Mesedélután az alsóőri nyugdíjasoknál Berecz Andrással

Moldvai csángó éneket, Erdélyből származó, magyar meséket hallgathattak az alsóőri nyugdíjasok február 9-én, a szokásos, kéthetente esedékes foglalkozáson a település Klubházában: Berecz András, Kossuth-díjas ének – és mesemondó járt náluk vendégségben. Ezúttal Gáspár Adalbert, Alsóőr római-katolikus plébánosának szervezésében érkezett a meghívott közkedvelt folklórkutató és előadóművész.

Liszt Klára, Alsóőr nyugalmazott polgármestere jelenleg a település nyugdíjas klubját vezeti. Ő a csapat motorja, programot szervez, kirándulásra, túrára viszi a csaknem negyven fős közösséget, olykor-olykor vendéget hív meg. – Fontosak ezek a találkozások kéthetente, mindig várjuk a csütörtököt, feltölt bennünket a társaság, az együttlét.  Rendszeresen részt veszünk programokon, de anélkül is jól megvagyunk, ha csak egy pakli kártya van nálunk, akkor is kellemesen elcsevegünk, játszunk egy jót. Nekünk, öregebbeknek a magyar a fő nyelvünk, magyarul szólalunk meg, így őrizzük nyelvünket. – hangsúlyozta Liszt Klára a klubesemények jelentőségét. A Klubház kellemes hangulatú társalgójában kártyáznak, beszélgetnek, kávéznak, a konyhában sütnek, főznek, természetesen együtt el is fogyasztják az elkészült finomságokat. A nemrégiben megtartott találkozóra ezúttal Gáspár Adalbert, Alsóőr római-katolikus plébánosának szervezésében érkezett a meghívott: a Kossuth-díjas, erdélyi ének- és mesemondó Berecz András látogatott el hozzájuk.

– Szeretem az anyanyelvemet, szeretem különlegességeit, zamatait. Ezt az örökséget viszem szerte a világban. Mindig öröm, ha olyan helyen járok, ahol tapasztalhatom a magyar nyelv ízeit, így megtiszteltetés, hogy Alsóőrben is találkozhatok az itt élőkkel. – árulta el a neves fabulaőrző. Berecz András a pandémia ideje alatt egy tízrészes filmet írt, ennek képi hátteréhez a Kárpát-medence elcsatolt részein barangol, Árpád kori templomokat keres fel, forgat. Mindegyikben énekel, elmesél egy-egy érdekes történetet a szent hely múltjáról, például a freskóról, a szerkezeti elemről, anélkül, – ahogy ő fogalmaz: ne válna művészettörténésszé -, csak kíváncsi, érzékeny emberként alkot. Így nem csak a mesemondás miatt, hanem a délburgenlandi templomok miatt is járt a magyaroklakta helységekben.

Filmprojektje miatt Berecz András bejárta már majdnem az egész Kárpát-medencét. – Teszem ezt egy olyan korban, egy olyan Európában, ahol a legnagyobb veszély az üresség. Akad például olyan európai templom, ahol állatokat – menyasszonynak és vőlegénynek öltöztetett cicát, kutyát – házasítanak, adnak össze. Egy olyan megszentelt térben, amelynek értelme az, hogy az életből kiszakítson, ösztönözzön. Itt mérjük meg életünket, helyezzük el magunkat a világmindenségben. Sajnos, ez manapság súlytalan gondolat. Ezért is keresem fel ezeket a történelmi helyszíneket, és azért is, mert érdekel, hogy milyen a magyar sors, mit tudtunk megőrizni, adni a világnak.

Berecz András többek között az őriszigeti Árpád-kori templom miatt utazott Ausztriába: helyet kapott filmsorozatában. Munkája során mindig felajánlja, hogy mesél egyet a helyieknek, így került Gáspár Adalbert közreműködésével Alsóőrre.

– Szépsége, és egyben nehézsége az efféle kapcsolódásnak, hogy az én meséim elsősorban a magyar nyelv legnehezebb állapotai, különlegesek, nehezen érthetőek, a magyar nyelvterület túlsó végéből származnak. Kockázat, hogy nem minden értelmezhető, de éppen emiatt játék számomra: meddig tudok elmenni, hol van az a pont, ahol még összeérhetünk, ahol a közönség kinyitja a fülét, a szívét, én meg bejutok az üzenetemmel. Hiszen a mese nélkülözhetetlen, a mese időtlen, a mese tiszta, minden indulatot beleteszünk, úgy okos, hogy nem lesz unalmas. Több jelentésréteggel rendelkezik, egyszer egyik üzenet jut be, másszor a másik mondanivaló hat. – avatta be a mesélés részleteibe a Rólunk.at olvasóit a mesemondó.

A napsütéses csütörtök délutánon az alsóőri Klubházban létrejött a pillanat: összeértek az alsóőri idősek és a híres mesemondó. “Aki nem hiszi, járjon utána!”