Korán sötétedő, hideg, szürke, téli napon, amikor a természet is zordabb arcát mutatja, javasolt programötlet a múzeumlátogatás. Mindig érdemes múzeumba menni, de most különösen, hiszen izgalmas, kortörténeti relikviákban gazdag anyag látható Szombathelyen: a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum TeTT című sorozata három, önmagában is figyelemre méltó kiállításból áll. Mindhárom gyűjtemény az 1968–1975-ös évek magyarországi kultúrpolitikája által „3T-nek” nevezett – azaz tiltott, tűrt, támogatott – időszakáról szól. A kiállítás a burgenlandi magyar népcsoport, de az Ausztria többi tartományában élő magyarok számára is érdekes lehet.
A TeTT-sorozat első része, a „Megtört progresszió” című kiállítás, helyszíne a Szombathelyi Képtár. Bemutatja azokat politikai és társadalmi folyamatokat, amelyben a magyar progresszió megszületett. A kiállítást Gombás Mónika, a Rólunk.at szerkesztője “Vendégségben” rovatunk számára látogatta meg:
Az új gazdasági mechanizmussal együtt járó társadalmi nyitás az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején szinte felrobbantotta a magyar művészeti életet. A helsinki békefolyamat jegyében, a világpolitikai eseményekre reagáló magyarországi hatalom engedett a szorításon: rövid gyeplőn ugyan, mégis engedte a kibontakozó új művészetet, sőt némileg támogatta is a kezdeményezéseket. Megértőbb nem, de óvatosabb lett, számos, a progresszióban induló művészt beemelt a támogatott kultúra körébe. A rendszer azonban abban a pillanatban, amikor – akár tévesen, akár joggal – azt érezte, hogy az alkotók ellene dolgoznak, közbelépett, és közvetlen vagy közvetett eszközökkel szinte azonnal ellehetetlenítette a próbálkozásokat.
Tűrt, tiltott, támogatott – a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum TeTT című sorozata (Fotó: Szerző)
A sokak által rövid aranykornak nevezett időszak szerencsére nem múlt el nyomtalanul, olyan alkotásokat hozott, amelyek megismételhetetlenek, a hirtelen jött szabadság kiteljesedése érezhető rajtuk.
A folyamatot 1973-ban a szovjet nyomás állította meg, a művészek belső illegalitásba, alkoholizmusba, öngyilkosságba menekültek, sokan elhagyták az országot, néhányan pedig beálltak a megélhetési kényszer adta mainstream-ba, a politika által támogatott folyamba: így kapott az alkotó „tűrt”, „tiltott” vagy „támogatott” címkét. Aki a „tűrt” kategóriában maradt, felléphetett vagy kiállíthatott vidéken, megmutatkozhatott egyetemi színpadokon, KISZ-klubokban, nem tűnt el. Aki a másik csoportba, a „tiltottak” közé került, nem hagyhatta el Budapestet, megfigyelés alatt állt, folyamatosan jelentés készült róla, nem kapott nyilvánosságot, lehetőséget a szabad alkotásra.
„Sohasem tagadtuk, hogy nem mondunk le az adminisztratív módszerekről, a betiltásról sem, ha ez szükséges.” – mondta 1968-ban Aczél György (Forrás: Szombathelyi Képtár)
A tablókon látható ez a kettőség: az egyik fotón például a központi politika által elfogadott és támogatott 1967-es táncdalfesztivál döntője látható Harangozó Teréz énekesnővel, a másik oldalon egy pillanatkép elevenedik meg az 1973. május 1-jei Tabán Fesztivál egyik koncertjéről. Két párhuzamos világ egymással szemben.
A kiállítási anyag három panelből áll: felül idézetek olvashatóak a nagypolitika véleményével, középen fényképekkel, tényszerű leírásokkal a lemezborítókból álló idővonalon lehet követni a történéseket, alul pedig kordokumentáció olvasható korabeli újságcikkekből. Mindhárom réteg együtt adja a komplex benyomást, egymást kiegészítik, magyarázzák, de külön-külön is értelmezhetőek.
Tavaly volt ötven éve, hogy megjelenhetett Magyarországon is a Syrius zenekar Ausztráliában felvett, a műfajra és az évtized alkotóművészeire is óriási hatású Devil’s Masqurade című nagylemeze. A „Megtört progresszió” című kiállítás, amely május 5-ig látható, a zenekar emléke előtt is tiszteleg.
„El lehetett volna adni a Syrius együttesből tízezer lemezt, de ha nem adtuk ki, senki sem reklamálta. Az a tízezer ember belenyugodott abba, hogy nem vesz Syrius-lemezt. Ha az Omegát, meg az Illést nem adjuk ki megfelelő mennyiségben, botrány lett volna.” – nyilatkozta 1990-ben a „Popcézárként” ismert Erdős Péter, a teljes magyar popzenei élet irányítója a Kádár-korszakban. (Forrás: Szombathelyi Képtár)
Szombathely textilművészet vonatkozásában a világ egyik fővárosa, Európa egyik legnagyobb textil gyűjteménye a vasi képtárban található.
A mai napig kerülnek elő olyan dobozba zárt filmtekercsek abból a korszakból, amelyeket soha nem vetítettek a nyilvánosságnak.
„Világosan kell meghatároznunk kulturális munkastílusunk jellemzőit: … a támogatásnak, a tűrésnek és a tiltásnak azokat az elveit, amelyeket az alkotóműhelyeken belül és azokon kívül, tehát az országos közvélemény előtt érvényesítünk.” fogalmazott eképp Aczél György 1968-ban (Forrás: Szombathelyi Képtár)
A sorozat negyedik, záró kiállítása idén nyáron nyílik az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház helyszínén: Szentléleki Tihamér munkásságát, az egykori, római, templom feltárt maradványait bemutató múzeum régészeti feltárását mutatja be. De addig itt a másik három anyag: nem érdemes kihagyni.
TeTT – Megtört progresszió (1968–1975): 2024. május 5-ig látható a Szombathelyi Képtárban.
TeTT – Symposion ’69, ’70: a Schrammel-gyűjtemény 2024. szeptember 1-jéig látogatható.
TeTT – Velem 1975–1983: a kiállítás 2024. május 7-ig tekinthető meg a Szombathelyi Képtárban.
Akár ez is tetszhet
