Magyarországi olvasói talán nem is tudják, hogy a főként az állatvilágról szóló, humorosabbnál humorosabb könyveit az erdő alján, a dombtetőn írja egy dél-burgenlandi faluban. Az állatok iránti lelkesedése része a mindennapjainak is: családja a kutya, a macska, a nyuszi és a papagájok mellett számos hüllőt és ízeltlábút, köztük egzotikus bogarakat és pókokat is befogadott. Műveiben azonban más témák is előkerülnek, az immunrendszertől az operán át a családi traumákig. Vibók Ildi írónál és biológusnál vendégeskedtünk.
Felsőőrnél elhagyjuk az autópályát, majd ráfordulunk a Szombathelyre vezető gyorsforgalmi útra. Erről is lekanyarodunk Weiden bei Rechnitz, azaz Bandol irányába, de még mindig nem értük el az úticélunkat. A települések egyre kisebbek, az utak egyre szűkebbek lesznek, míg végül a dombtetőn álló parányi falu, Parapatitschberg jóformán egyetlen utcáján meg nem pillantjuk Vibók Ildit, aki kedvesen invitál minket az éppen felújítás alatt álló, de nagyon barátságos otthonába, ahol férjével, két gyerekével, Panna kutyával, Mojzi cicával, Jenga nyuszival, papagájokkal, sáskákkal, gekkókkal, és végül, de nem utolsó sorban, 3000 madárpókkal él egy fedél alatt. De ne szaladjunk ennyire előre.
Még le sem ültünk, már dől belőle a szó. Felvillanyozva meséli, hogy legújabb könyve (Állati családok – avagy gyereknevelés az állatoknál) remek kritikát kapott az IGYIC (Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum) honlapján Szokács Esztertől, aki többek között a szöveg hitelességét méltatja: „az állatvilágban előforduló nem kevés horrorsztori is bőven helyet kap a lapokon, a párzás után a hímet jóízűen elfogyasztó imádkozósáska-asszonytól a petéiket más állatokba tojó (hogy a kikelő kis albérlő belülről szépen megegye a háziurat vagy házinénit) fürkészdarazsakon át a testvéreit borotvaéles fogsorával még az anyja hasában megevő bébicápáig”. Ildi számára nem is kérdés, hogy ezek a részletek is hozzá tartoznak a könyvhöz, azaz, ahogy ő mondja, „a természetet nem cenzúrázzuk”. Ildinek, aki eredeti szakmáját tekintve molekuláris biológus és csak az utóbbi években kezdett gyerekirodalmat írni, mára már több, mint 15 könyve jelent meg.
Az első történeteit a saját családja inspirálta: mivel férje és a gyerekei, Sári és Balu is nagy állatrajongók, mindig sok állatot tartottak otthon, ami aztán viccesebbnél viccesebb helyzeteket eredményezett, a lakódobozából meglógó póktól kezdve, a zongorába és a hűtőszekrénybe beköltöző cickánycsaládig. Ildi először fényképeket készített emlékbe az állatokról, majd ezekhez jegyezte le a hozzájuk kapcsolódó humoros történeteket. Egy barátnője bíztatta, hogy küldje el őket egy kiadónak, ám a kiadók, amelyeket ekkor megkeresett, válaszra sem méltatták. Pár évvel később, már az Ausztriába költözésük után, a Holnap Kiadó lecsapott az első kéziratokra – ebből lett a Sibi– és Balu-sorozat, amelyben a gyerekei nyelvén mesél a családjukról.
Ildi azóta több könyvében is humoros, ismeretterjesztő formában hozza közelebb az állatvilágot fiatalabb olvasóihoz. Ilyen a már említett Állati családok és a tavaly megjelent Állati dumák – avagy hogyan kommunikálnak az állatok (Pagony Kiadó) és a nemrég kiadott Kölyökkori kalandok – Vendégségben állatéknál (Scolar Kiadó). A Mayer Tamás által illusztrált, felelős állattartásról szóló Szeretnék egy aranyhalat! című könyve pedig 2021-ben „Az Év Ismeretterjesztő Könyve” kategóriában elnyerte a HUBBY-díjat (Hungarian Board on Books for Young People, Magyar Gyerekkönyv Fórum).
Az állatvilágon túl más témák is előkerülnek Ildi műveiben. A komolyzene szeretete köszön vissza a Mesék az Operából című sorozatban (Vivaldi: A négy évszak, Liszt: Magyar rapszódiák, Beethoven: IX. szimfónia), molekuláris biológiai ismeretei pedig az Emma-sorozatban, amelyben egy királylány fedezi fel az emberi test működését: a szuperdióhoz hasonlított agyat, a szuperlétraként megjelenő DNS-t, vagy a szupercsapatként aposztrofált immunrendszert. Ez utóbbiban természetesen szó esik a vakcinákról is, így, bár Ildi saját bevallása szerint a könyv nem a koronavírus okozta járvány apropóján íródott, még a Magyarországra látogató Karikó Katalin (a Pfizer/Biontech vakcina egyik kifejlesztője) is kapott belőle egy tiszteletpéldányt.
A Dr. Tóth Erzsébet Fanni pszichológus kutatási anyagain alapuló BeszÉLJ! viszont sok szempontból kilóg a sorból.
A könyv egy feldolgozásregény, amelynek alapjául a második világháború utáni Csehszlovákiában szülőföldjükről cseh területekre kitelepített magyarokkal készített interjúk szolgáltak. A kutatónő megkeresésére Ildi felvetette, hogy a legjobb lenne egy gyerek szemszögéből elmesélni a történetet. Elmondása szerint minden mást félretéve, azonnal nekiállt a könyv megírásának és naponta készült el egy-egy újabb fejezettel. Külön örömére szolgált, hogy a könyvhöz a nem éppen vidám rajzokat régi illusztrátor-társa, Igor Lazin készítette.
Rólunk/Gazdik Anna: Mi ez a felfordulás nálatok, házfelújításba fogtatok?
Vibók Ildi: Csak a fürdőszobát kell felújítanunk. Tönkrement a fürdőkádunk és így derült ki, hogy alatta az összes csövet ki kell cserélni, mert az egész ház nagyon régi. Le is fényképeztem a csövek belsejét, olyan, mintha valami csillagászati univerzum lenne. A mosakodást megoldottuk a nyáron a kertben slaggal, de most már lassan hidegebb van, a gyerekek iskolába mennek, így jó lenne, ha hamarosan kész lenne, arról nem is beszélve, hogy az állatok lakóhelyeit is sokat kell tisztítani…
Rólunk: Látom belőlük aztán nincs hiány. Milyen állataitok vannak?
Vibók Ildi: Panna kutya, Mojzi cica és Jenga nyuszi nem állatok, ők abszolút családtagnak számítanak. Rajtuk kívül vannak papagájok, sáskák, békák, gyíkok, lepidák, gekkók, mindenféle egzotikus bogarak, ezerlábúak és vagy 3000 madárpók. Őket a férjem szaporítja, eteti különféle csótányokkal, majd pedig különböző börzéken eladja őket. Előkelő helyen, az eredetileg nappalinak szánt helyiségben laknak átlátszó dobozokban. Remélem, a felújítás után arra is lesz energiánk, hogy kialakítsunk egy rendes nappalit.
Rólunk: Ha jól tudom, már 6. éve laktok itt. Az olvasóidat talán meglepné, hogy Ausztriában élsz, hiszen gyakran találkozhatnak veled a magyarországi könyvfesztiválokon. Miért éppen Dél-Burgenlandba, erre az „Isten háta mögötti” helyre költöztetek?
Vibók Ildi: Korábban Magyarországon Gödöllőn éltünk egy lakásban, ami persze nem felelt meg a mi életmódunknak, hiszen ott nemigen lehetett állatokat tartani. Onnan kiköltöztünk Gödöllő mellé, egy dombtetőre, ahol ráadásul nem volt gáz és éppen akkor vezették be a villanyt. Ott szomszédaink se nagyon voltak, simán lehetett 10 km-t futni úgy, hogy nem találkoztam senkivel. Így itt is olyan helyet kerestünk, ami minél messzebb van a várostól, és minél közelebb az erdőhöz. Ezt a házat az interneten néztük ki és azonnal beleszerettünk. Napi 2-3 órákat sétálunk a kutyával, és folyamatosan úgy érzem magam, mintha nyaralnánk. Azt egyébként az állatok miatt úgysem tudunk. Másoknak nehezebb lenne ideköltözni, hiszen nem könnyű a környéken a hagyományos szakmákban munkát találni, a póktenyésztéshez és a könyvíráshoz viszont kiváló.
Rólunk: A könyvírás viszont egy magányos tevékenység, és a külföldi élet még izoláltabbá is teheti az embert. Nem nehéz úgy magyar nyelvű gyerekkönyveket írni, hogy közben nem abban a nyelvi közegben élsz? Nem ott jársz boltba, vagy a piacra, ahol hallhatnád az új fordulatokat, vagy hogy mi izgatja mostanság az embereket.
Vibók Ildi: Talán Stephen King mondta, hogy ha valaki szeretne jól írni, annak érdemes sokat olvasnia. Én az életem első 40 évében egyfolytában olvastam, ma is plafonig érő könyvespolcaink vannak és havi rendszerességgel látogatom a szombathelyi könyvtárat. Ezen kívül a könyveim alapjául szolgáló gyereknyelvem a magyar, ezen a nyelven nőttem fel, ismerem a fordulatait és a saját gyerekeimtől is sokat vettem át.
Rólunk: De hogyan lettél molekuláris biológusból írónő?
Vibók Ildi: Az élet, vagyis a külföldre költözés hozta így. Tartottunk attól, hogy már túl idősek vagy túlképzettek leszünk ahhoz, hogy a saját szakmánkban elhelyezkedjünk. A férjem, aki szintén biológus, még klímaberendezés-szerelő képesítést is szerzett, de mivel azon a területen sem kapott munkát, a pókokkal kezdett foglalkozni, én pedig a korábbi kudarc ellenére ismét megpróbáltam megjelentetni az írásaimat, és ezúttal a megfelelő kiadóknál kopogtattam. Azóta pedig egymást érik a megbízások.
Rólunk: Tudtatok itt integrálódni?
Vibók Ildi: A kezdeti nehézségek után a gyerekeim jól megtanultak németül, így ma már a környék legjobb gimnáziumába járnak. Nagyon büszke vagyok rájuk, hogy ilyen jól vették ezt az akadályt. Nekem sajnos nincs olyan jó nyelvérzékem mint nekik vagy a férjemnek, így nagyon sokat köszönhetek a Burgenlandi Magyar Kultúregyesületnek, akik nagyra becsülik és számon tartják a munkámat.
Rólunk: Mik a terveid a közeljövőben?
Vibók Ildi: Rengeteg tervem van, például hamarosan megjelenik a Mesék az Operából sorozatban Humperdinck Jancsi és Juliskája. A felelős állattartás témája után, most a klímaváltozásról és a környezetvédelem fontosságáról is tervezek egy ismeretterjesztő könyvet, amiben többek közt egy fehér cápa is fog szerepelni, de nagyon várom a Pagony Kiadó gondozásában megjelenő Most én olvasok című négyrészes sorozatot is, amelyben totemállatok segítenek más állatokon, például halászok által hátrahagyott szellemhálóba gabalyodott halakon. Ezt egyébként a szintén Ausztriában élő Egri Mónika fogja illusztrálni.
Rólunk: Egytől egyig nagyon érdekes témák. Mi mindenképpen követni fogjuk a munkásságodat, és reméljük, hamarosan az új könyveidről is bővebben is írhatunk.
Gazdik Anna írása