Január 6. vízkereszt napja, az egyik legrégibb egyházi alkalom, mintegy ezeréves ünnep. Három hitbéli eseményen alapul: Jézus születésén és megkeresztelkedésén, a napkeleti bölcsek látogatásán, illetve Jézus kánai menyegzőn tett csodatételén.
A vízkereszt a háromkirályok ünnepe, nevezik a napkeleti bölcsek ünnepének is. Jézus születésével Isten megjelent az emberek között a földön, születésének jele a betlehemi csillag volt, ezt követték a napkeleti bölcsek, – Gáspár, Menyhért és Boldizsár – hogy eljussanak hozzá, megköszönjék érkezését. A három király aranyat, tömjént és mirhát ajándékozott neki: aranyat a királynak, tömjént az istennek, mirhát pedig az embernek, akiket Jézus magában képviselt. Jézust Keresztelő Szent János keresztelte meg a Jordán folyóban, erről emlékezik meg a vízszentelés hagyománya.
A galileai Kánaánban egy menyegzőn történt a Megváltó első csodatétele, amikor édesanyja kérésére a megfogyatkozott bort úgy pótolta, hogy a vizet borrá változtatta. Megmutatta, hogy isteni ereje van, amellyel segíteni szeretne az embereknek. Idővel a kereszténységben kettévált az ünnep: keleten Jézus megkeresztelkedésének ünnepe lett, nyugaton a napkeleti bölcsek látogatásának napját jelöli január 6-a. A római katolikus egyház Jézus megkeresztelkedésének emlékére ezen a napon hagyományosan vizet és tömjént szentel, innen ered a vízkereszt elnevezés.
A vallási ünnep köré gazdag néphagyomány szövődött az évszázadok során. A víz és a tömjén megszenteléséből alakult ki a házszentelés hagyománya, a ház megáldása is. Szentelt vizet öntöttek a házban, a pajtában a padlóra, az épületek köré, hogy Isten oltalmába helyezzék magukat, állataikat. Az állatokat meg is itatták a szentelt vízzel, hogy védettek legyenek a betegségekkel szemben, de magukra is locsoltak, így hitük szerint kivédték a rontást, a kórságot.
Szokás vízkeresztkor az esti csillagjárás vagy csillagozás, valahol háromkirály-járásnak nevezik. Hasonló a betlehemezéshez: a gyerekek a három király egyikének beöltöznek, majd eljátsszák a napkeleti bölcsek útját Betlehem felé, így járnak házról házra, magukkal viszik a betlehemi csillagot, amely egykoron megmutatta a három királynak az utat Jézushoz. Énekelnek, megáldják a portát, adományokat gyűjtenek jótékony célokra.
„Vízkereszt előtti estén szép tisztára szokták söpörni a szérűt, mert, hogy a háromkirályok éjjel tánczolni akarnak rajta”.
(Szöveg: Arcanum, Weissenhofer Róbert, Kép: Csillagénekesek, Greil Alajos)
A vízkereszt a karácsonyfa lebontásának idejét is jelöli. A régiek ezen a napon gyújtották meg utoljára a karácsonyi gyertyákat, minden díszt leszedtek, elpakoltak, elfogyasztották a maradék karácsonyi étkeket. A fának azonban egyetlen ágát megőrizték, betűzték egy szent kép mögé, a fa többi részét elégették.
Ausztriában a téli ünnepkör utolsó része a farsang, amely a vízkereszttől hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart, gazdag lakomák, szabados mulatságok, maskarás bálok, böjt előtti népünnepélyek jellemzik. Jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, a néphagyományokra épül.
Akár ez is tetszhet
