Alapításának századik évfordulóját ünnepli a bécsi Collegium Hungaricum. Az intézet mára egyet jelent a magyar kultúra, oktatás és tudomány közvetítésével Ausztriában. Az európai történelemben számos fordulat következett be az elmúlt évszázadban, a gróf Klebelsberg Kuno által alapított intézmény viszont korszakokon átívelő módon mindig jelen volt valamilyen formában. Rengeteg érdekes történet vár elmesélésre az elmúlt évtizedekből. Ezekről a történetekről, az intézet múltjáról, terveiről és a jubileumi év programjairól dr. Méhes Mártont, a Collegium Hungaricum igazgatóját kérdeztük.
A bécsi Collegium Hungaricum már száz éve építi a két ország közötti tudományos és kulturális együttműködéseket. Rendszeresek a koncertek, gyerekfoglalkozások, táncházak, amelyek az itt élő magyar közösség számára fontos kapcsolódási pontot jelentenek az otthoni kulturális, művészeti élettel. Emellett az intézet az ausztriai közönséget is megszólítja, velük is megismertetve a magyar kultúrát. Színes programjaikkal, kiállításaikkal, előadásaikkal minden érdeklődőt szeretettel várnak. A CH100 jubileumi programsorozat június elején indult, az év második felében pedig további ünnepi programokkal folytatódik.
Farkas Noémi/Rólunk.at: Kérem, meséljen a kezdetekről! Mi volt a cél az intézet alapításakor?
Méhes Márton: 1924-ben alapították a Collegium Hungaricumot, de tulajdonképpen ez Bécsben már egy második lépcső volt a magyar intézetalapításban. Az első a Bécsi Magyar Történeti Intézet volt, amelyet már 1920-ban megalapítottak a Trautson-palotában. Itt kezdte meg működését később a Collegium Hungaricum is. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter fejében született meg a gondolat, hogy a vesztes I. világháború után sokkal inkább egy kulturális, tudományos offenzívára volna szükség. Újra fel kell venni a kapcsolatot a nagy kulturális és tudományos központokkal, hisz az elitképzés szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy a magyar tudósok külföldön a fontos centrumokban tanuljanak, és ezekkel a megszerzett kapcsolatokkal és tapasztalatokkal érkezzenek vissza az országba. Tehát ez akkoriban egy kifejezetten úttörő gondolat volt, sőt, ha úgy tetszik, egy tudományos és kultúrmenedzsment innováció. Ennek az eszköze volt tulajdonképpen az intézetek megalapítása is. Az intézetalapítások gyakorlatilag 1924-ben kezdődtek a bécsi és berlini Collegium Hungaricummal, és ‘27-ben folytatódtak Rómában és Párizsban. Ha mindezt rendszerszinten nézzük, akkor a mai magyar kulturális diplomáciának ez volt az alapja.
Farkas Noémi/Rólunk.at: Milyen feladatot látott el akkoriban a Collegium Hungaricum?
Méhes Márton: A helyzet egy kicsit fordítottja volt a mainak, ugyanis tudományos szempontból a Bécsi Magyar Történeti Intézet volt az igazán releváns intézmény, és a Collegium Hungaricumot pedig hozzá társították. Nevének megfelelően elsősorban kollégiumként működött. Elnyerhető szálláshelyeket nyújtott ösztöndíjasok számára. De valójában jóval több volt, mint egy diákotthon. Teljes körű szolgáltatást kaptak azok, akik ösztöndíjasként egy ilyen kollégiumi helyet elnyertek. Nemcsak hogy szobájuk volt, hanem ellátást is járt nekik, de például a ’20-as évekre jellemző volt az is, hogy vívóleckéket, nyelvleckéket kaphattak, mosási lehetőségük volt, sőt, rendelkezésre állt saját intézményi orvos is. Mindamellett természetesen szakmailag is támogatták az ösztöndíjasokat, kapcsolatokra tehettek szert, szakmai tanácsokat kaptak, és be is kellett számolniuk a munkájukról. Ebből is látszik, hogy egy ilyen ösztöndíjat elnyerni nagyon komoly lehetőség volt. A ’20-as ’30-as évek egyfajta fénykora volt az intézetnek.
Farkas Noémi/Rólunk.at: Tehát a kulturális funkció csak később jelent meg a tevékenységek között?
Méhes Márton: Számomra, kulturális menedzserként visszatekintve is érdekes volt, hogy már a kezdeti időszakban is élénk kulturális élet zajlott az intézet falai között. Társadalmi események, bálok, jótékonysági összejövetelek, fellépések, előadások, rádióprogramok előkészítése, filmvetítések – felsorolni is nehéz, mennyi esemény zajlott a Collegium Hungaricumban. Az elmondható viszont, hogy mindez nem állt össze olyan koherens programmá, mint ahogy manapság. Nem az volt a cél, hogy egy programsorozatot felépítsenek. Mégis nagyon sok kulturális aktivitást látunk a feljegyzésekben. Ez szerintem köszönhető volt az első, de elég hosszú ideig regnáló vezetőnek, Lábán Antalnak is. Visszatekintve úgy érzékelem, hogy neki személyes missziója volt a kulturális ügyek felkarolása. Ő maga rengeteg előadást tartott a magyar irodalom, a kultúra népszerűsítésére. Neki köszönhetjük, hogy az osztrák rádióban a Burgtheater színészeivel többször is lejátszották a teljes Ember tragédiáját, így elég sok hallgatóhoz eljuttatták a művet.
Farkas Noémi/Rólunk.at: A későbbi történelmi viharok mennyiben hatottak a Collegium Hungaricum életére?
Méhes Márton: A ‘30-as évektől egyre nehezebbé vált a nemzetközi politikai helyzet, a ’40-es évek pedig már a háború jegyében teltek, és a magyar költségvetésnek is máshová kellett helyeznie a hangsúlyt. Így egyre kevesebb forrás jutott az ösztöndíjakra és a vele járó nagyvonalú szolgáltatásokra. Érdekes, hogy végig voltak ösztöndíjasok még a ’40-es években is, csak csökkentett létszámban. A II. világháború után a ‘40-es évek második fele és az ‘50-es évek vegetálással teltek. A kommunista hatalomátvétel után a hatalomhoz közel álló egyesületek bukkantak fel a Collegium Hungaricumban. Propagandisztikus programokra és kiállításokra került sor, de nem egy jól szervezett keretben. Nem volt hosszú távú stratégia. Ennek bizonyára oka volt az is, hogy az épület erre az időszakra elég rossz állapotba került.
Farkas Noémi/Rólunk.at: Az intézet történetében volt egy költözés is. Kérem, meséljen a két helyszínről!
Méhes Márton: Az intézet első épületét Trautson herceg építette még a 18. században, ezért hívják Trautson palotának. Ez az egyik legszebb bécsi barokk palota a mai napig is. Mária Terézia óta a magyar nemesi testőrgárda székhelye volt. A monarchia feloszlása után is magyar tulajdon maradt. A klebelsbergi politika egyik zseniális húzása volt, hogy ezt az épületet tudományos, kulturális célokra hasznosították. A palota az ‘50-es évekre tényleg leromlott állapotban volt, és fel kellett volna újítani. Végül azt a döntést hozta a magyar kommunista vezetés, hogy inkább eladják az osztrák államnak, és egy új épület épül. A palota ‘63-ra átkerült osztrák tulajdonba, amit azért máig fájdalmas veszteségként élünk meg. A palota egyébként ma az osztrák Igazságügyi Minisztérium épülete. A Collegium Hungaricum számára pedig épült egy új kocka-épület az akkori stílusban, a mai helyen, majd ezt a ‘90-es évek végén teljesen átépítették ifjabb Rajk László és csapata tervei alapján. Ezt az épületet használjuk a mai napig is.
Farkas Noémi/Rólunk.at: Száz év alatt rengeteg dolog történik. Hogyan terveznek megemlékezni a jubileum alkalmából? Mit érdemes ebből a száz évből megmutatni?
Méhes Márton: Történeteket szeretnénk elmesélni az elmúlt száz évből. Olyan epizódokat villantunk fel, amik kevésbé ismertek. Ez is nagyon érdekes képet rajzol ki egy intézmény életéről. Szívesen emlegetjük például, hogy József Attila szintén eltöltött néhány hónapot a Collegium Hungaricumban. Nem ösztöndíjas volt, hanem egyetemi hallgatónak érkezett ide. Beiratkozott a Bécsi Egyetemre. Kicsit tengődött, sodródott, kereste a kapcsolatot a vele hasonló módon gondolkodókkal. Némileg meglepő módon Lábán Antal felkarolta, elhívta az intézetbe. Szerzett neki munkát, privát tanítást és szerkesztői feladatokat. Lehetőséget kapott, hogy a kollégiumban lakjon, ahol cserébe takarítási feladatokat is ellátott. A Pilóta című verse épp erről a helyzetről szól.
Egy számomra is meglepő történet – bár nem a kulturális funkcióhoz kapcsolódik – 1937-be kalauzol vissza bennünket, amikor Horthy Miklós kormányzó testvére, Horthy István lovassági tábornok Bécsben hunyt el. Itt érte egy betegség, ami miatt rohamosan romlott az állapota. A Collegium Hungaricum épületében helyezték el és kezelték. Ez az akkori sajtóból nagyon világosan kiderül, hogy egy hatalmas dolog volt. Egy hét alatt elhunyt annak ellenére, hogy a városban mindent megmozgattak, hogy megfelelő kezelést kapjon. A díszteremben ravatalozták fel. Ez egy nagyon szokatlan gyászesemény egy tudományos intézet életében.
Farkas Noémi/Rólunk.at: Számos ismert ember megfordult itt akár ösztöndíjasként, akár vendégként, fellépőként.
Méhes Márton: Több ösztöndíjas is volt, akik később nagyon ismertté váltak, például Kosáry Domokos, aki a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett vagy Keresztury Dezső, híres író. A ‘60-as, ‘70-es, ‘80-as évekből is kerültek elő érdekességek, amelyekre nem számítottunk. Azon túl, hogy rengetegen megfordultak itt az akkori művészeti és kulturális életéből, egészen elképesztő belegondolni, hogy ki mindenki lépett fel a CH színpadán Kodály Zoltántól az Illés-együttesig. A teljes magyar paletta jelen volt. Ami nekem szintén nagyon tetszik, hogy a ‘80-as években többször volt innen rádióközvetítés, például rádiókabaré. A Magyar Rádió a Mikroszkóp Színpad műsorait is sugározta. Emlékezetes kiállítások is voltak. A rendszerváltás után természetesen megváltozott a helyzet és a világ. Egyre több együttműködésre, közös projektre nyílt lehetőség osztrák intézményekkel. A kétezres évek elején végre sikerültek olyan nagy volumenű kiállítások is, mint a Kaiser und König (2000), a Zeit des Aufbruchs (2003), vagy később 2010-ben a Mantel der Träume, de számos ilyen példát tudok mondani nagy eseményekre, külső helyszíneken, komoly osztrák intézményekben, amelyek ma is megállnák a helyüket. A megújult házban is új lehetőségek nyíltak. A kétezres évek legelején újra megalapították a Bécsi Magyar Történeti Intézetet, ami a mai napig létezik. Bertényi Iván kollégám a vezetője – amellett, hogy a Collegium Hungaricum igazgatóhelyettese is. Ezzel gyakorlatilag egy modernebb kiadásban helyreállt az eredeti intézeti struktúra.
Farkas Noémi/Rólunk.at: A mostani koncepcióban hogyan sikerül egyensúlyba hozni a programokat úgy, hogy megszólítsák az itt élő magyarokat, de az osztrák közönség felé is reprezentálják a magyar kultúrát?
Méhes Márton: Ez egy nagyon fontos szempont. Kiemelt célunk, hogy az osztrák véleményformáló csoportokat, köröket meg tudjuk szólítani a programjainkkal, hogy számukra értelmezhető legyen, amit csinálunk. Hiszen mára a kulturális diplomácia nem egy egyoldalú prezentáció, hanem dialógus. Jelenleg például Keleti Éva fotóiból van egy csodálatos kiállításunk, aminek van egy olyan fontos szelete, ami az ő bécsi anyagait mutatja be. A ‘60-as és ‘70-es években sokat fotózott itt, és ezek a képek is megjelennek itt a kiállításban. Ezek a szempontok a többi projektünknél is szerepet játszanak. Minden elérhető németül, és rengeteg olyan közös témát is választunk, ami mindkét ország számára valamilyen szempontból fontos lehet. Minden félévnek van egy mottója. 2023 második félévének mottója a Veszprém-Balaton 2023 – Európa Kulturális Fővárosa és a Budapest 150 miatt a Kultur/Hauptstadt volt. Most pedig Kultur/Entdeckung, ami igen sok rétegben értelmezhető. Például a Szittya Emil kiállításunk egy ilyen újrafelfedezés volt. Egy olyan avantgárd művész, aki ugyan nem ismeretlen, mégsem foglalkoztak vele sokat Bécsben, holott számos bécsi kötődése van.Teljesen más szempontból volt felfedezés az Into the Ice kiállítás, ami az Északi-sark világába vezetett el minket és aktuális klímaváltozási-kérdéseket is felvetett. És ezek még csak a kiállítások voltak, a témák megjelennek egyéb más programjainkban is, és egyéb más új felfedezésekre adnak alkalmat.
Farkas Noémi/Rólunk.at: A következő félév mottója Kultur/Fest.
Méhes Márton: Igen, ez az évfordulóra utal. A jubileumi rendezvénysorozat felütéseként június elején volt egy négynapos nagy eseményünk, ami a Keleti Éva kiállításmegnyitójával kezdődött, majd gyerekprogramokkal folytatódott. Volt egy matiné és ünnepség együtt a bécsi második kerülettel, és egy ‘60-as évek retro party. Ősszel lesz még egy nagy központi ünnepség, amelyet a Trautson-palotában tervezünk megrendezni. Az év végével szeretnénk egy kiállítást is bemutatni, ami a száz év történeteit egy kicsit jobban tudja vizualizálni. Lesz egy hosszabb távú filmtörténeti kiállítás is, ami majd kicsit a ház részévé is válik. Száz év intézettörténete, száz év kulturális és tudományos kapcsolatainak története is természetesen. Lesz még egy külön tudományos szimpózium a CH100 kapcsán. Kiadványokkal is készülünk. A részletek mindig elérhetőek a honlapunkon, ahol egy külön CH100 menüpontot is elindítottunk háttérinformációkkal, programokkal és egy múltidéző történet-gyűjteménnyel.
A Collegium Hungaricum honlapja a jubileumi programokkal.
Akár ez is tetszhet
