Az internet által behálózott, mobiltelefonokkal és számítógépekkel körbevett társadalmunkban talán még soha ennyire nem volt könnyű a minket körülölelő valóságot leíró, és az azt meghatározó információhoz való hozzájutás. Abszurd módon ennek a fordítottja is igaz. A Svung Bécsi Magyar Színkör legújabb darabja, az És még sokan mások többek között ezt az ellentmondást járja körül.
A 2022 januárjában íródott, és azóta csodálatos gyorsasággal színpadra vitt előadást a társulat állandó színházában, a bécsi Pygmalionban látta a közönség, amely a nagysikerű premier utáni második előadás végén ötször tapsolta vissza a színészeket. A Svung alapítója és rendezője (Pohl Balázs) által életrekeltett darab megvalósításának tempója egy általános színházban talán nem annyira meglepő, a Svung azonban nem egy átlagosnak nevezhető színtársulat. Ők ugyanis amatőrök. Az elszánt tagok között van családanya, családapa, tehát nő és férfi, a mesterséges intelligenciát kutató posztdoktorandusz, óvónő, bolti árus, vagy a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékének oktatója. Magyarul mindenféle ember, akiket egy dolog évek óta szorosan összeköt: a színház iránti elkötelezett alázat és szeretet. Szabadidejükben, ingyen és bérmentve csinálják azt, amit a klasszikus kőszínházakban csinálni szokás: színházat.
Az És még sokan mások egy nagyon aktuális, a kortárs magyar közéletre abszurdan, de mégsem groteszken, viccesen és közben tűpontossággal reflektáló előadás, annak minden szükséges elemével. A magyar nyelvű szövegcentrikus két órát is meghaladó színjáték meglepő módon még az előadásra valahogy betévedt német ajkú nézőket sem riasztotta el. A zenei betétek, a Tarantino filmekből ismert vágásokhoz hasonlító tempó végig fenntartja a figyelmet, amire szüksége is van a nagyérdeműnek, ugyanis a szövevényes kémtörténet szála nem egyszerű:
“Egy nemzetközi terrorszervezet nagyszabású vegyi támadásra készül a lakosság ellen. A terv szerint egy adott pillanatban megnyílnak a gázcsapok, melynek hatására az emberek elvesztik képességüket az önálló gondolkodásra és cselekvésre: az ideológiai műtét, a népbutítás, ami a dezinformációs hadviselés végrehajtóinak eddig évekbe telt a médiában, most percek alatt megvalósul.
Mindezt megakadályozandó, a terror-hálózat egyik földalatti sejtjébe, mely a gáztámadást készíti elő, beépül a titkosszolgálat egyik tapasztalatlan embere. És miközben senkiről nem tudni, kicsoda valójában, és ki űz kettős játékot; kit öltek meg és miért, a visszaszámláló rendszeresen jelzi, hogy a gáztámadás időpontja vészesen közeleg…” – svung.at
Tekintettel arra, hogy a Svung az egyetlen magyar nyelvű színház Bécsben, a Rólunk szerkesztőségének pedig deklaráltan célja az ausztriában élő magyar népcsoport kulturális életének bemutatása, így nem először foglalkozunk a lendületes kompánia tevékenységével. Korábban már beszélgettünk Pohl Balázzsal a társulatról, az aktuális gyermekelőadásról és az eggyel ezelőtti felnőtteknek szánt Eljuthatunk messzire című darabról. Mostani beszélgetésünket is valahol ott folytatjuk, ahol a legutóbb abbahagytuk.
Rólunk: 2015-ben azért jöttél Bécsbe, hogy létrehozz egy magyar színjátszókört. Ez úgy tűnik sikerült. A színjátékokat szinte kivétel nélkül te írod, rendezed, néhol még játszol is bennük. A jó értelemben vett megszállottságod a színház iránt honnan gyökerezik?
Pohl Balázs: A nagynéném színésznő volt és ő nagyon sokat vitt engem is magával ötéves koromtól egészen tizenéves koromig a színházba. Iszonyatosan élveztem, hogy a kulisszák mögül nézhettem, ahogy a sminkekkel, jelmezekkel együtt felveszik a szerepüket a színészek. Otthon is folyamatosan színházasdit játszottam, plakátokat csináltam és karácsonyra meg szülinapra a szüleimtől jelmezeket kértem. Gimnáziumban elkezdtem kisebb színházakban játszani. Felvételiztem a főiskolára is, de nem vettek föl. Ettől függetlenül folyamatosan játszottam rádiójátékokban és szinkronban dolgoztam, közben pedig jött a Waldorfpedagógia, ami aztán egy időre letérített a pályáról. 18 évig Waldorfoztam, ahol persze később létrehoztam kis színjátszócsoportokat. Már ott is az volt, hogy nem találtam alkalmas darabot, amit elő tudtam volna adni a gyerekekkel, úgyhogy elkezdtem saját magam írni a darabokat, a szerepeket személyekre szabtam a próbákon elcsattant jobb mondatokkal színesítve.
Rólunk: Azt gondolom, hogy az amatőr színházban a tagok közötti összetartás az, ami létrehozza a színházat. Ezt hogyan sikerült elérni a Svung társulat esetében?
Pohl Balázs: Nem tudom. A mostani előadás után az egyik néző azt mondta, hogy ő nem hiszi el, hogy ezek amatőrök, és egyrészről ez egy baromi pozitív visszajelzés, de másrészről ez egy kicsit ránk, magyarokra jellemző hozzáállás is, hogy ami “amatőr” az egyenlő a gagyival vagy a félvállról vett produkcióval.
Rólunk: Miközben Magyarországon vannak nagyon komoly “amatőr”, vagy inkább “alternatív” társulatok, sőt amatőr színházi találkozók és fesztiválok is.
Pohl Balázs: Nyugat-Európában az amatőr kórus, vagy amatőr szimfonikus zenekar nagyon magas színvonalon tud működni. Itt Bécsben az “amatőr” jelentése az, hogy momentán a Svung színészei nem kapnak fizetést a játékukért, viszont szakmailag és színvonalban is sok produkciónk übereli néhány kőszínház teljesítményét. Most épp ilyen a státuszunk, de bízom benne, hogy ezen a jövőben fogunk tudni változtatni, mert nagyon sok energiát belefektetnek a tagok. A Svungot beindítottuk 5 éve, és azóta folyamatosan magától fejlődik, és ez a fejlődés egy öngerjesztő folyamatként húz minket is magával. Egyre feljebb kerül a léc, és közben az az érzésem, hogy muszáj ennek pozitívan elsülnie.
Rólunk: Januárban egy hónap alatt írtad meg a darabot, amikor még nem is volt akkora gáz a gázzal, egyedül a “lockdown” volt aktuális. Hogyan lett hirtelen ilyen mai ez a történet?
Pohl Balázs: Eredetileg nem így terveztem. Van persze egy határozott véleményem és életérzésem, ami visszatükröződik, de a darab még jóval azelőtt íródott, hogy Putyin megtámadta volna Ukrajnát. A próbák során vettük észre, hogy ‘Hopp, ez a mondat tegnap még nem így hangzott!’ hirtelen új megvilágításba került az egész. Ebben nem volt tudatosság, de abban igen, hogyha ez egy szélsőjobbos terrorszervezet, akkor természetesen kifigurázzuk a szélsőjobbos helyzeteket. Ezek amúgy apró kis díszítések csak a darabban. Az eredeti ötlet az volt, hogy egy kém beépül egy nagyon negatív, akkor még szélsőjobboldalinak gondolt szervezetbe, és egy idő után kiderül, hogy nem ő az egyetlen, ezen keresztül pedig rájövünk, hogy nem is olyan nagy a probléma. Rengeteg kémtörténetes filmet megnéztünk, de igazán használható ötletet nem találtam. Elég nyögvenyelősen megírtam, átküldtem anyukáméknak, mert mindig ők az első próbaolvasók, és ők azzal adták vissza, hogy ez érthetetlenül kusza. Még a felolvasó próba alatt is úgy tűnt, hogy ez teljesen emészthetetlen történet lesz. Aztán történt, ami történt.
Rólunk: A háború kirobbanása nélkül kevésbé lenne érthető az És még sokan mások?
Pohl Balázs: Valamennyire akkor is érthető lenne, hiszen akkor is arról szólna, hogy mennyire vagyunk hiszékenyek, és mennyire fogadjuk el a propagandagyárak fals valóságát. Ez akkor is aktuális lenne, ha nem lenne most háború. Az, hogy tömegek elhisznek valósnak vélt narratívát, az emberek életét vagy halálát határozza meg. Van egy mondat a darabban, ami nekem a kulcsmondat: “Tudj különbséget tenni igaz és nem igaz között, mert csak akkor tudsz jó döntéseket hozni.” Ahhoz viszont, hogy tudjam, hogy mi az, ami manipulatív ferdítés vagy igazság, ahhoz tájékozottnak kell lennem a világ dolgait illetően. Hogyha ezt én tudom, akkor nem lehet velem elhitetni akármit.
Az előadást június 22-én és 26-án játsszák még a nyári szünet előtt.
Jegyfoglalás a svung.tarsulat@gmx.at e-mail címen, vagy a SVUNG facebook-oldalán (www.facebook.com/Svung.Wien/ ) messenger-üzenet formájában.
Tartalom és egyéb részletek: https://www.svung.at/show-item/es-meg-sokan-masok/
Akár ez is tetszhet
