Imre Samu fő művei közé tartozik A felsőőri nyelvjárás, A felsőőri földművelés, valamint a Felsőőri tájszótár című kötet. Életművének középpontjában a magyar nyelvjárásokkal kapcsolatos kutatásai álltak. Már egyetemista korában végzett tájnyelvi – főleg a helynévanyagra és a szókincsre vonatkozó – gyűjtéseket szűkebb pátriájában, a Felsőőrségben, illetve Debrecen és Kolozsvár környékén egyaránt.
Tiszteletére és emlékezetére az ő nevét vette fel a szülővárosában, a burgenlandi Felsőőrben 2007-ben megalakult regionális nyelvészeti tudományos műhely, az Imre Samu Nyelvi Intézet (Imre Samu Sprachkompetenzzentrum). Az Imre Samu Nyelvi Intézet (ISNYI) a határon túli magyar nyelvű tudományos kutatóintézetek hálózatának tagja. Az Alsóőr központtal működő Magyar Média és Információs Központ (Ungarisches Medien- und Informationszentrum, rövidítve: UMIZ) nyelvtudományi kutatócsoportja. Az ISNYI együttműködik az MTA-val, illetve Horvátországban és Szlovéniában működő magyar kutatócsoportokkal is.
A burgenlandi magyar településeken a honfoglalás óta beszélik a magyart, pontosabban a nyugatdunántúli nyelvjárások őrvidéki változatát. A mintegy öt-hatezer őshonos magyarnak sajátos, ősi dialektusa van, amelyet főleg a németből, de a horvátból is kölcsönzött szavak jellemeznek. Az 1917-ben Felsőőrött született, 1990- ben Budapesten elhunyt Imre Samu nyelvész úgy vélte, hogy ez a sajátosság néhányaknak bánthatja a fülét, de lándzsát is tört szülőföldje nyelvváltozata mellett, kijelentve: „A felsőőri dialektus nagyon érdekes, teljesen egyedi szín a magyar nyelvjárások sokaságában. […] Felsőőr számomra még több is, mint egyszerűen szülőföld: egész életpályám alakulásának egyik meghatározó oka és tényezője. Ugyanis: az, hogy eredeti elképzelésem ellenére nem irodalmár, hanem nyelvész, azon belül is nyelvjáráskutató lettem […] ennek egyetlen oka volt, hogy Felsőőrben, ebben a különösen érdekes, sajátos nyelvi archaizmusokat és sajátos neologizmusokat felmutató városban születtem.”
Fő művei közé tartozik A felsőőri nyelvjárás, A felsőőri földművelés, valamint a Felsőőri tájszótár című kötet. Gyűjtéséből néhány példát idézünk: „Ingëmet is noszut, hodzs mënnyek je velë, de nëm vuot kedvem.” „Hányas numërája van e házotoknak?” „Temetísën e nadzsoskolások szoktak ínëkünyi.” „Darátatnyi këll, mer nëm lësz mit annyi e disznuoknak.” 1997-ben Felsőőrött méltó emléket állítottak a nyelvtudósnak: a Graf Erdődy utcában, szülőháza helyén kétnyelvű emléktábla őrzi emlékét.
Az 1960-as évektől az Atlas Linguarum Europae (ALE) magyar nemzeti bizottságának elnökeként, Deme Lászlóval együtt szervezte a magyar nyelvjárási gyűjtőmunkálatokat, az ellenőrző gyűjtéseket és koordinálta a beérkezett adatok értékelését. Ennek eredményeként jelent meg 1968–1978 között a magyar dialektusokról átfogó képet nyújtó nyelvjárási atlasz. Dialektológiai elemzésében a magyarság nyelvterületén mintegy harmincöt nyelvjárástípust különített el, pusztán nyelvészeti kritériumok alapján, vagyis az általa megállapított egyes nyelvjárási csoportok nem feltétlenül megfeleltethetőek a Kárpát-medence történeti-néprajzi csoportjainak. Foglalkozott helyesírás– és nyelvtörténeti kérdésekkel is, ő bizonyította be a 16. század eleji históriás ének, a Szabács viadala hitelességét. 1970-től szerkesztette a Népünk és Nyelvünk című dialektológiai szakfolyóiratot, 1971-ben pedig ő indította útjára a burgenlandi magyarság Őrség című kulturális folyóiratát.
fotó: hungarikum.at
Tudományos eredményei elismeréseképpen 1964-ben az Állami Díj első fokozatában részesült. 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben rendes tagjává választották, emellett az Akadémiai Kiadói Tanács elnöki tisztét is betöltötte. 1969-ben Deme Lászlóval együtt a Magyar Nyelvtudományi Társaság Révai Miklós-emlékérmének díjazottja volt, 1986-ban a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagjává választották, 1989-ben pedig Déry Tibor-díjat kapott.
A cikkhez kapcsolódó linkek: “Tizenöt éves az Imre Samu Nyelvi Intézet”
Akár ez is tetszhet
