Ahogy közösen énekelte kicsi és nagy, óvodás és szépkorú a Mennyből az angyalt, szinte valóban leszálltak az égiek a felsőőri Kontaktcentrum nagytermébe december 8-án: 54. alkalommal vehettek részt a burgenlandi magyarok a hagyományos „Nagykarácsony éccakáján” című pásztorjátékon.
Volly István magyar zeneszerző, folklorista nevéhez fűződik a „Nagykarácsony éjszakája” kifejezés, ő ugyanis 1920-as évek közepétől gyűjtötte a magyar népzenéket, népdalokat, játékokat, dokumentálta a szokásokat. 1934-ben Turán jegyezte le a Nagykarácsony éccakája című dalt, amely névadója lett a szervezésében megvalósuló, karácsonyi, népi tradíciókat bemutató előadássorozatnak. Dr. Galambos Ireneus, alsóőri bencés szerzetes úgy gondolta, hogy a magyar vallási kultúra egyik legszebb része a pásztorjáték, a betlehemezés, ezért forrásokat kutatott, majd újra élesztette azt: 1968-ban rendezték meg első alkalommal „Nagykarácsony éjszakája” elnevezésű játékot.
„A kis öröméneket elevenszemű gyermekek dalolják s a komolytekintetű öregek mély zengéssel mondják. Hallgatjuk az éneket s egy csodálatos éjszakára gondolunk, amelyen a titkosértelmű rózsa kivirágzott.
Mennyi vigasztalást adott a szenvedőknek, mennyi szép gondolatot a játékos életnek… A betlehemeseket és a szálláskeresőket, a kántálókat és a háromkirályokat mind a “nagykarácsony éccakája” indítja útra, hogy játékos képzelettel emlékeztessenek az ünnepre. A mi csillagzatunk alatt ez a leghosszabb éjszaka s ilyenkor már a vastag hóvánkosok sűrűn le-lehajtogatják a kárpáti fenyők ágait…” (Forrás: Volly István)
A Felsőőri Magyar Katolikusok Köre a pandémia miatti, kétéves szünet után idén megrendezte az őrvidéki magyarság december 8-án szokásos eseményét.
Közös hangolódás, készülés az ünnepre (Fotó: Szerző)
Csoknyai Vilma egykori szervező már az első műsoron ott volt, részt vett, segített, csaknem negyven évig közreműködött. – Hogy miért fontos számomra? Ez nem kérdés! Ha már nincs hagyomány, akkor már nincs magyarság. Mi marad? Semmi… Hiszen, ha elvágjuk a gyökereket, elhal a törzs, elhal a lomb. Ezzel a programmal igyekszünk évtizedek óta megtartani származásunkat, megbecsülni kincsünket, a magyarságunkat.
Mimi néni adta át a stafétabotot Dowas Katalinnak, aki annak idején kisgyermekként szerepelt először az ünnepségen. A kétnyelvű óvónő, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület (BMKE) „Játékos magyar gyermekóra” csoportjának vezetője, főszervező elmondta: – Számomra évtizedek óta meghatározó ez a nap, talán a legjelentősebb az évben, hiszen mostantól kezdődik igazán az advent ideje, amelynek végén ott a karácsony, Jézus születésének napja. Galambos atya úgy tanított bennünket annak idején, hogy ezzel az eseménnyel kezdjük díszbe öltöztetni szívünket karácsonyra. Ahelyett, hogy a fogyasztói társadalom elvárásai, az esztelen vásárlás bedarálna bennünket, a közös várakozás, készülődés mindennél többet ér.
Gaál Mihály, a Felsőőri Katolikus Magyarok Körének tagja elmondta: – Nem az a lényeg, hogy loholjunk egyik boltból a másikba, hanem álljunk meg, kicsit figyeljünk belefelé, úgy várjuk az ünnepet. December 8-án, Szűz Mária szeplőtelen fogantatása napján rendezzük évről évre évtizedek óta ezt a hagyományos rendezvényt, pont elég a hátralévő idő, hogy december 24-ig lelassítsunk, végül megálljunk, kell idő, hogy megérkezzünk. Azt is szeretem ilyenkor, hogy olyanokkal is találkozhatunk, akik nem járnak heti rendszerességgel templomba, nincsenek ott minden misén, erre az alkalomra viszont eljönnek, fontos számukra a közös ünnepvárás.
Gúthy László ny. református lelkipásztor egy mondatban foglalta össze a közös karácsonyvárás célját, küldetését: – Itt, az Őrvidéken minden egyes kimondott magyar szó felbecsülhetetlen érték, ereje van. Ha nem lenne, mi lenne itt velünk? – tette fel a kérdést.
Gáspár Adalbert, Alsóőr bencés lelkésze köszöntötte a megjelenteket, majd nyitotta meg a ceremóniát. Hangsúlyozta: – Itt, Burgenlandban magyarul készülünk, várjuk Jézus születését, ezzel is ápoljuk a magyar nyelvet, kultúrát. A pásztorjáték ősi, magyar népszokás, megtartó, összetartó ereje van. Itt ezt különösen érezzük.
A kétnyelvű, ökumenikus rendezvényen felsőőri, alsóőri és őriszigeti fellépők varázsoltak ünnepi hangulatot: téli mese, színdarab, betlehemi jelenet Jézus megszületéséről, kórusművek, egyházi és karácsonyi dalok, versek kaptak helyet a gazdag műsorban, amelyen részt vett Hannes Nemeth, Alsóőr polgármestere, dr. Seifner Erich, Felsőőr plébánosa, Schauermann János, a szombathelyi Szent Márton-templom papja, Frauer Ludwig, a BMKE elnöke, illetve meghívott intézmények, szervezetek vezetői, képviselői.
Rácz András, az Alsóőri Kétnyelvű Népiskola igazgatója és Leitner Edit pedagógus irányításával az erdei állatok karácsonyát játszották el az alsóőri népiskolások, Dowas Katalin vezette a BMKE „Játékos magyar gyermekóra” csoportjának óvodásait, segédkezett Binder Gyöngyi, Mónika Pröll „A három fenyőfa” című karácsonyi történetet mesélte el, Szabó János Devecsery-verset adott elő, énekelt a Felsőőri református egyház kórusa, Gúthy László és Binder Gyöngyi szavalt, dr. Villányi Eszter kísérte Burgenlandi Magyar Kultúregyesület Énekkörének előadását, végül kedves szokásához híven megénekeltette közönséget.
Az Alsóőri Énekkar is heteken át gyakorolt, ám sajnos, vezetőjük, Illyés Márton betegsége miatt ezúttal hiányoztak a résztvevők közül. Zárásként a vendégek süteményeztek, finomságokat kóstoltak, beszélgettek egymással, az Alsóőri Magyar Média és Információs Központ (UMIZ) könyvasztaláról karácsonyfa alá valót választhattak, a bozsoki Horváth Attila és felesége illatos mézeskalácsokat árult.
Akár ez is tetszhet
