A mesterséges intelligencia (MI) forradalma az élet minden területére hatással van, a munkahelyektől kezdve a mindennapi életünkig, fejlődése pedig olyan gyors ütemben halad, hogy nehezen követjük a változásokat és azok hatásait. Ez a technológiai átalakulás olyan kérdéseket vet fel, amelyekre a válaszokat még keressük. Képesek leszünk kihasználni az MI előnyeit, vagy éppen ellenkezőleg, egy veszélyes technológiai csapda elé nézünk? Recski Gáborral, a Technische Universität Wien oktatójával beszélgettünk.
1997. május 3-án Garri Kaszparov, az akkori sakkvilágbajnok, az emberiség történetében először veszített egy szuperszámítógép ellen. 2016-ban Lee Sedol legendás Go nagymester szintén alulmaradt a géppel szemben. Mindkét történelmi jelentőségű meccsen a számítógép agresszív támadó játékában előfordultak olyan lépések, amelyek teljesen valószínűtlennek tűntek, mégis a győzelemhez vezettek. A gépek emberek elleni viadalának épp ésszel alig felfogható fejezete ezzel lezárult. Azóta emberek-emberek ellen, és gépek-gépek ellen versenyeznek a világbajnoki címért. 2014-ben Stephen Hawking világhírű elméleti fizikus egy interjúban azt mondta: “A teljes (vagy általános – szerk.) mesterséges intelligencia fejlesztése az emberi faj végét is jelentheti”, ugyanebben az évben pedig Elon Musk, a Tesla, a SpaceX és nem mellesleg az Open AI egyik alapítója úgy nyilatkozott, hogy az MI a legnagyobb egzisztenciális fenyegetés az emberiségre nézve. És mint ilyen, az ausztriai magyar népcsoportot is érintheti.
Recski Gábor 2018 óta él családjával Bécsben. Hivatását tekintve számítógépes nyelvész, aki a természetes nyelvi feldolgozás (NLP) területén dolgozik. Korábban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adjunktusa volt, jelenleg posztdoktori kutató a TU Wien Informatikai Karának Data Science tanszékén. Kutatási területe a természetes nyelv szemantikájának számítógépes modellezése. Emellett Gábor két NLP kurzust is tart az egyetemen, valamint több hallgatót irányít BSc, MSc és PhD szinten. Szabadidejében a Svung Bécsi Magyar Színházban játszik és énekel. Mostanában az Ibolya és más pesti erkölcsök, illetve a Vérszipoly című előadásokban látható a színpadon. Az évad utolsó előadása után, levezetésként, a Pygmalion Színházhoz legközelebb eső, szinte kocsmamúzeumnak is tekinthető Steindl vendégházban beszélgettünk az emberiség jövőjéről.
Rólunk/Horváth Nóra: A mesterséges intelligencia hátborzongatóan érdekes témakör, amely számos meglehetősen összetett kérdést vet fel, kezdve például azzal, hogy mi is az az intelligencia, vagy, hogy hogyan működik a nyelvi kommunikáció. Az intelligencia kérdésköre évszázadok óta foglalkoztatja a filozófusokat, míg a nyelvi kommunikációval kapcsolatban az elméleti nyelvészet próbál választ adni. Az átlagember számára azonban az is kérdés lehet, hogy egyáltalán mi az, hogy elméleti nyelvészet? Ezt a kérdést elsőként stílusosan a mesterséges intelligenciának (ChatGPT 3) tettem fel, és az alábbi választ kaptam: “Az elméleti nyelvészet a nyelv működésének és szerkezetének alapelveit vizsgálja. Célja általános szabályok és elméletek kidolgozása, amelyek megmagyarázzák, hogyan épülnek fel a nyelvek, hogyan működik a nyelvtan, és milyen szabályok irányítják a nyelvi jelenségeket. Ide tartozik a hangrendszerek, a szavak és mondatok szerkezete, valamint a jelentés és nyelvhasználat tanulmányozása.”
Recski Gábor: Az elméleti nyelvészek az emberi nyelvek formális modellezésével foglalkoznak. Amikor a matematikusok elkezdték tanulmányozni a programozási nyelveket mint formális objektumokat, módszereik az emberi nyelv tanulmányozására is hasznosnak bizonyultak. Nagyon érdekes a kapcsolat az informatika és a nyelvészet között. Az elmúlt 60-70 évben sokszor változott az álláspont a mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatók körében arról, hogy mekkora szükségünk is van nyelvészekre.
Az emberi nyelvekkel foglalkozó elméleti nyelvész számára egy programozási nyelv érdektelen, hiszen az mesterséges, emberalkotta rendszer, míg a természetes nyelvek az emberi viselkedésből kialakult rendszerek. A nyelvészet és az informatika metszete leírható úgy is, hogy mikor mit tanultak az informatikusok a nyelvészektől és a nyelvészek az informatikusoktól. Ebből a találkozásból lett az, hogy ma a nyugati világban egy nyelvészeti tanszéken formális módszerekkel tanulmányozzák a nyelv szerkezetét. Tehát tulajdonképpen ez egy elméleti szak, de időközben gyakorlativá vált.
Rólunk: A gyakorlati jelentőségét bizonyítja, hogy mostanra a legnagyobb tech cégek egyik legfontosabb fejlesztési területe az MI. Milyen messze vannak a jelenlegi MI-k az általános mesterséges intelligenciától?
“Az általános mesterséges intelligencia (AGI – Artificial General Intelligence) olyan mesterséges intelligencia, amely képes az emberi intelligenciához hasonló általános gondolkodásra és problémamegoldásra. Az AGI nemcsak egy-egy specifikus feladat elvégzésére alkalmas, mint a jelenlegi szűk mesterséges intelligenciák (narrow AI), hanem bármilyen szellemi kihívást képes megoldani, amellyel az ember is megbirkózna.”– ChatGPT
Recski Gábor: Mindenkit óva intenék attól, hogy a ChatGPT mindenkori viselkedéséből vonjon le messzemenő következtetéseket arról, hogy most éppen a mesterséges intelligencia kutatás hol jár. A legtöbb mesterséges intelligencia alkalmazás, amiről mostanában beszélnek, egy olyan paradigmán alapul, amit felügyelt tanulásnak hívnak. A felügyelt tanulás lényege, hogy egy adott feladatot definiálunk, amit a mesterséges intelligenciának meg kell tanulnia. Ez a feladat egy leképezésként értelmezhető: adott egy bemenet, és az MI feladata az, hogy a megfelelő kimenetet adja meg. Ehhez létrehozunk emberi munkával rengeteg tanítóadatot, amelyek példaként szolgálnak az MI számára.
Rólunk: Akkor ezek az algoritmusok még nem ‘gondolkoznak’?
Recski Gábor: Az algoritmus nem a kérdés lényegét vagy logikáját elemzi, amikor például kérdést teszünk fel neki. Ehelyett a válaszadási folyamat során a kérdés és a válasz között leggyakrabban előforduló szókapcsolatokat és mondatokat azonosítja. Az utóbbi 10-15 évben a nagy nyelvi modellek (LLM) jelentették az áttörést ebben a paradigmában, különösen amikor a számítási kapacitások lehetővé tették, hogy az MI-t általánosabb feladatokra is alkalmazzák.
Ezeket a modelleket nagy nyelvi modelleknek hívjuk, mivel az egyetlen biztosan ismert tudásuk a nyelv. Azonban, hogy pontosan milyen természetű ez a tudás, még mindig vita tárgya. A tudományos közösségben sincs egyetértés ebben a kérdésben, és sokan úgy vélik, hogy ez a megközelítés még messze van az általános intelligenciától. Vannak olyan kutatók is, akik szerint ez a módszer már közel áll ahhoz, hogy az általános intelligencia megvalósuljon, csak tovább kell fejleszteni.
Rólunk: Osztod a Stephen Hawking által megfogalmazott aggodalmat, amely például anno Robert Oppenheimernek komoly lelkiismereti válságot okozott?
Recski Gábor: Nem gondolnám, hogy az MI atombomba lenne. Az eleve egy értékítélet, ha azt gondoljuk, hogy ha eljön a ‘General AI’, akkor ez jó vagy rossz. Van, aki azt gondolja, hogy ez egy jó dolog lesz, van, aki azt gondolja, hogy nem. Én azok közé tartozom, akiknek fogalmuk sincs, hogy jó vagy rossz lesz. Sőt, azt gondolom, hogy senkinek se lehet fogalma, hiszen ha egyszer eljön egy, a mi intelligenciánk fölötti intelligencia, akkor arról definíció szerint mi nem tudhatjuk, hogy az milyen lesz. Vannak kutatók, akik ezzel foglalkoznak, de nekem erről nincs erős véleményem. Inkább optimista vagyok.
Rólunk: Szerinted lesz valaha általános mesterséges intelligencia a Földön?
Recski Gábor: Én azt gondolom, hogy el fog jönni. Nem tudom mikor, de nem hiszem, hogy az lenne a valószínű forgatókönyv, hogy átveszi az uralmat. Inkább úgy gondolok erre, hogy majd kiderül, a mi viszonyunk a mesterséges intelligenciához — ahhoz, amely fölöttünk áll, tehát nálunk komplexebb és általunk fel nem érhető intelligencia — mire fog hasonlítani, ahhoz képest, hogy nekünk milyen viszonyunk van a nálunk primitívebb intelligenciákkal. Talán olyanok leszünk neki, mint nekünk a kutyák, ami nem biztos, hogy olyan rossz. Lesz, akinek rossz, de lehet, hogy másoknak jobb. Vagy esetleg olyanok leszünk neki, mint a hangyák: ha épp nem vagyunk útban, akkor nem kell, hogy tudomást vegyünk róla, mert ő se vesz tudomást rólunk. Én így gondolok erre, de hangsúlyozom, hogy én ennek nem vagyok szakértője.
Rólunk: Az MI-kutatásnak melyik aspektusa érdekel a legjobban, és hogyan látod a jövőt?
Recski Gábor: Már elméleti nyelvészet szakos hallgatóként is arra jutottam, hogy a szemantika a legizgalmasabb része a nyelvészetnek. Ezzel kisebbségben voltam és vagyok a nyelvészek között. Hogyan kell formalizálni a kapcsolatot a nyelvi struktúrák és a világ között? Hogyan modellezzük azt, hogy amit beszélünk, az mit jelent?
A számítógép ma sok szabályszerűségét látja az emberi nyelvnek, de hogy mi mozgatja az egész rendszert, azt nem. Ez az az alapvető ötlet, ami hiányzik a General AI-hoz. Valószínűleg ez lehet a hiányzó láncszem. És egyébként én azt is el tudom képzelni, hogy hasonlóan ahhoz, ahogy 10-15 éve berobbantak a neurális hálókon, mély tanuláson, deep learningen alapuló mesterséges intelligencia technikák, ehhez hasonlóan majd egy olyan ötlet fog megint berobbanni, ami igazából már rég megvan elméletben, csak valami technikai dolog hiányzik még hozzá. A neurális hálók ötlete is már évtizedekkel korábban megvolt, csak nem volt olyan számítógépes kapacitás hozzá, hogy működjön hasznosan. Mielőtt a neurális hálók a számítógépes nyelvészetben mindent elsöpörtek, azelőtt sokan-sokat foglalkoztak azzal, hogy hogyan kéne a nyelvi struktúrákat számítógépes modellekkel leírni. Rengeteg okosság ki lett már találva. Azt is el tudom képzelni, hogy majd ezek valamelyike fogja mozgatni az általános intelligenciát is.
Akár ez is tetszhet
Válaszolj