungaricum épületében rendszeresen táncházakat is elkezdtünk szervezni és a különféle táncos nyári táborok sem maradhattak ki az egyre bővülő és ezáltal újabb és újabb célokat maga elé kitűző közösség életéből.


– Idővel igyekeztünk más korosztályokat is, elsősorban a fiatalokat megszólítani: A gyermekek bevonását megcélzó Napraforgócskákat intézményesített formában 2012-ben alapította a Napraforgók Táncegyüttes egykori tagja, Hartwig László, akinek hamarosan Bíró Judit lett az oktató partnere. Ezt megelőzően azonban már a Napraforgók tíz éves jubileumi gáláján, 2009-ben műsorra került egy felcsíki táncokat bemutató koreográfia, amelyben gyermekek is szerepeltek. A koreográfiát több mint egy évig közösen mutattunk be a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület égisze alatt működő, Zsótér Iris által vezetett Őrszigeti Magyar Néptáncegyüttessel – emlékszik vissza Németh Zsuzsanna. (Az együttműködés a bécsi hagyományőrző közösség és a legkisebb burgenlandi magyar lakta település táncegyüttese között, a Napraforgókban hosszú évekig táncoló, őrszigeti származású Prascsaics Carmen hathatós segítségén keresztül indult el – Szerk.)
A gyermekkorában szüleivel Győrből Bécsbe költöző, az 1950-ben alapított Rába Néptáncegyüttes egykori táncosa, Németh Zsuzsanna már tíz éves korában kapcsolatba került a néptánccal. Saját élményein, példáin keresztül arról is beszélt lapunknak, hogy a fotós szakkörről hogyan jutott el a néptáncig és azt is megtudhatjuk, hogy mit is jelent számára a néptánc:

– A gyermekek egyre bővülő formában történő bevonását a Napraforgócskák közösségébe, úgymond az élet adta, ugyanis az idő múlásával a bécsi néptáncos körökben mozgók közül egyre többen családot alapítottunk, gyermekeink születtek, akik az életünk részét képező néptánc világában kezdtek el felnőni – mondta Németh Zsuzsanna. A bécsi 8. kerületben több, a magyar népi hagyományok felé nyitott, azonos korú, 3-5 éves gyermeket nevelő szülővel heti egy-két alkalommal találkoztam a lakásomban azzal az igénnyel, hogy gyermekeink is megismerkedjenek a néptánccal, azonos életkorú fiatalok között legyenek, és mi magunk szülők is egy-egy kellemes órát eltöltve találkozhassunk egymással. Amíg az anyukák a konyhában beszélgettek, én a nagyszobában, a félretolt bútorok között foglalkoztam a gyerekekkel.

– Be kell vallani, hogy az akkor még név nélküli Napraforgócskák létrejöttében nagy szerepe volt annak, hogy az alsó szomszéd idős néni nem hallott túl jól, így nem zavarta, hogy hetente több alkalommal is felcsíki táncokat próbáltunk a kicsikkel – meséli mosolyogva Zsuzsanna. Ez a lakásban született koreográfia indította el útjára a gyermektánccsoportot, amelyet a már említett Hartwig László szervezett újra néhány évvel később, egy moldvai koreográfiával indítva.
– A gyermektánccsoport irányításának életébe hamarosan bekapcsolódó Bíró Judit hosszú éveken át vezette a foglalkozásokat Hartwig Lászlóval, később Tornyos Zoltánnal együttműködve, majd a Napraforgók Táncegyüteshez is csatlakozó Marczis Krisztián segítette őt egyenértékű társoktatóként. Ezt követően, Krisztián új oktatópárjaként, a szintén “Napraforgós” Kelemen Réka vette át egy időre az óvodás gyermekcsoportot. Ekkor, 2020 felé közeledve már felnövekvőben volt egy Napraforgócskák generáció, amelynek tagjai a legkisebbek mellett Ifjú Napraforgók néven alkottak rövid időre közösséget, akik közül a legkitartóbbak egy-két év leforgása alatt integrálódni tudtak a felnőtt Napraforgók Táncegyüttesbe, így Marczis Krisztián új párjával, Dorner Magdolnával, Magyarországra történő költözésük utolsó pillanatáig, 2022 október végéig összevont csoportban tudott foglalkozni a legfiatalabb néptáncos növendékeinkkel.

MARCZIS Krisztián 2014-ben költözött Ausztriába, elsősorban nyelvtanulás céljából. Gyermekkorában két éven át volt tagja a szülővárosában, Mezőkövesden működő Matyó Táncegyüttes utánpótláscsoportjának, majd Bécs közelébe történő költözése után a Napraforgók Táncegyüttesen keresztül csatlakozott a fővárosi magyar néptáncos közösséghez, ahol az Ausztriában szerzett óvodapedagógiai diplomáját is kamatoztatva, 2015-ben kezdte el Bíró Judit oktatótársával képezni a Napraforgócskákhoz csatlakozó fiatalokat, amelynek gyors eredményeként már abban az évben színpadra állított koreográfiával mutatkozhattak be a gyerekekkel a Bécsi Magyar Táncháztalálkozón.
Krisztián Bíró Judittal, Kelemen Rékával, végül Dorner Magdolnával évente két alkalommal mutatkozott meg gyermekcsoportjaikkal, elsősorban a hagyományszerűen minden évben, novemberben megrendezésre kerülő Bécsi Magyar Táncháztalálkozón és a nyári ausztriai magyar rendezvényeken, kiemelten a bécsi magyar Gulyásfesztiválon, de a magyar cserkészek bálján is nem egy alkalommal felléptek. Ezekben az években a gyermekek repertoárjába tartoztak a már elmlített felcsíki táncok, magyarbődi táncok, szászcsávási táncok, matyó táncok, moldvai táncok, szatmári táncok. A koreográfiák az első időkben külső tanárok bevonásával készültek el, de később már a Napraforgócskák vezetői vették át ezeket a feladatokat is, az adott tájegység táncai mellett a külfönéle játékokat és dalokat is beépítve a színpadon előadott programba.
A 2022 novemberétől Kőszegen élő, jelelnleg a burgenlandi Felsőpulyán (Oberpullendorf) működő Csárdáslányok nevű táncegyüttest, és az ott frissen indított gyermektánccsoportot párjával, Dorner Magdolnával vezető Marczis Krisztiánt, akinek az egyik legkedvesebb tánca a mezőségi palatkai táncok, telefonon érte el a rolunk.at. A Napraforgócskák gyermektánccsoport életében eltöltött nyolc évéről, a tanítói élményeiről, a néptánc fontosságának szerepéről megfogalmazott gondolatait ismerhetjük meg az alábbi telefonos beszélgetés által:

NAPRAFORGÓCSKÁK MA ÉS HOLNAP
KELEMEN Réka 2014 óta táncol a Napraforgók Néptáncegyüttesben és kisebb szünetekkel 2017 óta vesz részt a Napraforgócskák óvodás néptánccsoportjának oktatásában. Réka munkáját tekintve kutató, evolúciós biológusként dolgozik Bécsben, gyermekkora óta rajong a néptáncért, különösen közel áll hozzá az óvodás korosztály és a velük való aktív foglalkozás: Tánc- és énektanítás, a magyar népi kultúrához kötődő hagyományainkban megfogalmazott eleink hagyatékának átadása.

SIPOS Tibor, Réka oktatópartnere, 2017 óta a Napraforgók Néptáncegyüttes aktív tagja. Az elmúlt években a Covid világjárvány miatt rövid időre Magyarországra költözött, ahol egy Waldorf oktatási intézmény keretében kisiskolásokat tanított néptáncra, majd 2022 őszétől, többek között a Napraforgók Táncegyüttes tagjainak hívó szavára, ismét Ausztriában, Bécsben él.
Réka és Tibor idén novemberben vette át a Napraforgócskák gyermektánccsoport irányítását Dorner Magdolnától és Marczis Krisztiántól, akik egy folyamatosan gyarapodó létszámú lelkes gyermekközösséget adtak át az új oktatópárnak, kitűnő alapot fektetve le az elkövetkezendő években megvalósuló közös munkájukhoz.

A Napraforgócskák új vezetőivel, Kelemen Rékával és Sipos Tiborral beszélgettünk egy csoportfoglalkozást követően a Napraforgócskák jelenéről, működéséréről, a korosztályos néptáncoktatás szerepéről és hangsúlyairól:
Rolunk.at: Mi mindent ad egy 4-12 éves gyermek számára a néptánc, az ahhoz és a népi hagyományainkhoz kötődő dalaink, népszokásiank?
Kelemen Réka: A szülőktől érkező visszajelzéseket említeném meg, amelyek arról tanúskodnak, hogy azért szeretik hozzánk járatni a gyereket, mert egy helyen, egyszerre nagyon sok mindent kapnak a fiatalok, ami a külföldön élő magyar gyermekek magyarságának megtartása szempontjából kiemelten fontos, úgy, mint a magyar nyelv gyakorlása az általános kommunikáció és a népdalok által, de azon túl az autentikus népi kultúránk értékeinek a korosztálynak megfelelő szinten történő átadása is folyamatosan jelen van, nem is beszélve a néptánc okán a mozgás örömének megéléséről. Összefoglalva úgy is mondhatnánk, hogy a Napraforgócskák tagjai zenés, táncos, kulturális nevelésben részesülnek a foglalkozásaink alkalmanként egy órás időtartama alatt.

Sipos Tibor: A koordinációs képességek fejlesztését is meg kell még említenünk, ami a gyermekek életében rendkívül fontos. A nagyvárosban élő fiatalok már egész kiskoruktól kezdve nagyon sok időt töltenek a hétköznapokban mozgás nélkül, többnyire ülve az iskolapadban vagy otthon a számítógép előtt, ami nem feltétlenül mondható természetes életvitelnek. A fiataloknál a mozgáskoordinációs fejlődés automatizmusa ily módon nem mindig működik a megfelelően, ezért kívülről is be kell segíteni, például a Napraforgócskákon keresztül nyújtott táncos foglalkozásokkal. Fontos a mozgás minőségének a formája is: A programjainkon nem csak a látott mozdulatok ösztönös másolása zajlik a gyermekek részéről, hanem a mozgásfolyamatok alapmozdulatokra történő felbontásával, a tudatos, agyi szinten is zajló mozgástanulást igyekszünk megvalósítani.

Rolunk.at: Mikor és milyen korcsoportokban vehetnek részt a fiatalok a Napraforgócskák heti rendszerességű programjain?
Sipos Tibor: Minden héten szerdán, két korosztályban zajlanak a foglalkozások: 16.10 órától az óvodásoknak, elsősorban a 4-6 éveseknek, 17.00 órától pedig a kisiskolásnak biztosítjuk a programokon való részvételt a Bécsi Magyar Iskola helyiségeiben. A Napraforgócskákhoz bárki csatlakozhat és akkor, amikor csak szeretne, amennyiben kedvet érez ahhoz, hogy csoportosan tanuljon néptáncot.


Rolunk.at: Tekinthető a Napraforgócskák a felnőtt táncegyüttes utánpótlásának?
Kelemen Réka: Igen. Az első, ma már tizenhat éves generáció, akiknek tagjai 5-6 évesen kezdtek a Napraforgócskákban, elértek abba a korba, hogy csatlakozni tudnak a felnőttekhez, amelyre az elmúlt években már több példa is volt. Ők az óvodáskortól az iskoláscsoporton át, egészen az Ifjú Napraforgókig végig járták a felnőttekhez vezető út különböző állomásait.
Sipos Tibor: Azoknak, akik a kisiskolás korból kinőve továbbra is megmaradnak közöttünk, biztosítva van a lehetőség arra, hogy a felnőttekkel együtt próbáljanak, táncoljanak, ami nagyban elősegítő a tánckultúrájuk további fejlődését.
Kelemen Réka és Sipos Tibor a rolunk.at olvasóinak azt is elárulja, hogy mikor és hogyan történt az első találkozásuk a néptánccal és melyek a kedvenc táncaik:

Rolunk.at: A felnőtt táncegyüttes rendszeres fellépője az ausztriai magyar kulturális programoknak, rendezvényeknek, legyen a szervező maga a Napraforgók vagy más magyar szervezet, illetve intézmény. A Napraforgócskák történetét megismerve, azt is tudjuk, hogy az elmúlt évtizedben a gyerekek is gyakori szereplői voltak az ausztriai magyar népcsoport különböző táncos eseményeinek. A gyermektánccsoportnak ma is van lehetősége színpadi megjelenésre?
Kelemen Réka: Évente két alkalommal – miként korábban is – ők is szerepelnek színpadon, és ez az elkövetkezendő években is így lesz, ennek megfelelően zajlanak a foglalkozásaink is: Már a fellépések előtt több hónappal kiválasztunk egy-egy tájegységet, amelyekkel az egyéb táncok bemutatása mellett bővebben is megismerkedünk, majd tudatosan, lassan, fokozatosan építjük fel az aktuális koreográfiákat a gyerekekkel közösen, együttműködve.
Sipos Tibor: Az elsődleges cél ugyanakkor az, hogy táncoljanak és szeressék azt a gyerekek, amelynek úgymond melléktermékeként időről-időre a színpadon is megmutathatják, hogy mit tanultak az év során.

Rolunk: Meg lehet a fiatalokkal szerettetni a néptáncot? Mi a tapasztalt?
Kelemen Réka: Igen, mindenképpen. Ennek meg vannak a különböző módjai, például az, hogy az óvodás korosztállyal nagyon sokat játszunk, a játékokba építjük be a különféle mozdulatokat, lépeseket, így elkerüljünk azt, hogy „tanulásszagúvá” váljanak a foglalkozások. Jelenleg a mezőföldi táncokkal és zenékkel ismerkedünk. Fontos, hogy nem csak koreográfira készülünk a hetek, hónapok alatt, hanem igyekszünk minél sokszínűbben megélni az együttléteinket, amelynek nagy megtartó ereje lehet a jövőre nézve is.

A címoldalon szereplő fotó:
Szászcsávási cigánytáncok – Napraforgócskák (2016.) – Koreográfus: Török Zsolt és Edit
A cikkben szereplő képeket készítették:
Chris Black, Csaba Tamás, Henics Tamás, Kovács Attila, Laczkó Andrea, Mikuska Tímea, Tánczos Zoltán
Az íráshoz kapcsolódó ajánló:
- Napraforgók Táncegyüttes weboldala
- Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége
- A Bécsi Magyar Iskola weboldala
- Délibáb Táncegyüttes weboldala
- A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület weboldala
- Információk az Őrszigeti Magyar Táncegyüttesről
- Collegium Hungaricum weboldala
Fotóarchívum a 10 éves Napraforgócskák életéből:
Válaszolj