Az 1848/49-es szabadságharcra és forradalomra emlékeznek Ausztriában

fotó: Viktoriia Shvachko

Március 15-e, minden magyar számára, éljen bárhol a világban, fontos nemzeti ünnep. Előadásokkal, ünnepségekkel, a diaszpóra magyar oktatásában rendhagyó történelemórákon emlékeznek meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről Ausztria-szerte is. Már a múlt héten megkezdődtek az ünnepségek Bécsben, ahol az „Europa“-Club tartott elsőként ünnepi megemlékezést. Arról pedig, hogy mit is jelent magyarként Ausztriában ünnepelni ezt a jeles napot, Bertényi Iván, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatójának gondolatait ismerhetik meg.

Az „Europa“-Club, a Bécsi Magyar Kultúregyesület március 10-én tartott megemlékezést és koszorúzást az 1848/49-es magyarországi szabadságharcról a fővárosban található Bessenyei György szobornál. Az ünnepséget Bóta Zsolt követ beszédével nyitották meg, melyet Beniczkyné Kozlik Erika olvasott fel. A koszorúzást követően a Rézsarkantyú citerazenekar és a Barka énekegyüttes lépett fel. Az „Europa“-Club megemlékezése a Collegium Hungaricumban folytatódott, ahol Arató György tanár, kulturális diplomata, a szófiai Magyar Kulturális Intézet egykori vezetője a bulgáriai Kossuth-kultuszról tartott előadást „Magyarok Mózese“ és a „Felszabadító Cár“ – A bulgáriai Kossuth-hagyományról“ címmel.

A rendezvényen részt vettek az „Európa”-Club tagjai és Hollós József, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének elnöke is.

Arató György beszédében kihangsúlyozta, hogy már az 1980-as évek óta megfigyelhető a Magyarország és Bulgária közötti élénk kulturális kapcsolat. Különös figyelmet kapott a Kossuth-kultusz, amely a mai napig is jelen van Bulgáriában, és aminek a bizonyítéka a katonai és politikai tiszteletadás megtartása minden évben, március 15-én, az 1848/49-es szabadságharcra való megemlékezések alkalmából. Arató előadásában részletesen, képek és térképek segítségével vázolta fel a bolgárok életét a török uralom alatt, amelynek Kossuth és emberei is része lettek, amikor az országba menekültek. A magyar szabadságeszme gyorsan elterjedt a bolgár lakosság körében, és ez volt az egyik kiindulópontja az 1876-os törökellenes felkelésnek. A bolgár nemzetállam végül ebből a felkelésből alakult ki valamivel később, ezért Kossuthot a szabadság eszméivel egyfajta hősként tisztelték és tisztelik egészen a mai napig. Arató György maga is megtapasztalta, hogy a mai napig él az országban a magyarok iránti tisztelet, amikor az 1980-as években Szófiában járt, így személyes élménye is arra vezette, hogy lehetőségéhez mérten előadásaival is megismertesse ezt az 1800-as évek közepe óta meglévő különleges kapcsolódást Bulgária és Magyarország között. Magyar nemzeti ünnepre emlékezni a diaszpórában élő magyarok számára a nemzeti identitásuk szempontjából mindig is közösségformáló és egyben megtartó erőnek számított. Emiatt sem meglepő az, hogy az ausztriai magyar szervezetek minden évben terveznek programokat, előadásokat, ünnepségeket vagy a magyar iskolák rendhagyó történelemórákat, verses-zenés műsorokat, és a legkisebbekkel pedig kézműves foglalkozásokon készítenek kokárdát, nemzeti színű zászlót vagy épp huszárcsákót. Hogy Ausztriában mit is jelent mind az itt élő magyaroknak, illetve az osztrákoknak erre emlékezni – emlékeznek-e egyáltalán, és ha igen miként – arról is Bertényi Ivánt, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatóját kérdeztük.

Rólunk:

Hogy foglalhatnánk össze, hogy mit jelent nekünk magyaroknak 1848/49 eseményei, és miként viszonyulnak az ennek az időszaknak a történéseihez az osztrákok?

Bertényi Iván:

Nekünk március 15. egy magyar nemzeti ünnep, és hosszan tudnánk sorolni, hogy mi mindenre lehetünk büszkék 1848/49 kapcsán. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy 1848 egy európai forradalmi hullám volt, a „népek tavasza”, ahogy akkoriban már megfogalmazták, és majdnem minden európai országban, néhány jellemző kivétellel, hasonló követelésekkel robbantak ki felkelések, forradalmak, és háborúk is dúltak néhány helyen. És ezalól Bécs és az akkori Habsburg birodalom néhány más városa, központja sem volt kivétel. Tehát amikor 1848-ra emlékezünk, akkor mi magyarok nyilván a mi magunk ’48-ára emlékezünk, de az osztrákok emlékezhetnek akár a ’48-as bécsi eseményekre, hiszen itt több forradalomról is beszélhetünk. A március 13-ai volt az első, amely elűzte a konzervatív Metternich kancellárt, de azután volt egy újabb mozgalom májusban, és azután volt egy október 6-ai forradalom is, amely már sokkal radikálisabb volt. Ennek lett az áldozata az akkori hadügyminiszter, Latour gróf, amit a Petőfi versből (Petőfi Sándor: Akasszátok föl a királyokat!) is ismerünk. Természetesen mi magyarok másként emlékezünk a mi magunk ’48-ára, mint az osztrákok. Hosszan lehetne arról beszélni, hogyan emlékeznek az osztrákok a maguk ’48-ára, de néhány fontos különbséget érdemes kiemelni. Nekünk magyaroknak 1848 azért fontos, mert kulcsdátuma a teljes ezeréves magyar történelemnek. A Habsburg birodalmon belüli magyar önállóság ’48 tavaszához köthető, vagy pontosabban, ekkor történt meg a probléma jogi rendezése. Ami pedig még fontosabb: a társadalmi, politikai és ennek nyomán gazdasági modernizáció is a ’48-as átalakulásnak köszönhető. Ekkor mondják ki a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést, a törvény előtti egyenlőséget, tehát Magyarország az 1848. áprilisi törvények hatására az akkori modern nyugat-európai államok mintájára reformálja meg magát békés, törvényes eszközökkel. És ezek a reformok azóta is, ha nem is változatlanul természetesen, hiszen már rengeteg idő eltelt, de logikájukat tekintve érvényben vannak. Ausztriában ezzel szemben az akkori eseményeknek nincs ekkora jelentősége. A társadalmi átalakulás szempontjából sem, mert inkább talán a sajtószabadság kivívása volt fontos, meg persze a birodalom távolabbi részein még élő jobbágyság eltörlése. 1848 politikai követeléseinek viszont nincs összefüggése a mai Ausztriával. Az akkori bécsiek, ha bármilyen nemzeti identitással rendelkeztek, az többnyire egy össznémet nemzeti identitás volt, és a tüntetők vagy forradalmárok egy jelentős része egy szabad, liberális, alkotmányos, egységes német császárságban szeretett volna élni. Vagyis azt akarták volna, hogy a mai Ausztria is egyesüljön azzal az éppen alakulóban lévő Németországgal, amely egy széttagolt, kisebb-nagyobb államokból álló konglomerátum volt a középkor óta, és éppen ekkor tűnt úgy, hogy egy alkotmányos és egységes Németországgá alakul. Ez nem sikerült, sőt, tudjuk azt is, hogy a mai Ausztria már kifejezetten nem a német nemzeti identitás, hanem egy új osztrák identitás mentén definiálja magát, tehát az akkori követelések a mai Ausztriával nem függenek össze. És ez rögtön meg is magyarázza, hogy miért kevésbé fontos a mai osztrákok számára az akkori, 1848-as forradalmak legtöbb követelése. Ez tehát a legfontosabb különbség.

Érdemes azt is megemlíteni, hogy a magyar közemlékezetben sokszor gondolkodnak úgy a ’48-as harcokról, magáról a szabadságharcról, hogy itt Ausztria Magyarországgal küzdött, és egyesek ezt azonosítják is a mai Ausztriával. Ez azonban egy jelentős tévedés. Hiszen itt a császárral, a birodalommal szemben önállóságát védő Magyarország önvédelmi háborújáról beszélünk, nem két országnak, hanem a császárnak, az udvarnak, a birodalmi gondolatnak volt itt konfliktusa a magyar nemzeti önállóság követelésével. Az más kérdés persze, hogy az akkori Ausztria lakosságának jelentős része a császár mellé sorakozott fel, de nem mindenki. Hiszen, ha megnézzük az 1848. októberi bécsi forradalmat, ott pont arról volt szó, hogy a magyarok ellen vonuló császári katonákat akarták a bécsiek ettől visszatartani, vagyis azok a bécsi forradalmárok éppen a magyarokkal rokonszenveztek. Tehát nem helyes, ha azt gondoljuk, hogy a mai Ausztria egy az egyben Ferenc Józsefnek, vagy Windisch‑Grätznek, vagy Haynaunak az örököse, és a mai Ausztria úgy gondol magára, mint az akkori Habsburg birodalom egyenesági leszármazottjára, illetve az akkori Magyarország folytatólagos ellenségére vagy ellenfelére. 1848-ban a magyaroknak nem a mai Ausztriával, hanem egy már nem létező, már 1918-ban megszűnő történelmi fogalommal, a Habsburg dinasztiával volt igazán éles konfliktusa. Óriásit változott azóta a világ, ma már a közép-európai hatalmas birodalom, az a tucatnyi nemzetet uralma alatt tartó dinasztikus nagyhatalom, amit Habsburg birodalomnak neveztünk, és évszázadokig befolyásolta ezeknek a népeknek a sorsát, már nem létezik. De nem szabad a helyére odatenni a mai Ausztriát, mert a kettő köszönőviszonyban sincs egymással. Érdemes azt is hangsúlyozni, hogy az emlékezésnél nem jó, hogyha úgy aktualizálunk, hogy ezeket az alapvető különbségeket figyelmen kívül hagyjuk.

Rólunk:

Mit gondol, az itt élő magyarok, akár azok, akik már több generációs magyarként élnek Ausztriában, vagy azok, akik csak néhány év óta, miként tekintenek erre az ünnepre?

Bertényi Iván:

Erről talán egy magyar szervezetet érdemesebb megkérdezni, hiszen ők azok, akik évtizedek óta emlékeznek, és a nemzeti identitásuk, a magyarságuk részeként fontosnak tartják, hogy ezen a napon kokárdát viseljenek, hogy ünnepségeken, kulturális eseményeken vegyenek részt. Én azt gondolom, hogy 1848. március 15-e amiatt, mert a modern magyar jogállam és a modern nemzet kialakulása szempontjából kulcsesemény, mindaddig, amíg él magyar a világon, fontos identitásképző lesz, ami mindenképpen a magyarok szívében és fejében, akárhol élnek is, az identitásuk fontos részét fogja képezni. Az nyilván már az adott egyéntől, illetve az adott környezettől függ, hogy ezt az emlékezést hogyan lehet, hogyan szokás megoldani. Természetesen azt embere és egyesülete válogatja, hogy kulturális rendezvénnyel, koszorúzással, vagy valami mással emlékeznek. Nyilván a helyzetet az bonyolítja, hogy Ausztriában március 15-e ugyanolyan munkanap, mint bármely másik, hiszen nekik ez a dátum értelemszerűen semmit nem jelent.