Élő kapocs: híd nyelvek és emberek között

Ez a rovat olyan Ausztriában élő, ismert és elismert embereket szólaltat meg, akiknek közük van a magyarsághoz, hiszen anyanyelvük, netán második nyelvük, a gyerekkorukat juttatja eszükbe, a jelenüket és a jövőjüket jelenti, akik olykor magyarul álmodnak, ébrednek. Ezúttal Mogyorósi Péter válaszolt kérdéseinkre.

Fontos-e, hogy nemzeti hovatartozását vállalja, őrizze magyarságát?
Magyarország nyugati ékszerdobozában, Sopronban (Šopron/Ödenburg) születtem. A város és környéke ugyanúgy, mint száz évvel ezelőtt, háromnyelvű. Ezt kaptam én is örökségül szülőfalumban, a határmenti Kópházán (Koljnof/Kohlenhof) szüleimtől, nagyszüleimtől, és az utcától. Továbbra is magyar állampolgár vagyok, Darázsfalván (Trajštof/Trausdorf an der Wulka) lakunk, de a határtalan Várvidék az otthonunk. A tősgyökeres, várvidéki, horvát nagycsaládban három gyermekünkkel én beszélek magyarul. Fontos számunkra, hogy több nyelven neveljük őket: ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz – vagyis, annyi életet élsz.

Megéli-e az összetartozást Ausztriában?
Véleményem szerint nem a magyar a legösszetartóbb nép a világon. Ez talán abból is fakad, mert Európa szívében más rugóra jár a gondolkodásunk. Szerintem a magyarok hatalmas igazságérzete az, ami ezt az összetartozást akadályozza. Vannak viszont nagyon jó tapasztalataim is. Persze, ezt is embere válogatja. Viszont nagyon örülök a Rólunk.at oldalnak. Ez az összetartozás egyik legjobb példája.

A magyar identitás (kultúra, nyelv, történelem, vallás, hagyomány, iskoláztatás, stb.) mennyire határozza meg mindennapjait munkájában, családjában, barátaival?
Biztosítási és befektetési tanácsadóként Kismartonban (Željezno/Eisenstadt) minden nap használom a magyart, a horvát, és az osztrák mellett. Ugyanez a felállás a családban, a barátokkal, és a különböző egyesületekben határon innen, és túl. Úgy érzem, nekem többes identitásom van. Azt szeretném, hogy a gyermekeim is ezt szívják magukba. Sikerült azt is elérnünk, hogy a falu horvát nemzetiségű iskolájában elindult a magyar nyelv oktatása, még, ha csak heti egy órában is. Itt nálunk, a határtalan Várvidéken (Gradišće prez granic/Burgenland ohne Grenzen), Felső-Pannónia napos lankáin a sokszínűség adottság, és jó lenne, ha ez így is maradna.

Anyanyelvünk a legfontosabb identitásképző tényező, hol és mikor használja a magyar nyelvet?
Három éves koromig szinte csak horvátul beszéltem. A magyart édesapámtól hallottam. A kópházi általános iskola után a győri bencés gimnáziumban neveltek meg az atyák, majd a soproni egyetemen végeztem közgazdászként. Immáron tizenöt éve élek Ausztriában boldog házasságban. Úgy vélem, ahol csak lehet, használom a magyart. Sőt, ezért is keresnek engem sokan, mivel sok helyen én vagyok az élő kapocs: híd nyelvek és emberek között.

Mikor érzi magát magyarnak?
Ausztriában magyarnak, Magyarországon meg már sokan osztráknak tekintenek engem, szívemben pedig horvát vagyok. Érdekes, horvátul imádkozom, viszont magyarul számolok. Volt már arra is példa, hogy azt hitték, eredeti „burgesz” vagyok. Mindenesetre nagyon örülök szülőhazám sportsikereinek, a magyar kutatók, feltalálók eredményeinek. Szeretem a magyar öntudatot, viszont elvetem a pökhendiséget, és a „ki, ha én nem” modort. Négy nyelvet beszélek, de leginkább a magyar nyelv sokszínűsége és kifejező képessége az, ami lenyűgöz. Nagyon szeretem a magyar közmondásokat, tömörek, ám sokat mondanak. Beszélek magyarul, tehát ilyenkor magyar is vagyok.

„Papíron magyar, szívemben horvát, a határtalan Várvidéken otthon – Magyarországon osztrák, Ausztriában magyar, szívemben változatlanul horvát“- vallja ezt magáról Mogyorósi Péter, aki tősgyökeres, várvidéki, horvát nagycsaládban él Darázsfalván patikus feleségével, és három porontyával: Máté 8 éves, Lovre 4 éves, Iva 9 hónapos. Közgaszdászként biztosítási és befektetési tanácsadó Kismartonban. Hobbija a tánc, a várvidéki néptánc, korábban sokat sportolt, legfőképpen focizott – magasabb osztályban is rúgta a bőrt -, mostanság biciklizget és pingpongozgat.