Magyarországon 1964 tavasza óta április 11., József Attila születésnapja piros betűs ünnep az irodalomkedvelők számára – ez ugyanis A magyar költészet napja. De vajon mit jelent ez? Több-e mint formalitás, esetleg csupán a szocialista kultúrpolitika maradéka? Nézhetjük innen is-onnan is, az biztos, hogy a mindenkori költészet napjának az adhat valódi tartalmat, ha a kortárs líra megfelelőképpen jelen tud lenni benne. A kiadók jó ideje már külön is odafigyelnek rá, hogy erre a napra adjanak ki új versesköteteket, de azok a kötetek is, amelyek nem az ünnepre időzítve jelentek meg, könnyebben szóba kerülhetnek a kiemelt nap kontextusában. A 2024-es költészet napja alkalmából ajánlónkban az újabb verseskötetek közül szemezgetünk.
Erdős Virág- eltérő tartalom: Friss kötettel jelentkezik idén az egyik legeredetibb, legkülönösebb hangú kortárs költő, Erdős Virág is. Az Eltérő tartalom alcíme vagy műfaji önmaghatározása szerint Új, mai verseket tartalmaz. Új is, mai is, mindenképpen érdemes odafigyelni rá. Erdős lírája egyébként is mindig jól rezonált a kortársi kontextusokra – nem véletlen, hogy volt már költeménye, amiből sláger lett, és olyan is, amit tüntetéseken szavaltak. Legutóbbi kötete a covid-időszak sajátos lenyomatát adta: az Erdős Virág könnyei a nehéz időszakot biciklisfutárkodással kitöltő szerző szürreális, de nagyon is valóságos, személyes, helyenként már-már naplószerű szövegeiből állt. A most megjelenő Eltérő tartalom bizonyos értelemben ezt a kissé elemelt, iróniába és tragikomédiába forgatott mindennapi magyar valóságot tárja elénk ugyancsak. Ahogy a kötet ajánlója mondja: „Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes a valóság felett, csak közösen bukhatnak el. Az Eltérő tartalom versei szinte a lehetetlent valósítják meg: közvetlen valóságunk helyeiről és idejeiről szólnak felismerhetően, mégsem publicisztikus módon, hanem szikáran és nagy erővel.” Van benne elvágyódás, melankólia, kiábrándulás és ragaszkodás is. Ahogy az egyik emblematikus versben, a Gyávaságom történetében olvassuk: „Felmértem az erőviszonyokat, / és leszámoltam az illúzióimmal.” De hát a költészet maga is illúzió, Erdős Virágé pedig egy nagyon figyelemreméltó költészet. (Magvető, 2024)
Csehy Zoltán- Fogli d’album: Nem konkrétan az idei költészet napjára jelent meg Csehy Zoltán hatodik verseskötete, hanem néhány hónappal korábban már, de frissességéből és újszerűségéből ez semennyit nem vesz le. A tíz év lírai termését tartalmazó Fogli d’album már címével is jelzi, hogy különös versvilágot tár az olvasók elé. Bár aki Csehy mindig kísérletező, folyton új és újabb formákat, eljárásokat, technikákat kipróbáló líráját eddig nyomon követte, az ezen talán már nem is lepődik meg. A klasszika-filológusként is aktív szerző fordított római szerzőket, írt tanulmánykötetet a neolatin irodalom magyarországi fogadtatásáról, ültetett át magyarra szlovák és cseh kortársakat (Csehy maga is Szlovákiában él), de írt több mint ezer oldalas kalauzt is a (poszt)modern operáról Experimentum mundi címmel. Legutóbbi verseskötete sem rövid, kétszáz oldalon örvénylenek benne a lírai sorok. A zenei inspiráció pedig itt is tetten érhető, ahogy a fülszöveg mondja: „A dermesztően analitikus hangtól az önironikus-élveboncolón át a kéjelgően narcisztikusig, meglehetősen sokféle módon felcsendülő zenei miniatűrök mellett ellenpontként hatnak a széteső látásról és a retorikai csapdahelyzetekről írt kombinatorikus versek.” Illetve: „A középpontban egy a helikopter motívumára komponált poéma helyezkedik el, mely Stockhausen hírhedt helikopterkvartettjéhez hasonló intenzív lebegéssé komponálja az egyes szólamokat.” De milyen lehet az intenzív lebegés? „Egy pózoló matróz szájában skorpió alakú cumi” – olvassuk az egyik versben. Hát, lehet, hogy ilyen. (Kalligram, 2023)
Kerber Balázs- Számtan a holdas estékre: A költészet napjára időzítve jelent meg Kerber Balázs harmadik kötete, a titokzatos című Számtan a holdas estékre. A fiatal szerző műve a líra epikus dimenzióit kiaknázó munka, amolyan verses regény, lírába oltott tudományos-fantasztikus elbeszélés, filozofikus kalandregény költeményekben elbeszélve. A műfaji hibridizáció korábbi munkáiban is fontos elem volt Kerber számára, 2019-es Conquest című kötete a népszerű számítógépes stratégiai játékok hatásának lírai lenyomatát kísérelte meg felépíteni. Ahogy akkor írta róla Nemes Z. Márió: a kötet verseiben „a mitikus és a digitális kultúra robban egymásba”, hiszen: „A versek a számítógépes stratégiai játékok motívumait használják fel, hogy a nyelv és a képernyő közös síkján megszülethessen egy virtuális világtörténelem.”
Az új kötet, a Számtan a holdas estékre ezt a kísérletező útkeresést viszi tovább (vannak visszatérő alakok, helyzetek is a két kötetben), ezúttal az epika felé tágítva a horizontot. Závada Péter fülszövegében úgy fogalmaz: „Kerber Balázs verses prózája tökéletes narratív tükörterem. Lázas nyomozás, a bizonyítékok számbavétele – de a leltár sosincs kész. Nincs közép- vagy nyugvópont, csak részletekben tobzódó sokaságöröm, áttetsző nominalitás, minden észlelet »konténerpillanat«, »minden állomás apró ötlet, meglepetéskabin«. Az olvasás ugyanakkor háborús stratégia, összeesküvés is: szempontváltások tükörtengelyén cikázni egy villanásonként kibomló, töredékes történetben, neveket gyűjteni, kategorizálni fáradhatatlanul.” És mindezzel együtt – tehetjük hozzá – Kerber kötete kísérlet arra is, hogy egy 21. századi versnyelvet hozzon létre a mindinkább digitalizált, mindinkább virtuális világunk megragadására. (Jelenkor, 2024)
Sirokai Mátyás- Egy szikla arcát: „Sirokai Mátyás kihúzza a lábunk alól a talajt, és ahogy lepillantunk, magunkat látjuk. Versei a személyességtől indulva igyekeznek rálelni a közös pontra, ahol hús és mészkő, gondolat és üvöltés, évmilliók és pillanatok találkoznak” – állítja Sirokai Mátyás legutóbbi kötetének fülszövege. Különös felütés ez, bár hozzá tartozik, hogy aki olvasta Sirokai korábbi munkáit, mondjuk a 2020-as Lomboldalt, vagy a 2015-ös A káprázatbeliekhezt, aligha fog az új kötet hangütésén meglepődni. Meditatív, de nyugtalanító szövegeket kapunk ezúttal is.
Mintha minden a távolságtartó természetről szólna, a nem emberi létformákról, mégis minden nagyon közel áll ahhoz a létállapothoz, amit emberi életnek hívunk. Talán a költői figyelem különössége teszi, hogy minden egybemosódik, minden ugyanannak a szövetnek az anyagába fonódik bele, mint ahogy a beszéd és a hallgatás is ugyanahhoz a fajta jelenléthez társul végső soron. Paradoxonok sora, de hát ez a líra a maga energiáit éppen a paradoxonokba történő mélyfúrásokból nyeri ki. A zenészként is ismert és elismert Sirokainak ez a hatodik kötete. Érdekes módon egyébként az Egy szikla arcát nem is kötet a szó szoros értelmében. Füzet inkább, saját meghatározása szerint is, hiszen a Hmm-füzetek címmel elindított sorozat egyik első darabja ez. A kiadói szándék szerint a főleg angol-amerikai területen népszerű chapbook-formátum meghonosítása lenne a cél. Akárhogy is, a mindössze 36 oldalas Egy szikla arcát teljes értékű kötetnek tűnik. Érdemes tenni vele egy kísérletet. (Szépirodalmi Figyelő Alapítvány / Hmm-füzetek, 2023)
Akár ez is tetszhet
