Sipos Balázs, a budapesti ELTE docense, egyben az ELTÉN működő Nőtörténeti Központ alapítója, a Bornemisza Péter Társaság és a Bécsi Magyar Történeti Intézet közös meghívására előadást tartott Nők a két világháború közötti Magyarországon címmel. Az előadáson szép számban megjelent nők és férfiak érdeklődve hallgatták, hogy az 1918-tól 1949-ig terjedő időszakban hogyan változott a magyarországi nők sorsa. A két világháború közötti időszak kulcsfontosságú mérföldkő volt a női jogok fejlődésében a 20. században.
A női munkavégzés társadalmi haszna: ” A nőnek nem csak a meg nem született gyerekei, de meg nem született tettei is vesztesége a fajnak, a rendszernek” (Krichner Béláné) – többek között ezzel a korabeli idézettel illusztrálta Sipos Balázs az előadását, melyből megtudhattuk, hogy a világtörténelem eme viharos korszakában sokszor történtek előre- és hátralépések is a női egyenjogúság terén. A két világháború közötti időszak kulcsfontosságú mérföldkő a női jogok fejlődésében a 20. században. A “nőtörténet” vagy “női történelem” az a tudományág, amely a nők és női szerepek történelmi elemzésével foglalkozik. A nőtörténet célja, hogy felhívja a figyelmet a nők történelmi szerepére és hozzájárulására, amely sokszor háttérbe szorult vagy elhanyagolt terület a hagyományos történetírásban.
A nőtörténet nem csak a közismert női vezetők vagy hírességek életét és tevékenységét vizsgálja, hanem az átlagos nők mindennapi életét és tapasztalatait is. A nőtörténetnek fontos szerepe van az egyenlőség és az emberi jogok előmozdításában. A nőtörténet egyik fontos célja, hogy lebontsa a nők történetével kapcsolatos sztereotípiákat és előítéleteket, és hozzájáruljon a teljesebb és kiegyensúlyozottabb történeti narratívák kialakításához. Sipos Balázs, akinek kutatási területe a Horthy-korszakra terjed ki, korábban sajtótörténettel foglalkozott, érdeklődését a női politikusok, írók, újságírók felé egy korabeli újságíró, író novellája keltette fel.
A Horthy-korszakban létfontosságú változások történtek mind a nagyvárosi, mind a középosztálybeli nők életében. Ebben az időszakban a feminista mozgalmak mellett egyre növekvő számban a konzervatív világnézetű nők is az egyenlő jogokért harcoltak, hasonlóan a férfiakhoz. Az amerikai, francia és más tömegkultúrák (főként filmek és jazztánc révén) új nemi normákat terjesztettek, melyek népszerűvé váltak Magyarországon. Az első világháború során indult el a nők társadalmi szerepének átalakulása, aminek eredményeként számos sikeres, mára sajnos elfeledett nő élt a Horthy-korszakban, szakmájuktól függetlenül, legyen az ügyvéd, újságíró, filozófus, sőt, akár országgyűlési képviselő.
Mindemellett heves viták zajlottak arról, milyen is legyen egy nő szerepe ebben az időszakban. Például felmerült a kérdés, vajon a diplomás nők egyúttal ‘meddőnek’ is tekinthetők e, hiszen diplomával senki sem fog gyereket vállalni. Az előadás végén a közönség is kérdezhetett, így merült fel az a kérdés, hogy ez a 100 éves feltételezés, miszerint diplomával kisebb a szülési kedv, egy beteljesült jóslatnak tekinthető e, hiszen a mai Bécs utcáit járva valóban az lehet a benyomásunk, hogy rengeteg, felsőfokú képesítést szerzett, sikeres nő mond le a szülésről.
Sipos Balázs előadása a Bornemisza Péter Társaság gazdag őszi és téli programjának első állomása volt. Szeptember 15-én, pénteken 17.00 órától Jeszenszky Géza tart előadást a Bécsi Naplóval közösen rendezett eseményen, amelynek címe “Quo vadis – Hungária, Magyarország és az Euroatlanti Szövetség”. Az előadást követően egy könyvbemutatóra kerül sor, ahol az előadó, Deák Ernő, mutatja be művét, az “Az elveszett presztízs” című könyvet. Ez a könyv Nagy-Britanniában 1894 és 1918 között történt Magyarország megítélésének változásairól szól. A társaság hivatalos előadásszezonja október 1-jén indul, amikor egy könyvbemutatóval egybekötött beszélgetést szerveznek. Ezen az eseményen Alföldi László, a volt kolozsvári főkonzul, a “Kolozsvártól Bukarestig” című könyvéről tart előadást és várja az érdeklődőket.
Akár ez is tetszhet
