Disznótoros estével várta a Bécsi Magyar Munkásegyesület tagjait, és azok barátait. A rendezvényen ismét egy messziről jött zenekar szolgáltatta a hangulatot. A vajdasági Péterrévei Tisza Tambura Zenekar mellett egy meglepetés előadást is élvezhettek az egybegyűltek, miközben egy finom és igazán magyaros vacsorát fogyaszthattak el kellemes társaságban. Az estén mi is részt vettünk, és nem bántuk meg!
Sűrű pelyhekben hullott az idei első hó, amikor, eleget téve a Bécsi Magyar Munkásegyesület kedves meghívásának, felkerestem a már jól ismert bécsi Hirschstettnerstrasse 19-es címet. A munkások székháza egy irodákkal és ipari épületekkel körbevett környéken található, ami ideális szomszédság hangos zenés mulatságok megrendezésére. Egy betegségből kifolyólag sínbe tett lábbal érkeztem a táncos vidám télköszöntőre, így el kellett engednem azt a gondolatot, hogy az este folyamán én leszek a táncparkett ördöge. Ezzel ellentétben nagyon örültem az amúgy négy emelet magas épületben a liftnek. A BMME gomb megnyomása után a liftből egyenesen a barátságos hangulatú disznótorosba érkeztem. Az ajtóban Kancsár Erika, a BMME jelenlegi vezetője fogadott jó szóval, öleléssel és természetesen egy kis – ránézésre jó féle – házi pálinkával. A welcome drink, és az azt követő további italválogatás, melyet csak távolról szemléltem, a jelenlévő vendégek elmondása és felhőtlen jókedve alapján, nem hagyott sok kivetni valót. Az anyagi hozzájárulás tagoknak 35 Euro, nem tagoknak 40 Euro, ami fedezi a négyfogásos vacsorát és egy italt. Az ár elfogadható, valószínűleg nem is maradt emiatt otthon senki, hiszen a rendezvényre a jegyek már hetekkel ezelőtt elkeltek.
A kedves üdvözlet után Erika férje, és egyben egyesületi vezető társa, Kancsár László kísért a helyemre. Az ültetési rendnek köszönhetően kizárható, hogy valaki beszélgetőpartner nélkül maradt volna. A Kancsár házaspár nem először szervezett ekkora vendégséget, és láthatóan most is tudták, mit csinálnak. A megszokott menet mellett cserébe nem is volt semmi idegeskedés. A közel száz fős rendezvényterem a világ legnagyobb természetességével, baráti hangulatban lassanként megtelt. Az asztalnál első beszélgetőpartnerem az egyesület korábbi elnöke, Kiss József láthatóan szintén nagyon meg volt elégedve. Arra a kérdésemre, hogy hasonló rendezvényeken korábban is voltak-e ennyien, mosolyogva válaszol:
Kiss József: Mi vidám mulatós emberek vagyunk, de persze az ilyen események nem csak a mulatásról szólnak. A rendezvény létrehozói ilyenkor napokon keresztül dolgoznak, főznek, szerveznek, előkészítenek.
A korábbi elnök felesége, Kiss-Lehóczki Ilona szintén megjegyezte:
Kiss-Lehóczki Ilona: Ilyenkor, amikor lemegy egy ilyen vacsora, miután elmentek a vendégek, akkor leül végre az a kemény mag, az a 5-8 fő, akik ezt az estét végigdolgozták, és van hogy hajnal 6-ig beszélgetnek és énekelnek. Erikáról tudni kell, hogy ő egy nótafa. Nincs olyan dal, amit ő nem ismerne. Nekiülünk, énekelünk és nem vesszük észre, hogy reggel 6 óra.
Kiss József: A zenekar, melyet nem véletlenül hívnak gyakran, ezeket a nótákat persze mind ismeri. Nem csoda hát, ha az egész vendégsereg együtt dalol a zenéjükre.
Kiss-Lehóczki Ilona: A zenekar a Vajdaságból érkezett, csak úgy mint az egyesületi tagok körülbelül hetven százaléka. Ez az, amit olyan nehezen értenek meg mondjuk az Erdélyből érkezők, hogy mi nem bánjuk a szerb népzenét. Nekünk a balkáni tambura zene ugyanolyan mélyen dobban a szívünkben, mint a magyar népzene. Azok az emberek akik a Vajdaságban éltek, nem tapasztalták meg soha az elnyomást. Olyan kisebbségi jogaink voltak a ’70-es, ’80-as években, hogy olyan sok helyen ma sincs Európában. Magyarként fejeztük be az általánost, a középiskolát és a főiskolát. Mi nem éltük meg azt az elnyomást, amitől a magyarságunkat minden mást kizáróan előtérbe kellett volna helyeznünk.
Az egyesületi tagok összetétele megüti a fülem. Itt majdnem mindenki a Vajdaságból érkezett. Hogyan lehetséges ez?
Kiss-Lehóczki Ilona: A Vajdaságiak nagyon összetartó népek. Ismerik egymást, számon tartják és segítik egymást. Hát természetes, hogy szórakozni is összejárnak.
Kiss Józsefet kérdezem, akik 2004 és 2016 között vezette a szervezetet. Milyen idők voltak azok és a mostani miben különbözik?
Kiss József: 2004-ben új szelek fújtak, új hozzáállás volt tapasztalható az egyesületek felé osztrák részről. A BMME az egyik legrégebbi magyar egyesület, 120 éves múltra tekint vissza. Természetesen korábban is voltak rendezvények, de leginkább csak kártyázások és néhány fős összeülések, beszélgetések voltak. Mi elkezdtünk új irányt venni, tematikus estéket szerveztünk, magyar történeti esteket, gasztronómiai vagy zenei tematikus eseményeket szerveztünk.
Kiss-Lehóczki Ilona: Annak a generációnak megmaradt ez az igénye az ilyen ‘egylet’ szerű összejövetelekre, a mai napig találkozgatnak, kártyáznak és beszélgetnek. Most is itt vannak páran közülük.
Kiss József: Később mikor a kancellária felé is nyitottunk, rendezvényeket terveztünk és szerveztünk, akkor kezdett el igazán beindulni a egyesületi élet. Egyre több közösségszervező programot csináltunk. Régebben, amikor az állami támogatások jelentősebbek voltak, akkor volt lehetőség olyan programokat is szervezni, amik nem feltétlenül vonzottak be tömegeket, de fontos információkat tudtunk átadni, vagy a magyarságunkat megélni. Ezek a támogatások aztán sajnos az évek során egyre csökkentek. Sok kritika éri Erikáékat azzal kapcsolatban, hogy főként a maihoz hasonló rendezvényeket szerveznek. Nos, abból a támogatásból, amit most kapnak, nem csoda, ha olyan esték kerekednek, amik nem ráfizetésesek. Egy ilyen rendezvényre szinte azonnal elkelnek a jegyek, ha más tematikájú estek lennének, nem biztos, hogy most itt ennyien lennének.
Időközben felszolgálták az előételt: két szelet kenyérke az esti menüre hangolva, vagyis egy kolbászkrémes és egy tepertőkrémes falatka, némi savanyúval csinosan a tetején.
Eközben a velem szemben ülő két szimpatikus úriemberrel is szóbaelegyedtem. Mint kiderült, ők Zalaegerszegről érkeztek, és a mai este meglepetés fellépői. Hertelendy Attila és Bot Gábor, akik nem először járnak Bécsben. Többek között 2019-ben a Collegium Hungaricumban léptek fel 10 tagú zenekarral és egy teljes gálaműsorral. Erre most feltételezhetően, a szintén elmaradó tematikus programokhoz hasonlóan, nincsen meg az anyagi fedezet. Nem baj! – mondják, – így is elhozták az operett lényegét, az élő éneket és előadást, csak ezúttal a zenei háttér felvételről megy.
Eközben a nagyterem teljesen megtelt vendégekkel. A házigazdák nem hagyták sokáig üres gyomorral a vendégsereget. Az asztalokra került a savanyú leves, ami egy tipikus disznótoros első fogás. A hurka és kolbász abalevében főtt disznóbelsőségek babérlevéllel fűszerezve és ecettel savanyítva. Mint azt később megtudtam, a Vajdaságban különböző módokon készítik el, van aki tejföllel habarja, de van aki csak tisztán paprikásan tálalja. Mi ezt az utóbbi változatot kóstolhattuk meg.
A leves után nem sokkal jött a főfogás: májas hurka és sültkolbász szalonnás savanyú káposztával és puha fehérkenyérrel. A kolbász fűszerezése tökéletes volt, a fokhagyma aránya is pont megfelelt, azonban a májas hurkába harapva egyből jött a felismerés: ez itt most ma este minden bizonnyal egész Ausztria legjobb hurka kolbásza! El is fogyott szinte minden tányérról azonnal, az amúgy igen laktató főétel.
El sem jutottunk a vacsora desszertjéig. A hájas tészták a konyhában maradtak, ugyanis a zalaegerszegi vendég művészek, az amúgy addig szinte kifulladhatatlanul nótázó tambura zenekart pihenni küldték. Először egy operett örökzöld csendült fel Bot Gábor előadásában, amitől a kések és villák megmerevedtek a levegőben. Olyan csodálatos előadással ajándékozták meg a vendégeket, hogy először a szemek teltek meg könnyel, aztán hamarosan a táncparkett is tele lett.
Az örömtáncot járó egybegyűltek önfeledt mosolya, vidám hangos beszélgetéseik sodra megérttette velem: ez a rendezvény nem arról szólt, hogy gasztronómiai utazást tegyünk, és ezen keresztül ismerjük meg jobban azt, amit amúgy is ismerünk: a magyar konyhát.
Ez az este, csak úgy mint az összes többi Bécsi Magyar Munkásegyesület által szervezett program, a pihenésről, a feszültségek levezetéséről és a vidám közösségi együttlét ünnepéről szólt most is és még fog a jövőben is.
2024-ben pedig ezek a programok várhatók a BMME szervezésében:
- Január 13. Pótszilveszter a Péterrévei Karaván Együttessel;
- Február 17. Farsangi rendezvény, Zene: Kikindai barátok
- Marcius 9. Nőnapi rendezvény a Péterrévei Karaván Együttessel;
- Április 20. Tavaszi találkozó, zene a Torontál tordai Samu&Rice tambura zenekar kísér ifj.Barna Mátyás;
- Május 11. Anyák napi rendezvény; zene Virtuóz Duó Mosonmagyaróvár;
- Június 8-10. Gulyásfesztivál Dunapark Bécs!
Akár ez is tetszhet
