Sokat utazott, eljutott a világ több pontjára: a Médecins Sans Frontières (Orvosok Határok Nélkül), Nobel-békedíjas, humanitárius segélyszervezet szülész-nőgyógyász tagjaként mentett életeket, gyógyított, tanított. Kiválóan beszél németül, angolul, franciául és magyarul, nagyszülei 1956-ban menekültek Ausztriába Magyarországról. Ő már ott született. Pár éve felsőőri magánrendelőjében fogadja az állapotos nőket, kíséri velük végig a babavárást. Dr. Verena Seidler azonban ma elsősorban édesanya: két örökbefogadott és egy saját gyermek anyukája. Interjú vele otthonában egy koranyári napon.
„Én már éltem az életemet, most vannak gyerekeim.” – idézi nevetve egyik barátnőjét, miközben legkisebb fia, a másfél éves Moritz éppen kéri a délutáni anyatej-adagját. Teljesen természetes, hogy interjú közben felkapaszkodik, szopizik kicsit, majd elnyugszik a minden bajtól óvó, békés ölben, és már alszik is. Verena, mintha mi sem történt volna, folytatja: – Egyetlen célom, hogy ezt a három kis porontyot neveljem, rájuk fókuszálok, most elsősorban édesanya vagyok.
És, mintha egy színházi jelenetet látnánk, hatásos dramaturgiával, tökéletes időzítéssel belép a házba férje a két nagyobbal. Pontosabban csak a kislánnyal, mert a középső még az autóban horpaszt, elnyomta a nyári melegben az álom.
Verena élete negyvenévesen változott nagyot, idén március 30-án volt négy éve, hogy családdá váltak párjával: megérkezett Michelle és Massi. A kislány jelenleg hét és fél éves, elsős az őriszigeti, kétnyelvű iskolában, öccse hat és fél éves, még óvodás, szeptembertől azonban ő is beül a padba. Mindkettejüket örökbe fogadták. Négyesben volt kerek a világ számukra. Megszokták, megszerették egymást, a kicsik szépen cseperedtek, amikor újabb változás történt: csaknem két évvel ezelőtt, amikor már egyáltalán nem számítottak rá, óriási meglepetésére, Verena megfogant. Másfél évvel ezelőtt megszületett Moritz. Ahogy Verena mondja, hiszen szülész-nőgyógyászként ezzel foglalkozik, amikor már nem koncentrál, stresszel a témára a nő, elengedi a babaprojektet, akkor összejön. Számos páciensénél megtörtént. Ezúttal nagy örömükre vele is.
Férje osztrák, Ausztriában született. Ahogy Verena is: 1978-ban Bécsben magyar édesanyától, akinek rokonsága 1956-ban menekült a szomszédos országba. Felsőőrben telepedtek le. Ide költözött vissza 2003-ban Verena is a fővárosból, azóta – lassan 20 éve – ott él.
1983-tól 1996-ig a bécsi Alsergrundban járt, a Lycée francais de Vienne francia tantervű középiskolába, érettségi után elvégezte Bécsi Egyetemet, 2003-ban doktorált orvostudományi szakon. Tanulmányai befejezése után rögtön kapott egy lehetőséget Burgenlandban, így 2003. októberétől Felsőpulyán dolgozott pár évig. 2006-ban befejezte a háziorvosi képzést, egy évvel később a KH Oberwart és Oberpullendorf Szülészet-Nőgyógyászat Osztályán tevékenykedett, 2011. augusztusa óta már főorvosként. 2014 tavaszától Babyzoom elnevezésű magánrendelőben fogadja a pácienseket. Társalapítója a KH Oberwartban működő speciális prenatális diagnosztikai ambulanciának, hangsúlyos területe. Szoros kapcsolatot alakított ki a Graz-i és a Bécs-i egyetemi klinikákkal, valamint az SMZ-Ost Wiennel. Megszerezte Londonban a Fetal Medicine Foundation (első trimeszteres szűrési) bizonyítványt, a nőgyógyászati és szülészeti II-es minőségi fokozatot az Austrian Society for Ultrasound in Medicine-nél, amelynek egyébiránt már ő is tagja. Rendelkezik az Osztrák Orvosszövetség speciális genetikus oklevelével is.
Többször munkálkodott külföldön, főként Dél-Afrikában és Franciaországban: 2012-ben Médecins Sans Frontières (Orvosok Határok Nélkül) szervezetnél néhány hónapig Pakisztánban segített szülésznőként, legutóbbi megbízása révén 2014-ben Kongóban tartott tanfolyamot az ultrahangos készülékek használatáról szülésznőknek és orvosoknak.
Az orvosi hivatásban azt tetszett meg neki annak idején, hogy a születéstől a halálig, az élet minden szakaszából kaphat. Ott lehet a születésnél, közreműködhet gyermekorvosként, szükség van a belgyógyászati, sebész tudásra. Szerinte egy orvosnő talán jobban bele tud helyezkedni az állapotos nő helyébe, ez egy intim szituáció. De változik a világ, egyre több a női szülésorvos. A genetikai terület jobban érdekli manapság, jelenleg a terhességnek épp ez az oldalát vizsgálja: rendelőjében fogadja az állapotos nőket, segíti őket a kilenc hónap alatt. Azt csinálja, amire vágyott, ami az álma volt: nem csupán a munkája végigkísérni a nőket a kilenc hónap során, illetve utána is, hanem a hivatása, a küldetése.
Egy valóban többnyelvű család
Verena folyékonyan beszél németül, magyarul, angolul és franciául. Szívügye, hogy gyerekei elsajátítsák a magyar nyelvet, nemcsak magyar kötődése miatt: minél több nyelven tud kommunikálni valaki, annál több lehetősége adódik a világban. Minden nyelv érték. „Annyi az ember, ahány nyelvet beszél.” – mondta egykoron IV. Károly osztrák császár és magyar király. Az örökbefogadott testvérpárnál nem születésük után egyből kezdődhetett el a magyar nyelv megismerése, hanem néhány éves korukban, de még bőven a szenzitív korszakban vannak, semmivel nem késtek el. Michelle az óvodás képzés után most már az iskolában jár rendszeresen magyarórákra, jól halad, ahogy öccse, Massi is. Jó a kiejtésük, hiszen folyamatosan hallják a magyar szót. A legkisebb van talán a legkedvezőbb helyzetben, hiszen hozzá születése óta beszél magyarul anyukája. Moritz még nem beszél, másfél éves, de mindegy, hogy milyen nyelven szólnak hozzá: megérti.
– Úgy érzem, adtam nekik alapot, hogy felnőtt korukban, ha gondolják, tökéletesítsék tudásukat. Én elindítottam őket, az ő döntésük lesz, hogy élnek-e vele. Minden esélyük megvan, ha nagyok lesznek, itt van a városban a Felsőőri Kéttannyelvű Szövetségi Gimnázium, akár oda is tanulhatnak majd tovább. – tervezgeti a távoli jövőt Verena. Addig még sok víz lefolyik a Dunán, vagy inkább a Pinkán, amely éppen az otthonuk mellett csörgedezik. Telnek a szorgos hétköznapok: reggeli indulás suliba, oviba, délután különórák – judo, foci, tánc -, anyuka a rendelőben dolgozik, apuka is a munkahelyén tölti az időt, aztán anya taxi, vagy éppen apa taxi, délutánra hazaér a család. Hétvégén pihenés, kirándulás játék a szabadban, nemsokára nyári vakáció.
– Nem lehetek elégedetlen: sokat utaztam, jártam a világot, nincs bennem hiányérzet, szerencsés voltam, hiszen bőséggel gyűjtöttem élményeket, kalandokat – ezek már az enyémek, ezek tettek azzá, ami vagyok most. Majd, ha a gyerekek nagyok lesznek, lesz újra alkalom, ezt biztosan tudom. Amit most kívánhatnék, ha egy kicsivel több idő juthatna magamra. De ez sem lényeges, boldog vagyok így is. Jelenleg a gyermeknevelés a küldetésem. – elmélkedik a hangulatos, családi ház teraszán a kora nyári délutánban.
Akár ez is tetszhet
