A Bécsi Egyetem Finnugor Tanszéke az ausztriai középiskolákban, gimnáziumokban és szakgimnáziumokban oktató magyartanárok bevonásával egynapos továbbképzést és workshopot rendezett a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumban. A szakmai találkozón a magyar irodalom tanításának lehetőségeit mérték fel közösen.
Zsótér Iris, a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium igazgatója kifejtette, hogy továbbképzést rendszeresen szerveznek, a Bécsi Egyetemmel közösen azonban ez az első. – Az ott tanító professzorok vették fel velünk a kapcsolatot, hiszen iskolánk gyakorlóhelye az ott végző magyartanár szakos hallgatóknak. Téma az irodalom a magyartanításban. Az egyetem tanárai látogattak el hozzánk, szakmai előadásokat tartanak, majd a program részeként tapasztalatcserére is sor kerül. Új impulzusokat kaphatunk, a résztvevők elmondhatják, hogyan valósul meg az irodalom közvetítése a magyarórán. Sajnos, ez nem egyszerű, főleg az új érettségi törvény szerint, hiszen az alapján az irodalom igencsak háttérbe szorult. Nehézség, hogy nincsen egységes tananyag, az oktatók gyártják a feladatlapokat, állítják össze a szövegeket. Itt most arra is lehetőség adódik, hogy mi, mint gyakorló iskola elmondjuk, mit várunk egy magyarszakos végzőstől, illetve ők is beszámolhatnak tanulmányaikról, tapasztalataikról.
Pathy Lívia, a gimnáziumi és szakgimnáziumi magyaroktatás tartományi szakfelügyelője elmondta, hogy az irodalomtanítás szerepe az utóbbi időszakban sokat változott, nem csak Magyarországon, hanem Ausztriában is. – Az osztrák iskolarendszerben az oktatási nyelv tanításában nem tesznek különbséget az irodalom és a nyelvtanítás között, míg Magyarországon a mai napig létezik irodalom óra és nyelvtan óra. Ausztriában oktatási nyelvként a német, a magyar, a horvát, a szlovén nyelv választható. Egyedülálló a szerepünk, ugyanis a magyar nyelv Ausztriában csak nálunk, a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumban oktatási nyelv, minden más iskolában, ha egyáltalán tanítanak magyar nyelvet, második idegen nyelv, vagy szabadon választott tantárgy, esetleg szakkör. Kevesebb az óraszáma, ennek megfelelően még kevesebb teret kap az irodalom. Ha egy gimnazistánk például oktatási nyelvet tanul, akkor fejleszteni kell a nyelvtudását is, hiszen nem feltétlenül beszél folyékonyan magyarul. Nem csupán az a feladat, hogy meg kell vele ismertetni a nyelvtan rendszerét a nyelvtan órán, az irodalmat az irodalom órán, hanem a nyelvtanítás keretén belül az irodalomtörténetet, a grammatikát, a kultúrtörténetet, azaz minden területet. Ráadásul a tanár tervezi és szervezi meg, hogy az adott heti óraszámban – Felsőőrött alsótagozaton heti négy, felsőtagozaton heti három – legyen olyan a képzés, amely gyarapítja, fejleszti mindegyik egységet, sőt, ha érettségiig felmenő rendszerben tanulja a gyerek a nyelvet, akkor a végén érettségizni is tudjon.
Az érettségi szabályzat pontosan előírja, hogyan kell vizsgáztatni azt a fiatalt, aki oktatási nyelvből érettségizik. Természetesen más rendelet érvényes arra, aki második idegen nyelvből maturál, ha pedig szabadon választott tantárgyként tanulja az idegen nyelvet, írásbeliznie nem is kell, csak a szóbeli vizsgán kell megfelelnie. Az iskolatípusok között is van különbség, oktatási nyelv csak a felsőőri gimnáziumban tanulható, második idegen nyelv lehet gimnáziumban és szakgimnáziumban. Minimális eltérés van az érettségi rendeletben utóbbi két iskolatípus között, egy azonban megegyezik mindegyiknél: egyáltalán nincs benne irodalom. A nyelvtudás fejlesztésébe kell tehát belecsempészni az irodalmat olyan művekkel, módszerekkel, eszközökkel, hogy ne az irodalomelmélet legyen a hangsúlyos, hanem a magyar mentalitás, a magyar kultúra, a magyar nyelv megismerésének része legyen az irodalmi alkotás.
“Magyartanítás Ausztriában – kihívások és lehetőségek” címmel rendezett pódiumbeszélgetést az év elején a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszéke Bécsben. A fennállásának jövőre ötvenedik jubileumát ünneplő tanszék munkatársai rendszeresen szerveznek tudományos konferenciákat, kulturális programokat, szakmai előadásokat, társadalmi párbeszédnek helyet adó eseményeket. Az egyetem Ausztriában az egyetlen olyan oktatási intézmény, ahol magyartanárokat képeznek. A januári esemény célja az is volt többek között, hogy feltérképezzék, milyen pedagógusokra van szükség, illetve az oktatási rendszer milyen kihívások elé állítja őket. A most megrendezett továbbképzés és workshop ezeket a témákat elemezte tovább.
Csire Márta, a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékének magyarnyelvi lektora elmondta: – A mai nap nem a nyelvoktatásban direkt módon felhasználható tananyagokról szólt, hanem arról, hogy a magyar, mint idegen nyelv tanításában – függetlenül az oktatási szinttől és jellegtől -, milyen módon lehet bevinni az irodalmi szövegeket. A tankönyvek adottak, az irodalmi szövegekhez viszont kevés az anyag. Ennek kiindulópontja a mai program, a tanárok – akár módszertani, akár szövegválasztási – segítséget kaphatnak. Az előadások kiegészítik egymást, a problémák általános felvázolása és megbeszélése után azok részletes kibontása, elemzése, a megoldás keresése, hatékony stratégia kidolgozása a közös feladat.
Molnár Gábor Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense az irodalomtanítás és képességfejlesztés, áttételesen az ún. irodalmi kompetencia kérdésköréről adott elő a workshopon. Például felismeri-e a gyerek egy elbeszélő szövegben, hogy ki beszél, milyen nézőpontok jelennek meg, azok hogyan kapcsolódnak össze, egy versben be tudja-e azonosítani a szóképeket, az alakzatokat, hozzá tud-e rendelni saját élményt az életéből, elő tud-e venni hasonló jelentésű szöveget korábbi tanulmányaiból. Ehhez hozott példákat magyarországi, illetve nemzetközi szakirodalomból.
– A családon és az iskolán is múlik, hogy a rendszeres olvasással, a közös mese-, és versmondással már gyermekkorban meg lehet alapozni a később igényként előjövő, kultúra iránti érdeklődést. Meg kell találni azokat a könyveket, olvasmányokat, amelyek az adott korosztály érdeklődési körének megfelelnek, aztán csak reménykedni és hinni abban, hogy ez megmarad.
Erika Erlinghagen, a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékének vezetője „Identitás az irodalomtanításban” című beszámolóját a következő kérdéssel indította: – Az irodalom mennyiben tud segíteni az identitás témakörében? Első lépésként megkeressük a népcsoporti irodalom szerzőit, azok alkotásait. Ezeket a műveket hogyan lehet felhasználni, milyen társadalmi, politikai jelentőségük van, továbbá megvizsgálhatjuk azt is, hogy a nem magyar nyelvű irodalomban milyen magyarságképet jelenítenek meg. Burgenlandi magyar irodalom létezik. Előadásomban a burgenlandi Martina Parker krímiírót hoztam példának, megfigyelhetjük, hogy munkáiban miként ábrázolja a magyarokat. A külső kép nem ugyanaz, mint a népcsoport saját önképe. Szerintem azt kell tudatosítani a diákokban, általában a fiatalokban, hogy ehhez a képhez ők maguk is hozzájárulhatnak, ők is alakíthatják, formálhatják azt, hiszen ők is benne élnek, ők is meghatározó tagjai a népcsoportnak, róluk is szól. Állandó feladat, hogy aktiváljuk a felnövekvő generációt, vegyenek részt a közös népcsoporti létezésben, de nekünk is nyitottnak és elfogadónak kell lenni, mert valószínűleg ők másképp látják, másképp érzik ezt, mint mi. Ehhez remek eszköz az irodalom, lehetőséget ad, hogy erről beszéljünk.
Miért? Mit? Hogyan? – a jelenlévők útmutatót kaphattak, hogy az irodalmi szövegeket miként vegyék bele a nyelvoktatásba. Szó esett az interaktív feladatokkal történő didaktizálásról, az irodalomtanítás képességfejlesztő hatásairól, elhangzottak szövegértésre vonatkozó észrevételek, elemzések és tanítási javaslatok. A szakmai program a Burgenlandi Pedagógiai Főiskola (PH Burgenland) továbbképzési kínálatában is szerepelt.
Vincze Ferenc, a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékének asszisztens professzora a képregény jelentőségét elemezte, Arany János „A walesi bárdok” című történelmi ballada példájával mutatta be, hogy hatékony lehet a képi világ, a vizualitás alkalmazása. – Az irodalom lehet szórakozás, de produktív eszköz is. Kapocs, hogy a diákoknak átadjuk azt, amit a bennünket körülvevő világról gondolunk. Az irodalom mindemellett esztétikai tapasztalást is jelent, nekünk mindenesetre azt a stratégiát, azt a megoldást közvetítheti, amely alapján a gyerekek megérthetik önmagukat. Talán ez a legfontosabb.
A jövőben a programban résztvevők egy olyan kiadványt készítenek, jelentetnek meg magyar nyelven az egyetem gondozásában, amelybe belekerülnek a felsőőri workshopon elhangzott előadások, az ott megbeszélt értékes és hasznos tapasztalatok, továbbá mintául szolgáló óratervek, tanítást segítő, fontos segédanyagok is helyet kapnak benne. A hiánypótló könyvet egyaránt használhatják majd a már praktizáló magyartanárok, illetve a még tanuló egyetemi hallgatók.
Akár ez is tetszhet
