A többnyelvűségről, a többnyelvű gyereknevelésről tartott előadást Grazban a Kávézacc nevű, tudományos ismeretterjesztéssel és életmóddal foglalkozó sorozatban Lanzmaier-Ugri Katharina, a Stájerországi Pedagógiai Főiskola munkatársa. A modern pedagógiai módszerekkel tartott előadás persze inkább egy élvezetes, interaktív beszélgetés és tapasztalatcsere volt, ahonnan mégis úgy távoztunk, hogy sokat tanultunk a témáról.
„Az emberiség többsége többnyelvű.”, „Minél több nyelv, annál nagyobb zűrzavar, bizonytalanság és hiba.”, „A többnyelvűség: egy esély, jog, vagy probléma.”, „5 ok a többnyelvűség támogatására.” – nyomja a kezünkbe ezen állítások egyikét egy papírcetlin Lanzmaier-Ugri Katharina. A mellettünk ülőkhöz fordulunk, és próbáljuk megvitatni a gondolatébresztésnek szánt témákat. Ennek folytatásaként az est élénk eszmecserévé alakul át, ahol Katharina, modern pedagógusként, amolyan facilitátorként van jelen: észrevétlenül vezeti a beszélgetést, és éppen annyi tudományos ismeretet csempész bele, amennyi szükséges.
A két- illetve többnyelvűség megragadása eleve nem könnyű feladat. Kit nevezünk kétnyelvűnek? Aki két nyelvet beszél anyanyelvi szinten? Lehetséges ez egyáltalán? Vagy a kommunikációképes, de nem anyanyelvi nyelvtudás is többnyelvűségnek számít?
A résztvevőket természetesen az foglalkoztatja, hogyan lehet az Ausztriában felnövő, gyakran vegyes házasságokból született gyerekeknek megfelelően átadni a magyar nyelvet. Katharina a szülőkkel kezdi a helyzet elemzését. Gyakran előfordul, hogy amikor összekerülnek, még nem beszélik egymás nyelvét, így egy harmadik nyelven, például angolul kommunikálnak, ám a külföldre költözött fél előbb-utóbb kénytelen lesz megtanulni az adott ország nyelvét is, ami jelen esetben a németet, vagy még inkább a helyi osztrák dialektust jelenti. Kérdés persze, hogy ki tudja-e fejezni a legalapvetőbb érzelmeit a közös nyelven, vagy a másik fél nyelvén, azaz például milyen nyelven fognak veszekedni? Angolul, vagy esetleg egy osztrák dialektusban és magyarul? „Ne mondjátok, hogy ti nem szoktatok veszekedni, azt úgyse hiszem el” – jegyzi meg álszigorba bújtatott humorral Katharina.
Az alapvető érzelmek kifejezése hatványozottabban kerül előtérbe akkor, amikor a párnak gyereke születik. Jönnek is az aggódó kérdések: „Beszélni ugyan tud magyarul, de írni csak alig, pedig jár az anyanyelvi oktatásra. Mit tudok tenni?”, „Hiába beszélek hozzá csak magyarul, gyakran mégis németül válaszol, mit csináljak?”, „A gyerekem azt mondja, ő nem magyar, hogy reagáljak erre?”
Először is el kell fogadnunk, hogy a külföldön felnövő gyerekünk sohasem fogja olyan behatóan ismerni a magyar nyelvet és kultúrát, mint a Magyarországon élő társai, ezért irreális lenne ezt várni tőle. Ausztriában viszont más impulzusok is érni fogják, aminek remélhetőleg magunk is örülünk, különben nem lennénk itt. A magyar nyelv átadását persze ettől még nem kell feladnunk, de ez rendkívüli tudatosságot és következetességet igényel. Sok múlik például azon, hogy a másik szülő megtanul-e legalább olyan szinten magyarul, hogy ne kelljen a jelenlétében mindig németre váltani, azaz hogy milyen a státusza a magyar nyelvnek a családunkban. Emellett fontos következetesen magyarul beszélni a gyerekkel, keresni más magyar gyerekek társaságát, közös programokat csinálni, és végül, de nem utolsó sorban igénybe venni az alanyi jogon járó anyanyelvi oktatást. Az íráskészséget egyébként sok olvasással lehet fejleszteni, az pedig, hogy egy gyerek mikor, milyen intenzitással nyúlik vissza a magyar gyökereihez, nagyon változó lehet. Éppen ezért fontos, hogy a magyar nyelvhez és kultúrához pozitív élményeket, és ne a kényszer érzését társítsák.
Katharina egyébként az élő példa arra, hogy a közel azonos szintű nyelvtudás elérése a két anyanyelvén igenis lehetséges, pedig 16 éves korában járt először Magyarországon. Osztrák édesanyja tökéletesen megtanult magyarul, így otthon csak édesapja nyelvét használták, rendszeresen járt a magyar cserkészek rendezvényeire, és sokat olvasott magyarul.
Visszatérve a kezdeti állításokhoz: az emberiség többsége valóban többnyelvű, a többnyelvűség pedig egy hatalmas esély, ha jól élünk vele.
Akár ez is tetszhet
