Külföldön élő magyarként sokunkban felmerül a kérdés, hogy milyen módon tudjuk megőrizni az identitásunkat. Amikor az embernek családja lesz, ez a kérdés még fontosabbá válik, hisz a legtöbben szeretnénk, ha gyermekünk is szépen beszélné az anyanyelvet, ismerné az otthoni kultúrát, szokásokat. Kőrösiné Forgó Ilona logopédusként segíti a Bécsben működő magyar egyesületek munkáját, hogy szakértelmével hozzájárulhasson az itt élő magyar gyermekek nyelvi fejlődéséhez, magyar anyanyelvük megőrzéséhez.
Ilonát a Bécsi Magyar Iskolaegyesületnél látogattam meg, ahol hétfő reggelenként beszédbátorító foglalkozásokat tart 2-4 éveseknek. Vidám, kötetlen órába csöppentem bele, ahol játékos módon bátorította a kicsiket érzelmeik, gondolataik kifejezésére. A foglalkozás után érdeklődve hallgattam az otthoni évekről, a pályaválasztásról, és arról, hogy végül hogy került Bécsbe.
Rólunk/Farkas Noémi: Mesélj kérlek a kezdetekről! Hogy találtad meg magadnak a logopédusi pályát?
Csongrádon születtem. Sokáig nem tudtam, hogy mit szeretnék csinálni. Az iskolában angolul és olaszul tanultam. Ez az én döntésem volt, mert németül nem szerettem volna tanulni. Érdekes a sors, hogy végül Bécsbe kerültem. Már egészen fiatalon szívesen voltam gyerekekkel. Sokat foglalkoztam a család kisebb tagjaival, és éreztem, hogy ezt szeretném csinálni. A középiskolánk emeletén működött az ottani pedagógiai szakszolgálat. Egyszer gimisként felkéredzkedtem, hogy megnézzem, mit csinálnak ott. A szakszolgálat vezetője pont egy logopédus volt, aki felajánlotta, hogy ha ez a téma érdekel, akkor szívesen megmutatja, hogy mi zajlik náluk. Így betekintést nyertem a munkájába. Egy diszlexia-prevenciós órát láttam, ami nagyon megtetszett. Az én tesóm is diszlexiás volt, ez is adott nekem egy hivatástudatot, hogy segítsek az olyan gyerekeknek, mint amilyen ő. Ez volt a másik indok, ami miatt jelentkeztem Szegeden a Juhász Gyula pedagógusképző karon a gyógypedagógus képzésre, azon belül is a logopédia és a tanulásban akadályozottak szakirány érdekelt nagyon.
Rólunk/Farkas Noémi: Mit jelent pontosan tanulásban akadályozottnak lenni?
Vannak tanulási zavarok, ezekről sokan hallottak már. Ezek közé soroljuk a diszlexiát, diszgráfiát, diszkalkuliát. A tanulásban akadályozottság a tanulási nehézségeknek egy súlyosabb formája. Ide tartoznak azok a gyerekek is, akik enyhén értelmi fogyatékosok, és emiatt akadályozottak a tanulásban, illetve az általános iskolában tanulási problémákkal küszködő gyermekek. Ez a téma érdekelt mélyebben.
Rólunk/Farkas Noémi: Hogyan sikerült elérned a céljaidat?
A logopédiára nehéz volt bejutni, mert nagyon sok alkalmassági vizsgán kellett megfelelni. Felmérték például a helyesírást, amivel szerencsére nem volt gondom. Volt egy beszédvizsgálat is, ahol elmondták, hogy nekem fogszabályzó kell, nem ejtem jól a “s, zs, cs” hangokat, és még nyelvlökéses nyelésem is volt. Az volt a szerencse, hogy a logopédia alkalmassági vizsga előtt b-opciónak elmentem egy óvodapedagógusi felvételire is, ahol ezek a hibák kiderültek. Akkor eléggé megijedtem, hisz tudtam, hogy logopédus szeretnék lenni. Azonnal feltetettem a fogszabályzót, jártam logopédushoz, így személyesen is átéltem, milyen egy beszédterápia. Októberben, a logopédiai alkalmassági vizsgán már megvolt a fogszabályzóm, és már jártam logopédushoz. Első körben feltételest írtak a felvételimre, márciusra pedig már fejlődtem annyit, hogy megfeleljek a második körös vizsgán. Nagyon örültem, de nagyon stresszes volt, sok kitartásra volt szükségem. Amikor ez az álmod és ilyen közel vagy hozzá, akkor az motivál.
Rólunk/Farkas Noémi: Az egyetem után hogyan folytatódott az utad?
2019-ben fejeztem be az egyetemet, és Kiskunfelegyházán kezdtem dolgozni a pedagógiai szakszolgálatnál. A három év alatt nagyon sokat tanultam a tapasztaltabb kollégáktól, amiért azóta is hálás vagyok. Ott is logopédiát tartottam, szintén beszédindító foglalkozásokat, illetve kutyás terápiát.
Rólunk/Farkas Noémi: Említetted, hogy sosem vonzott a német nyelv. Hogyan kerültetek végül mégis Bécsbe?
Sokat beszélgettünk a párommal, hogy jó lenne külföldon élni, de a logopédia nem az a szakma, amit könnyű más országban magyarul űzni. Svédországba szerettünk volna menni, ezért követtem a svéd nagykövetség oldalát, és ott értesültem a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjról, aminek nagyon megörültem, mert ez egy nagyon jó lehetőség, hogy külföldön, mégis magyar nyelven tudjak dolgozni a saját szakmámban. Jelentkeztem, aztán nagy meglepetésemre nem Svédországba delegáltak, hanem Bécsbe. Arra gondolok, hogy azért történhetett, mert itt sokkal több a magyar, es jobban tudom kamatoztatni a logopédiai tudásomat. Svédországban is voltam fél évet, de nem igazán jelentkeztek logopédiára. Bécsben viszont rengeteg igény van rá, így több lehetőségem van logopédusként segíteni a magyar közösséget, mint Svédországban. Amikor ide beosztottak, akkor ezt meg is tapasztaltam, és nagyon meg is szerettem az itteni magyar egyesületeket.
Rólunk/Farkas Noémi: Akkor mégis sikerült egy kisebb kitérő Svédországba?
Igen. Tavaly is ösztöndíjas voltam, akkor Bécsben voltam négy és fél hónapot, majd az ösztöndíj második felét Göteborgban töltöttem. Ez úgy történt, hogy megismertem egy másik magyar ösztöndíjas lányt, aki Bécsbe akart jönni, és Svédországba delegálták, tehát pont a fordítottja történt meg vele, mint velem. Összehozott minket a sors, es megkérdezte, hogy tudunk-e cserélni, mert neki családi okokbol sokat kellett hazautaznia Magyarországra. Ennek apropóján cseréltünk, Göteborgban voltam 4 és fél hónapot, tehát meg lett felezve a 9 hónapos ösztöndíjas időszak.
Rólunk/Farkas Noémi: Mesélnél az ösztöndíjról?
A Kőrösi Csoma Sándor Program a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának a programja. Külhoni magyar egyesületek pályázhatnak rá, hogy elhivatott, szakmai gyakorlattal rendelkező segítséget kapjanak az oda küldött ösztöndíjasok által. Az ösztöndíjasok segítenek a külhoni magyarság identitásának megőrzésében a magyar nyelv fejlesztésén, a hagyományőrzésen és a magyar kultúra megélésének támogatásán keresztül. Míg a Petőfi Sándor program a nagy Magyarország országaiban szórványban élő magyaroknak segít, a Kőrosi Csoma Sándor Program pedig a diaszpóráknak, vagyis az elvándorolt magyaroknak nyújt támogatást. Erre a programra jelentkeztem logopédusként, így segítem a Bécsben élő magyar szervezeteket a szakmai tudásommal.
„A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer: aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolnia kell.” /Lénárd Sándor/
Rólunk/Farkas Noémi: Miből áll a tevékenységed?
Hétfőnként a Bécsi Magyar Iskolaegyesületnél dolgozom. Beszédindító foglalkozást tartok, délutánonként pedig az artikulációs zavar terápiáját. Ugyanezt az artikulációs zavar és nyelvi zavar terápiáját tartom öt éves kortól az AMAPED-ben kedden és csütörtökön. Segíteni szoktam még az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalán belül az Europa Clubnak, és a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesületnek is. Náluk is tartok mondókázást, ami szintén beszédindító jellegű, de több ének és játék is van. Anyanyelvünk ápolása mellett fontosnak tartom a magyar hagyományok továbbadását. Gyerekkorom óta járok néptáncra, és ezt a hobbit itt Bécsben is folytatom a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesületnél.
Rólunk/Farkas Noémi: Melyek azok a kihívások, amik motiválnak a munkádban?
Segíteni kideríteni, hogy mi a probléma forrása azoknál a gyerekeknél, akiknél valamiért nem indul a beszéd. Logopédusként nem is vagyok rá mindig képes, hogy ezt megállapítsam, de segíthetek egy úton elindítani a szülőket. Mert lehet, hogy én vagyok az első szakember, akivel találkoznak, és én tovább irányíthatom őket TSMT terapeutához, pszichológushoz, neurológushoz, hallásvizsgálatra. Nagyon sok irányba el lehet indulni, ezért ez egy fontos dolog. Az a legszebb, amikor látványos változások történnek. A logopédiában az a jó, hogy könnyen lehet sikereket elérni. Például amikor elkezd beszélni egy gyerek, aki előtte nem szólalt meg, vagy elkezd egyre több szót használni, aki addig csak pár szavas szókincse volt. Vagy elkezd ragokat használni, mondatokat összefűzni. Azt is nagyon jó érzés látni a nagyoknál, hogy akik nem tudják az r-hangot pörgetni, azoknál egyszercsak bepördül. Rengeteg mindent kapok vissza, a szülők borzasztó hálásak. Megbecsülik, hogy van itt egy szinte ingyenes lehetőség. Nagyon nagy az érdeklődés. Sokszor azt látom, hogy nagyon sokat foglalkoznak otthon is a gyerekekkel. Mesélnek nekik, tényleg nemcsak lerakják őket a TV elé, hanem próbálnak velük foglalkozni is. Azt is jó látni, hogy az én hatásomra kezdenek el többet mondókázni, vagy mesélni, mert ez a beszédfejlődésre nagyon jó hatással van.
Rólunk/Farkas Noémi: Mikor érdemes logopédushoz vinni a gyerkőcöt?
Ha két éves koráig nem beszél, vagy ha nincs meg az ötvenszavas szókincse, akkor érdemes. A kétnyelvű gyerekeknél általában lassabb a beszédindulás, tehát nem kell feltétlenül megijedni, de azért érdemes elmenni pár ilyen foglalkozásra. Idősebb gyerekkel akkor érdemes logopédushoz menni, ha például nem jól használja a ragokat, furcsán ejt ki szavakat, keverednek a nyelvek. Ha öt éves kor felett artikulációs probléma van, az a klasszikus logopédia, amikor a s-, zs-, cs-, r-hangok nem mennek jól. Ilyenkor is érdemes logopédushoz fordulni. Vannak beszédritmus zavarok is, mint dadogás, hadarás. Nyelvlökéses nyelés, amikor kicsusszan előre a nyelv a sziszegőknél, susogóknál, nyelés közben. Ez a fogakkal is tud csúnya dolgokat csinálni, ezért is érdemes logopédushoz járni.
Rólunk/Farkas Noémi: A logopédia kitölti a bécsi napjaidat, vagy vannak más feladataid is?
Tartottam másodikosoknak is foglalkozásokat. Szoktam segíteni az óvodai foglalkozásokban is, azokat is szeretem. A rendezvények szervezésében is gyakren segítek az egyesületeknek. Tulajdonképpen bármiben segítek nekik, amiben szükség van, például plakátokat is szívesen szerkesztek. Nagyon sok jó rendezvényt szerveznek a bécsi magyar egyesületek. Sok olyan gyerek is jön ezekre a rendezvényekre, akiket a logopédiai foglalkozásokról már jól ismerek.
Rólunk/Farkas Noémi: Úgy tűnik, megszeretted az itteni életet. Hogyan tovább?
Igen, nagyon megszerettük a bécsi életet, szívesen maradnánk a párommal. A módját még nem tudom pontosan, mert az ösztöndíjra újra pályáznom kell, viszont az csak ősszel indul. Remélhetően újra megkapom a lehetőséget, de úgy érzem, itt Bécsben nagy igény van a magyar logopédusokra ösztöndíj nélkül is. Ami biztos, hogy nyáron logopédiatábort tartok az AMAPED-nél, oda szeretettel várjuk a gyerekeket!
Akár ez is tetszhet
