Majdnem egyidős Burgenlanddal

Mesél és énekel, mindig derűs, pajkosan csillog a szeme, folyton viccelődik. A kilencven éves Szabó Ernő, az Alsóőri Otthon Egyesület alapítója és elnöke, a település egykori polgármestere életéről portréfilm készült. Az „Ernő bácsi – Alsóőr 90 éve“ című, magyar nyelvű alkotást Vass Jennifer fotós és Medgyessy Tamás rendező jegyzi, a szerkesztésben közreműködött Prascsaics Carmen, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület munkatársa. A teltházas premier május 22-én volt az alsóőri kultúrházban.

Ernő bácsi a burgenlandi magyarság történelmének élő tanúja, 1931. október 9-én született, hét testvér közül a legkisebbként. Édesapját tízévesen vesztette el, pár hónappal később egyik bátyja is meghalt, nem tudta a családi traumát feldolgozni. Apai nagyapja is elesett I. világháborúban, azonban a veszteségek ellenére túlélték azt. 1945-ben állt be inasnak, több szakmát kitanult: szíjgyártó és bőröndös, kárpitos, matrackészítő, festőmester képesítést szerzett. Közreműködött a sportegyesület megalapításában, nélküle nem lehetett volna futballpálya a településen, szerepelt, mint színjátszó, sőt súgóként is ténykedett. Volt polgármester, életműve az Alsóőri Otthon falumúzeum, ahol egy alkalommal vendégül látta Göncz Árpádot, Magyarország köztársasági elnökét is.

– Édesanyám azt tanította nekünk: savanyú fejjel sose járjunk, ehhez tartottam magam mindig.  – emlékezik vissza. A nehézségeket nótázással küzdötték le. Édesanyja csaknem hétszáz dalt ismert, de Ernő bácsi repertoárja sem elhanyagolható: mintegy kétszázat fejből tud, annak ellenére, hogy sosem tanult énekelni.

– Egy élet a magyar kultúráért! – ezzel a mondattal köszöntötte a vendégeket Szabó Joachim, a tájház vezetője, aki Ernő bácsi kérésére tavaly vette át a múzeum irányítását. Örömmel teljesítette a kérést, büszke, hogy ő gondozhatja tovább – ahogy ő fogalmazta – „azt a gyémántot”, amely 1965 óta létezik, és amely Ernő bácsi élete munkája.

Az Unterwarter Heimathaus – Alsóőri Otthon egyesület azzal a szándékkal jött létre 1965-ben, hogy a környékről származó kulturális, történelmi, művészeti, tudományos és folklór tárgyakat gyűjtse, azokat eredeti állapotába helyreállítsa, így ápolja az ott élő magyarság hagyományait, adja át értékeit az utókor számára. A kiállítóhelyen csaknem 4400 tárgy megtekintésével magyar és német nyelvű tárlatvezetésekkel ismerhetik meg a település és a környék múltját, a burgenlandi magyarok egykori életét a látogatók.

A film ötlete Vass Jennifertől származik, aki fotókkal illusztrálta a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület Őrség című sorozatának azt a tavalyi lapszámát, amely Szabó Ernő életét, munkásságát mutatta be. A kiadvány szerkesztője, Prascsaics Carmen is közreműködött a munkában, szervezte a forgatásokat, kereste a témákat. – Végig úgy éreztem a filmkészítés során, hogy nem csak tudást, hanem érzelmeket is kaptam Ernő bácsitól, emlékeztetett a gyökereimre, hiszen ismerte a nagyszüleimet, az egykori élményeket úgy tudta nekem átadni, mintha én magam is éltem volna akkor.

Vass Jennifer úgy véli: – Ajándék volt ez a munka. Egy ember, aki a háborúról úgy mesél, hogy átélte, túlélte, egy ember, aki rengeteget tett Alsóőrért, a régióért, egy ember, aki a mai napig fitt. Sokkal érdekesebb így megtudni, hogy mi történt itt a II. világháborúban, vagy az ötvenes években, mint egy történelemkönyvből tájékozódni. Iskolákban is vetíteném, mert tanulságos a története. A mai fiatalságot ez nem érdekli, ez baj, de ez is kihívás volt számunkra, úgy megcsinálni, hogy őket bevonzzuk vele, nem miattunk, az Ernő bácsi miatt. Számomra is volt olyan adat, sztori, amelyről még nem értesültem soha, pedig itt élek. Minél több platformon lesz majd fent a film, a róla szóló cikkek, beszámolók, annál többen nézik meg, annál jobban él tovább a magyarságtudat, hiszen ő ennek autentikus őrzője.

Medgyessy Tamás rendező elmondta: – Ernő bácsi majdnem annyi idős már, mint Burgenland, szinte mindent tud, amely a térséggel kapcsolatos. A mai social media világában kihívás a figyelmet fenntartani, nem is ez volt a cél, mégis azt gondolom, hogy sikerült, még mi is sokat tanultunk, gazdagodtunk a forgatások, vágások, az utómunka során. Az itt élő emberek természetközeliek, így sok jelenetet vettünk fel a szabadban. A portré műfajának jellegéből fakadóan sok a csend a filmben. Nem használtam effekteket, nincsenek trükkök, nincs háttérzene, amit Ernő bácsi mond, azt halljuk, azt nézzük. Ettől hiteles. Ahogy beszélt, néha engem is elérzékenyített, pedig a keresőn keresztül nehéz, de neki sikerült. Megható, megindító történet.

A bemutatón Christian Drobits országos parlamenti képviselő és Hannes Nemeth Alsóőr polgármestere szólt a Kultúrház közönségéhez, Zsótér Iris, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület elnökhelyettese Szabó Ernőt kérdezte a filmforgatásról. Az eseményen részt vett Alfred Szabó alpolgármester, Gáspár Adalbert, Alsóőr bencés lelkipásztora, Frauer Ludwig, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület elnöke is.  

– Amit tudok, hozzájárulok, ha mást nem is tudnak magukban, de ez az Ernő volt. – ezzel a gondolattal ér véget a csaknem egyórás film, amely néhol könnyeket fakaszt, olykor nevetett, de mindenképpen megérint, hiszen egy kedves, szeretett ember életének kilenc évtizedéről szól.