„Holdvilágos estén megyek a rózsámhoz…” címmel megjelent a felsőőri Topler János „Fokos” dalaiból készült válogatás. A kötet kiadója a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület (BMKE), a dalokat a népzenész házaspár, Földesi János és Földesi Jánosné kottázták újra. A daloskönyv közzétételével befejeződött a Topler hagyaték feldolgozása. Topler János termékeny szerző volt, Felsőőr város története és a versek mellett a magyar nóták és dalok is foglalkoztatták.
Topler János „Fokos” hagyatéka a sok évnyi kutatás után utat talált magának a Burgenlandi Magyar Kultúregyesülethez. Az elveszettnek hitt fekete jegyzetfüzetek előkerültek és sokkal többet rejtettek, mint ami a szóbeszéd tárgyát képezte. Topler János könyve a Felsőeőr leírása. Eredete, alakulása, története és tényállása. A felsőőri nép számára, az Őrség magazin 64. számában jelent meg, a lokálpatrióta verseiből készült válogatás Tarka virág van a réten… címmel az Őrség magazin 65. számának témája volt.
Topler János termékeny szerző volt, Felsőőr város története és a versek mellett a magyar nóták és dalok is foglalkoztatták. A hagyatékában több noteszt megtöltöttek kézzel lejegyzett kottái, bár rokonságának elmondása alapján nem folytatott zenei tanulmányokat. A kották közül a Földesi népzenész házaspár 88 dalt válogatott össze, ellenőrizték, és szükség esetén újrakottázták a dalokat. A daloskönyv előszavát Földesi János írta, aki a magyar népdal, a nóta és a műdal közötti különbségeket és hasonlóságokat, illetve ezek egymásra és a társadalomra gyakorolt hatását elemezte írásában. A dalok témája a szerelem, a mulatság, a katonaság, az elvándorlás.
Ki volt Topler János?
Topler János 1902. június 7-én született Felsőőrött. „Fokos” becenéven az idősebb generáció tagjai még mindig emlékeznek rá, ha személyesen nem is ismerték, de hallottak róla. Elsősorban énekhangja miatt, mivel szerette a magyar nótákat és szívesen dalra is fakadt a vendéglátóhelyeken. A “Fokos” becenév története csupán annyi, hogy sétabot helyett fokossal járta a várost és határát. Felsőőr tisztviselője volt, földmérőként dolgozott, verseket és dalokat is írt. Életének utolsó éveiben beteg volt, 1969. február 17-én hunyt el, a felsőőri református temetőben helyezték örök nyugalomra.
Fotók és szöveg: BMKE