2023 október, csepereg az eső. A Bécsben megszokott kék égboltot ezúttal szürkévé színezik a gyülekező gomolyfelhők, és a szemerkélő eső. Az 1956. október 23-án Budapesten történt események után 67 évvel (és egy nappal) az időjárás is hozzájárul a Kerekasztal által szervezett megemlékezés hangulatának megteremtéséhez. A bécsi magyar egyesületeket összekötő ernyőszervezet ezúttal egy közös megemlékezéssel készült a Bécsben élő honfitársaik számára. Beszámoló egy egyetemista, Tóth Domonkos szemszögéből.
Az este hat órakor kezdődő esemény helyszínére, a Collegium Hungaricumhoz körülbelül fél hatkor érek oda. A szervezők és fellépők éppen az utolsó simításokat végzik: mikrofon és hangpróba, fénybeállítás. Egyeztetek az est egyik főszervezőjével, Nagy Barnabással: a Magyar Diákok Egyesületének (MDE-VUS) képviseletében jómagam is a fellépők színes palettáját bővítem. Az est díszvendégei pontosan hat óra előtt 5 perccel érkeznek, és az első sorban foglalnak helyet: Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország Bécsi Nagykövete; dr. Méhes Márton, a Collegium Hungaricum igazgatója; dr. Wagner Szilárd, az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet és a Bécs-Ottakringi Osztrák Evangélikus gyülekezet igazgató lelkésze; Varga János atya, a Collegium Pazmaneum lektora; valamint Karvansky Mónika, az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat lelkésznője.
A megemlékezés Szilágyiné Bátorfi Edit Nagykövetasszony gondolataival veszi kezdetét, és emlékeztet minket arra, hogy az 56’-ban Magyarországot elhagyni kényszerülő, és Ausztriában menedéket lelő magyar embereket az osztrák lakosság támogatással és segítségnyújtással fogadta. A gondolatébresztő után Dr. Méhes Márton, az est házigazdája kíván mindenkinek egy tartalmas, és megindító megemlékezést.
A nyitóbeszédek után Kiss Judit Ágnes költő, író, tanár történeteivel emelkedik még jobban a meghitt hangulat: személyes élményeiről számol be: szülei, nagyszülei hogyan élték meg 56’-ot, milyen áldozatokat és döntéseket kellett hozni az akkori fiataloknak, akik hősökké váltak. Mert hősök voltak, ez nem kérdés. Hősök, akik ki mertek állni a hatalom és az elnyomás ellen, hogy az utódaik egy szabad országba szülessenek és nőjenek fel. A kor hangulatát jól jellemzi: a lelkes fiatalok az átélt borzalmak keltette hangulatot és félelmet viccek mesélésével próbálták oldani. Az írónő meg is osztja velünk egyik kedvencét: „Miért 56’-ban volt a legerősebb a magyar labdarúgó válogatott? Mert minden sarkon állt egy Puskás Öcsi.” A megemlékezés meghitt hangulatának színvonalát tovább emelte Aba-Nagy Zsuzsanna hárfaművész fantasztikus zenéje, melyet az egyes előadások között volt alkalma meghallgatnia a résztvevőknek.
A kellemes anekdoták után a Délibáb bécsi magyar néptánc egyesület október 23. ünnepi videó anyagát tekinthettük meg, majd az AMAPED (Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete) diákjai és az MDE-VUS együttműködéséből létrejött rövid előadást tekinthette meg a közönség. Jobbágy Károly: A rádió mellett című versét hallhattuk Tóth Domonkos szavalatával, majd az AMAPED diákjai osztották meg gondolataikat a közönséggel. Az előadás során szimbolikusan, a színpadon elhelyezett bőröndtől külföldre indulva, de szívüket a színpadon és így Magyarországon hagyva mutatták be az akkori fiatalok küzdelmét és fájdalmát.
Utolsó programpontként a nemrég elhunyt dr. Smuk Andrásról készült riportfilmből láttunk részleteket, melyben elmeséli, ő hogyan élte meg gyerekként az Ausztriába történő menekülést. Az est lezárásaként a már hagyományosnak mondható falatozás és borkóstolás vette kezdetét, a svédasztalos büfénél bőséges választék állt rendelkezésre: többek között házi pogácsa, zserbó, mignon közül is választhattak a kedves vendégek, melyet egy – egy pohár fehér vagy vörös bor mellett fogyaszthatták.
Abban biztos vagyok, hogy jövőre is legalább ilyen színvonalas és megható megemlékezésben lehet része mindannak, aki úgy dönt, hogy ellátogat a Kerekasztal által szervezett programra. Jó volt látni és megtapasztalni, hogy bár külön – külön az egyes egyesületek és szervezetek más – más céllal jöttek létre, egy cél mindig közös, és ez mindennél fontosabb: a magyarságunk!
fotók: Czyzyk Leslie
Akár ez is tetszhet
